„Futóedzésnek hívjuk, de az a fontos, hogy mosolyogva menjenek haza”

A súlyos, krónikus betegséggel, pszichoszomatikus zavarral küzdő gyerekek gyógyulásában segítő Mosoly Alapítvány  idén 12. alkalommal vesz részt az NN Ultrabalaton futóversenyen speciális váltójával 2019. májusában, amely az alapítvány egyik legnagyobb adománygyűjtő programja is. A Mosoly Váltó alkalmával a Balaton körüli távot szakaszokban, az adott szakasz támogatóival egy-egy Mosolyos gyerek futja körbe. Korábban nekik is az alapítvány segített, a váltón viszont már gyógyultan futnak a többi, jelenleg is terápián résztvevő gyerekért. A futáson induló ifjú versenyzők felkészítését két lelkes önkéntes, Csekő Diana és Horváth Eszter végzi. Diával a felkészülés finisében találkoztam.

„Lesz nálam egy narancssárga sporttáska, arról megismersz” – üzente Dia még a találkozónk előtt, aztán mikor újból üzent, hogy mégsem lesz narancssárga sporttáska, küldött „helyette” egy fotót a szombati edzésükről: Dia mellől tizennégy kiegyensúlyozott és boldog gyerek arca mosolygott rám vissza a monitorról…

Dia több mint négy éve készíti fel a gyerekeket a Mosoly Váltóra, az alapítvánnyal úgy került kapcsolatba, hogy először maga is támogatóként futott. „Hatalmas élmény volt látni, hogy a gyerekek mennyire élvezik” – meséli csillogó szemekkel. Ezt követően szinte azonnal meg is született az elhatározás, hogy legközelebb is jön és lefut egy szakaszt. A következő évben már sok volt az ismerős arc és Dia tudta, hogy őt mélyebben is érdekli, hogy foglalkozhasson gyerekekkel. Ebben már rendelkezett némi tapasztalattal, hiszen korábban teniszoktatóként gyerekcsoportokat vállalt, de az önkéntes segítés gondolata egyre fontosabbá vált számára. „Megkerestem a Mosoly Alapítványt, hogy ha bármilyen önkéntes munka lenne, amiben tudok segíteni, akkor szívesen segítek.” Az évek alatt is erős maradt a gyerekcsapat magja, bár új gyerekek csatlakozásával rendszeresen megújul a csapat, Dia szerint ebben az a kihívás, hogy mindig valami újat, mást tudjon az edzésekbe csempészni, hogy a gyerekek továbbra is ugyanolyan lelkesen jöjjenek. „Nagy élmény azt látni, hogy mennyit fejlődtek az első edzéshez képest és a személyiségük is mennyire kinyílt, sokkal magabiztosabbak lettek” – áradozik az edző.

Az egyik gyerek megosztotta vele, hogy a futás mennyit segített neki, előtte önbizalomhiányos „csetlő-botló” volt és mégis le tudta futni a távot. Dia szerint a gyerekek életének más területein is kamatozik a sportolással elsajátított megküzdés és élmény. A terápiát követően sem szűnik meg a kapcsolat, biztonságérzetet ad a közös edzés és hogy a számíthatnak az alapítványra. „Egy évben egyszer-kétszer elvisszük őket kirándulni is, fontos az egy csapathoz való tartozás. Nem csak azt tűzzük ki célul, hogy van egy minimum táv, amit mindenkinek le kell futni, hanem tényleg egy közösséget építünk. Az apropó az, hogy futni járunk, de ez igazából egy élmény, mert jól érezzük magunkat” – magyarázza Dia.

Az edzések időjárástól függően, legkésőbb március elején megkezdődnek, szabadtéren, a Margit-szigeten és a Normafánál. A gyerekeknek pluszélmény az erdőben, ösvényen futás is. Semmiképpen sem mondható klasszikus futóedzésnek, amit szombat délelőttönként kap az, aki az edzésen részt vesz: a melegítést mindig fogócska, páros feladat követi és valamilyen játékos erősítés. Lényegében egy közös időtöltés, ahol mindenki jól érzi magát és a saját korlátokon picit túllépve, jó kedvvel fejlődhet. Mindenki fontos és mindenki része a csapatnak is. „Futóedzésnek hívjuk, de ez egy mellékszál, mert az a fontos, hogy mosolyogva menjenek haza és jöjjenek újból. És volt, aki a szülinapja helyett minket választott és az edzést. Igazából senki nem azért jön le, hogy az edzésben szétfeszüljön” – meséli Dia. Akkor nincs is sípod? – faggatom. „Kaptam egyet, de még nem használtuk” – mondja nevetve. A felkészülés végére mindig az a cél, hogy legalább egy szigetkört le tudjanak futni a gyerekek, még ha lassan is.

Ennek az évnek a kihívása, hogy a több, újonnan érkezett kisebb gyereket hogyan lehet integrálni a már meglévő, nagyobb gyerekekből álló csapatba. Dia aggodalmai szertefoszlottak, mikor látta, hogy a gyerekek nagyon figyelnek egymásra és a nagyok segítik a kicsik beilleszkedését. Kis nehézség, hogy tempóban és teljesítményben különböznek egymástól, de mindenkinek ugyanakkora figyelmet igyekeznek szentelni, hogy sikerélményt jelentsen az összes résztvevőnek.

Az edzések a tanulásban, tehát az élet egyéb területein is önbizalmat adnak. „Van, akinek a futás, sportolás korábban idegen dolog volt, de amikor egy hihetetlen célt teljesíteni tudsz, az mindig segít az élet más területein is, és ezt el is mondjuk a gyerekeknek” – mondja a felkészítő.  És olyan is volt, hogy valakinek a kezdeti zárkózottsága vagy a csapaton belüli szerepe változott a sikerélmények hatására. „Tudják, hogy biztonságos környezetbe jönnek, ahol nem piszkálják őket, amit csinálnak, azt elfogadják, amit teljesít, az megfelelő és nem kell többet vagy másként teljesítenie” – hangsúlyozza Dia. Jó visszajelzés a szülőknek is, ha látják, hogy jól érzik magukat a gyerekek. „Nem az a nagy tanulság, hogy nem tudom rosszul tartani az edzést, hanem az, hogy mekkora öröm a nagyobb gyerekeket is minden szombaton viszontlátni, akik egyébként már nem szavakkal fejezik ki, hogy milyen jól érzik magukat, pusztán a jelenlétükkel” – mondja Dia. 

Nemcsak a gyerekeknek, Diának is sokat ad a közösen eltöltött idő. „A gyerekekkel együtt lenni már önmagában pozitív. Mindig mást adnak hozzá az életemhez, attól függően, hogy éppen min megyek keresztül a munkában és a magánéletben. Nagyon jó adni és ezt az elégedett mosolyukból, a jelenlétükből visszakapni. Alapvetően bizalomhiányos ember vagyok, néha kételyeim vannak, hogy jól csinálom-e, hogy mindenkire tudok-e figyelni, de talán valamit jól csinálunk, és mindenki talál valamit az edzéseken, amiért szívesen jön vissza. A hétköznapokban végzett munkámat nem tudom ennyire szívvel-lélekkel csinálni, de itt önmagam tudok lenni, nem kell más szerepet játszani, olyannak fogadnak el, amilyen vagyok.” Diában már megfogalmazódott, hogy a gyerekek edzéséhez hasonló tevékenységgel hivatásszerűen is szívesen foglalkozna, de konkrét tervek még nincsenek. (X)