nlc.hu
Szabadidő

Festményalakok a kijárási tilalomban Budapesten

Kihalt, sivár lett Budapest este nyolc után, teleraktuk hát festményalakokkal

Legújabb Photoshop-projektünkben a Szépművészeti gyűjteményének szereplőit tereltük ki az elhagyatott Budapesti utcákra, ahol amúgy most legfeljebb katonák, rendőrök és futárok járnak.

Hetek óta nagyon, még 2020-as mércével is furcsa az élet az országban, főleg Budapest belvárosában, ahol egyébként este 8-kor indul be az élet, nem akkor ér véget, mint most. Annyi baj legyen: feltúrtuk a Szépművészeti Múzeum gyűjteményét (hála a Google nagy felbontású repróinak), és megnéztük, mi történik, ha rámatricázzuk a kétszáz-hatszáz éves festményalakokat a kijárási tilalommal sújtott utcákra. Most, hogy végeztünk, úgy érezzük, nagyszerű dolog történt, de ezt, ahogy mondani szokták, döntse el mindenki maga.

Hogy még izgalmasabb legyen, mellékeltünk némi hátteret az eredeti festményekhez és alkotóikhoz. Kellemes szórakozást!

Pierre Mignard: Clio

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Pierre Mignard kora (azaz nagyjából az egész 17. század) talán legnagyobb portré- és bibiliaijelenet-festője volt, márpedig a kereskedelmileg is életképes festészet akkoriban nagyjából ezekből állt: portrékból és bibliai jelenetekből. XIV. Lajostól Molière-en és Descartes-on át mindenféle pápákig és érsekekig számtalan celeb személyi portréfestője volt, és jézusaival, szűz máriáival sem tudtak betelni. Nem csak a legsikeresebb művész volt az országban, hanem alighanem a legfrusztráltabb is: valahogy sikerült összevesznie Franciaország másik nagy festőjével, Charles Le Brunnal, akivel életük végéig rivalizáltak (nem a szó jó értelmében); Mignard még azt sem hagyta, hogy felvegyék Brun híres művészeti akadémiájába, és (szintén festő) családtagjaival, akik felvételt nyertek, megszakította a kapcsolatot. Az igazi művészi szárnyalás élete utolsó öt évében várt rá, miután Brun meghalt. Ha ez nem lenne elég, övé a klasszikus művészet világának egyik legkegyetlenebb Wikipedia-mondata:

Kora egyik legsikeresebb portréfestője volt, több művészettörténész szerint ugyanakkor a legunalmasabb is.

Arnold Böcklin: Tavaszi este

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Böcklinnél dél-olaszországi utazásai alatt csípődött be a pánsípos szatír és a réveteg, de azért szexi nők témája; az 1870-es és 80-as években többször is megfestette a jelenetet, csak a hangszeren és a szereplők elrendezésén változtatott, a furcsa, álomszerű hangulat maradt. Nála jobban senki nem tudta kidolgozni a részleteket: a szatír szőre és a hátsó nő aranyruhájának anyaga szó szerint leugrik a festményről. A szimbolista svájci festő munkáinak azóta is hatalmas kultusza van, sosem volt jeleneteket festett meg tökéletes fénnyekkel, árnyékokkal és textúrákkal. Munkásságát legfeljebb az árnyékolja be, hogy egy bizonyos Adolf Hitler is nagy rajongója volt, de erről aztán igazán nem ő tehet.

Szinyei Merse Pál: Lilaruhás nő

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Az egyik leghíresebb magyar festő, aki az impresszionistáktól függetlenül is feltalálta a maga impresszionizmusát, mérsékelten haladt a trendekkel, és éppen ezért számtalan kritika, sőt: csúfolódás érte. És az egyik leghíresebb magyar festmény, amelyet látva egyébként kiakadtak a kortársak, részben azért, mert pont olyan akart lenni, mint egy Arnold Böcklin-kép, részben meg azért, mert sehogy sem stimmeltek a fények. Szinyei Merse nem természetes fényben festette modelljét, a nyugodt, kiegyensúlyozott, tökéletes kompozícióba merevedő, idealizált feleséget (aki itt éppen a Dob utcai kocsmák nyitására vár), hanem stúdióvá alakított szalonjában. Őt egyszerűen nem érdekelte a kültéri festészet. Miután bemutatta a Lilaruhás nőt 1874-ben, sokáig nem is állt nyilvánosság elé új alkotással, a művészettörténetnek meg kellett vagy ötven év, mire leesett, hogy kiemelkedő festő kiemelkedő képe ez.

