
Fogta magát az NLCafé Művészettörténet és Művészetelmélet rovata (egy elég nagy csapatról beszélünk, természetesen mindenki hatalmas partiarc), és beszabadult a Szigetre egy rakás klasszikusfestészet-albummal. Azokat a helyeket és helyzeteket keresték, ahol a híres (és kevésbé híres, de annál izgalmasabb) festmények szereplői jól éreznék magukat, ha megadatna nekik, hogy több évszázad nyűglődés után egy kis kimenőt kapjanak a vászonról, és bulizni menjenek.
Mondanunk sem kell, mindenkinek megtalálták a hozzá illő partit. Miután tehát (direkt ezért) elkészítették a fotókat, Photoshopot ragadtak, sziszifuszi munkával kivágták a szereplőket a helyükről, és egy laza paste-mozdulattal egyszerűen bedobták őket a fesztivál őrületébe.
Hogy miért? Csak.
Csináltunk már hasonlót, akkor mobilfotókra applikáltunk régi magyar festményeket, itt lehet megnézni; ez a projekt most célzottabb, a Szigethez hűen nemzetközibb és ambiciózusabb. Az eredmény magáért beszél: Ádám láthatóan sokkal jobban érzi magát a félreeső réten, mint a Sixtus-kápolna mennyezetén, és Mona Lisa is olyan természetességgel pózol a fotósnak a Nagyszínpad előtt, mintha egész életében ezt csinálta volna (szóval mintha 19 éves lenne). Ki tudja, talán még a festmény körüli rejtélyek megfejtéséhez és a kompozíció értelmezéséhez is segítséget ad, de ez már nem a mi dolgunk. Meg a tiétek sem – csak élvezzétek!
Eugène Delacroix: A Szabadság vezeti a népet (1830) + Nagyszínpad, 17.10

Fotók és utómunka: Neményi Márton