Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

Van egy múzeum, ahol a borzalmas festményeket is megbecsülik

Egy kicsi bostoni galéria már negyed évszázada gyűjti nagy szakértelemmel a legrosszabbul sikerült kortárs műveket. A léc annyira mélyen van, hogy csak kevesen képesek átbújni alatta.

A kizárólag tökéletesen dilettáns képzőművészeti alkotásokra specializálódott Museum of Bad Art, azaz a – mondjuk így – Csúfművészeti Múzeum elsőre talán afféle viccoldalnak tűnik (és micsoda remek viccoldalnak!), de meglepő módon ez egy valóban létező intézmény, határozott esztétikai elvek mentén szerveződő, impozáns kollekcióval. 

A MOBA-t egy Scott Wilson nevű bostoni régiségkereskedő alapította 1994-ben – habár az, hogy alapította, talán kissé túlzás. Az egész állítólag úgy kezdődött, hogy Wilson egy utcai szemetes mellett ráakadt egy igen figyelemreméltó festményre, ami a Lucy a mezőn, virágokkal címet kapta, és ami azóta is a gyűjtemény koronaékszerének számít. Az egyik amerikai kritikus által csak „káprázatos félreértésnek” nevezett Lucy, mint minden remekmű, csupa titok és csupa varázslat; időtlen, zavarba ejtő és kompromisszummentes, nagy kinyilatkoztatások helyett pedig inkább izgalmas kérdésekkel szolgál. Például, hogy miért néz ki úgy ez a szegény asszony, mint az ismert komikus, Larry David (vagy más vélemények szerint mint Norman Mailer drámaíró)? És miért van a hátsójára ragadva egy piros szék? És egyáltalán, mi ez az egész? De nézzük meg inkább:

A szokatlan festmény természetesen nemcsak Wilsont bűvölte el, hanem a szűkebb ismeretségi körét is. Egyik barátja, a szépre különösen fogékony Jerry Reilly annyira a hatása alá került, hogy a saját lakásában is kiállította a Lucyt, és egyúttal arra ösztönözte a többieket, hogy próbáljanak találni még hasonló képzőművészeti vonatszerencsétlenségeket; ezzel pedig tulajdonképpen meg is született a Museum of Bad Art. Az intézmény egy ideig Reillyék pincéjében üzemelt, de hamarosan olyan nagyra nőtt a gyűjtemény és vele együtt az érdeklődés, hogy új helyszín után kellett nézni.

A MOBA végül 1995-ben, egy Boston közeli kisváros, Dedham egyik romos színházának alagsorában lelt otthonra, ahol kezdetben stílusosan a férfimosdó szomszédságában voltak kiállítva a képek. A múzeum gyűjteménye ma már nagyjából 700 darabot számlál, és az önkéntes kurátoroknak, illetve a lelkes rajongóknak és alkotóknak köszönhetően folyamatosan bővül, noha bekerülni korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra tűnik, ugyanis a MOBA elvárásai nemcsak nagyon alacsonyak, hanem nagyon szigorúak is. A puszta tehetségtelenség vagy a jó ízlés hiánya nem elég; a múzeum elsősorban nem kommersz giccseket gyűjt, és pláne nem sorozatgyártott ízléstelenségeket (mint mondjuk Don Featherstone legendás rózsaszín flamingója), hanem autonóm művészi állásfoglalásnak szánt, különutas, izgalmas, és totálisan elbaltázott alkotásokat (persze, vékony az a bizonyos határvonal, de hát azért vannak a tapasztalt kurátorok, hogy kiválasszák a sok rossz közül az igazán bámulatosan rosszat).     

Néhány művet mi is megmutatunk, de ezeken kívül még van rengeteg, amelyekben a múzeum honlapján (itt remek magyarázó szövegek is járnak a képek mellé), valamint Facebook-oldalán lehet gyönyörködni. Aki élőben is kíváncsi a képekre, annak továbbra is Bostonig kell mennie; a dedhami galéria ugyan 2012-ben bezárt, de van helyette egy Sommerville-ben (mondjuk egy februári Facebook-poszt szerint már nem sokáig) és egy Brookline-ban. A nyitva tartás elég esetleges, de a belépő legalább ingyen van.

képek forrása: MOBA Facebook

Címlap

top