A szabadnapos Petneházi Kitti őrmester, az V. Kerületi Rendőrkapitányság járőre a 20-as buszról szállt le a Damjanich utcánál újév napján. Ekkor vett észre egy ötvenes éveiben járó nőt, aki kétségbeesetten próbálta megnyugtatni a vele lévő tacskót. A kutyus elesett állapotban volt, görcsrohamot kapott.
Az őrmester a kutya mellé guggolt, és megsimogatta a földön fekvő állatot. A tacskón látszott, komoly problémája lehet. Petneházi Kitti jól ismeri a blökiket, otthon Mázli névre hallgató csivavája lát el őrző-védő szolgálatot.
„Felajánlottam a segítségemet, amit a hölgy, nyilván a stressz miatt, elutasított – elevenítette fel a történteket a rendőr. – A kutya továbbra is öntudatlanul rángatózott, rossz volt ránézni, ezért ismét mondtam a gazdájának, hogy segíteni szeretnék. Megint nemleges választ kaptam, de nem vettem zokon. Tudtam, láttam, hogy az asszony idegességében képtelen áttekinteni, mi volna jó kutyusának. Az állat és a helyzet feloldása érdekében határozottabb hangra váltottam, és kijelentettem, ha törik, ha szakad, segíteni fogok. Felnyaláboltam a kutyát, és megkérdeztem, merre induljunk, menjünk-e a közeli állatkórház felé. A nő ekkor már elfogadta a segítséget, és arra kért, hogy juttassuk el fiához a Rocky nevű tacskót, akinél az állat gyógyszerei vannak. Elmondta, hogy Rockyt menhelyről fogadták be. Mielőtt azonban magukhoz vették volna, fejsérülést szenvedett, amelynek következtében alakulhatott ki nála hajlam az epilepsziára. Aznap már több rohamot is kapott, ezért döntött úgy gazdája, hogy felkerekedik vele injekcióért az Újlipótvárosban lakó gyermekéhez. Mivel a nő keze tele volt csomagokkal, hónom alá nyaláboltam az ebet, és elvittem vele a fiához. Rocky megkapta az injekciót, és hamarosan jobban lett. Még aznap találkoztam a hölggyel, aki boldogan informált, hogy a tacskó állapota teljesen kielégítő, evett és ivott is. Visszagondolva érdekes volt, hogy a kezdeti bizalmatlanság igazán mikor, minek a hatására oldódott fel az asszonyban. Bemutatkoztam, de nem mondtam, hogy rendőr vagyok. Ez akkor derült ki, amikor a kutyacipelés előtt a szolgálati igazolványomat átraktam a zsebemből a hátizsákba, ekkor látta meg. Ettől a pillanattól kezdve érezhetően a bizalmába fogadott, és mintha megnyugodott volna attól, hogy egy zsaru van kutyája és az ő segítségére.”
Rocky gazdája nem csupán megnyugodott, de rendkívül hálás is volt a segítségért. Másnap személyesen ment be a rendőrkapitányságra köszönetet mondani Petneházi Kitti őrmesternek, három nap múlva pedig levélben fejezte ki elismerését a rendőrkapitánynak, Berár Iván ezredesnek.
(via)
(Kiemelt kép: Police.hu)
