Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szabadidő

Még kölyök voltam, hol vagy ma, Mama?

Novella.

Balra, a régi gyereksírok felé. Így jegyeztem meg, merre kell menni. Vittem a kis kapát, hoztad a palántákat meg az üres Olympos citromleves üveget, azzal locsolunk majd.

Egyszer éppen a büdöskéket ültettük a sír közepére, emlékszel, amikor rám jött a hasmars? Fájt a térded, de szaladtál velem a bejáratig, csak ott volt vécé. Hálátlan kölyök voltam még, kevés dolgot értékeltem, ez a jelenet, ahogy bicegve próbálsz futni mögöttem élénken él bennem.

Megint elmegyünk a morbid, „Hívj és megyünk!” feliratú márványsír mellett, megborzongok tőle századjára is.  „Jaj, ne is mutasd!” – mondod, amúgy is utálod a temetőket.

Ma nincs nálam a kapa, sem palánta, befedtük már azt a részt, de gazolni ugyanúgy kellhet. Gondolom én.
A gyereksírok változatlanok, két kislány fényképe az egyiken, más vezetéknevek, de egy napon haltak meg. „Autóbaleset?” Kérdezem századjára. „Nem tudom” – válaszolod századjára.

Most már négy helyett öt virágot viszünk, tavaly óta már egy korai fehér rózsa is kell az Öcsinek.

A dédnagyszülők sírja mögött már csak a pusztaság van, gazos, fás terület, ahol apám tizenhat éve egy őzet lát átszaladni, amikor kint van.

Én semmit nem látok. Csak a gazt.

Kitépkedem, szólok neked, hogy le ne hajolj, fáj a térded! Te csak nevetsz, harminc éve fáj, fájt akkor is, amikor a vécéig szaladtam veled – mondod, én meg hangosan felröhögök.

Rágyújtunk, ahogy együtt sosem tudtunk, és nézzük a dédnagypapa képét a síron. Róla van, másról nincs. Nem bánjuk.

Ahogy gazolok, eszembe jut amikor még kapáltál és kérted, téged ne tegyünk ide, szórjunk szét. „Látod mennyi munka van vele? És sok bogár” – mondtad. „Félek a bogaraktól” – cseng a fülemben, ahogy halkan megjegyzed, miközben hosszú körmeid alatt már feketéllett a föld.

Tizenhatodik éve mégis te vagy a harmadik virág. Nagyapám akarta így, hogy a bogarak közt legyél. Én nem akartam. Nem is tudtam eljönni.

Nekem felhőn ülsz, nem őz vagy, ahogy tovább gazolok puszta kézzel körülötted, lelkeddel egyező gyerekek között.

Herczeg Szonja –

(Kiemelt kép: illusztráció, Pixabay)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top