Luca Giordano: A menekülő Szent Család

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Giordano nemcsak a leginkább felkapott és termékeny festője volt a késő barokknak, hanem a legszórakoztatóbb is. (Ezek között nyilván akad némi összefüggés.) Ribera keze alatt olyan rutinra tett szert és annyira ösztönösen kezelte az ecsetet, hogy felnőtt korára bármely festő modorában (értsd: őket koppintva) bármilyen témájú képet képes volt elképesztő részletgazdagsággal produkálni rekordidő alatt. Kész kis stand-uposként turnézta körbe Olaszországot, majd spanyol udvari festő lett. Nemcsak portrékat, hanem kitalált személyeket és jeleneteket is festett. „1684 körül festett képén a bibliai jelenet megszokott ábrázolásától eltérően a Szent Család nem a Józseftől vezetett szamáron menekül, hanem angyalok kíséretében csónakon készül átkelni a Vörös-tengeren” – áll a Szépművészeti leírásában.

Jacon Jordaens: Ádám és Éva

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Egy viszonylag sztenderd Ádám-interpretáció a flamand festők egyik legnagyobbikától, Jacob Jordaenstől 1630 körülről. Az eredeti képen Ádám természetesen éppen azt fájlalja, hogy a festmény másik címszereplője, Éva letépi a bizonyos fáról a bizonyos gyümölcsöt, és nem azt, hogy bezárt a Rácskert, ahol különben is tilos a legénybúcsú. Jordaens életében akad egy különös aktualitás: önkéntes karanténba vágta magát, before it was cool, ahogy a milleniálok mondanák. Nagyvilági kortársaival szemben (mint Rubens és van Dyck) inkább iparosembernek tartotta magát, nem iskolateremtő művésznek, és míg ők habzsolták az életet, utaztak és királyi udvarokban networkingeltek, Jordaens egy pár rövid szakmai utat leszámítva köszönte szépen és egész életében Antwerpenben maradt.

Francisco Goya: A vízhordó

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Ma már ócska közhely, hogy a nagy művészeknél jó eséllyel diagnosztizálható az elmebaj legalább egy formája, de ne feledjük, hogy az egész Goyánál kezdődött, ő volt az első igazi őrült művész. Ez pedig még ezen az egyszerű, szinte cuki képén is látszik: ecsetvonásai követhetetlenek, izgágák, ha közelről nézi az ember, sokszor azt is nehéz eldönteni, hol kezdődik a fiatal lány és hol végződik a háttér. (Nekem elhihetitek, én nagyon közelről néztem.) Még így is összeáll (sőt, pont így áll össze) a zsánerkép, amely egyébként nem is zsánerkép: a sokszor megfestett vízhordó parasztlány testtartása, arca, a fények és a hajába kapó szél tele van feszültséggel, baljós és nyomasztó az egész. A vizet már nem haza, a tanyára viszi, hanem a háború sújtotta Zaragozába, a kaszákkal és vasvillákkal ellenálló parasztoknak.

Lucas Cranach: Az össze nem illő pár

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a nagy művészekre, mint átszellemülten, módosult tudatállapotban alkotó, megközelíthetetlen zsenikre, akiknek az egész élete A Nagy, Megismételhetetlen Mű körül forog. Hát, Lucas Cranach nem ilyen volt. Vállalkozóként, üzletemberként, eltökélt reformációpártiként (és Luther legjobb barátjaként) arra tette fel az életét, hogy szakszerűen és hatékonyan menedzselje műhelyét, amely „mellesleg” az udvari festészetért is felelt. Nem úgy gondolt műveire, mint egyszeri alkotásokra: ahogy a 16. században a könyveket is újra lehetett nyomtatni, a festményeket is újra lehetett alkotni, meg is tette, számtalan képét dolgozta fel többször is, Az össze nem illő pár is egy egész sorozat, arról szól, hogy ha fiatal nő idős férfival kavar (vagy fordítva), az csak a pénzről szólhat. Itt el kell mondanunk, hogy a fiatal nő nem az idős férfi nadrágjában, hanem a tarsolyában turkál.

Pedro Sánchez: Krisztus sírbatétele

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Pedro Sánchezről sajnos semmit sem tudunk azon kívül, hogy spanyol gótikus festőként a 15. század második felében alkotott, ennek folyományaként valószínűsíthető, hogy akkor is élt. A neve is főleg azért maradt fent, mert – a korban szokatlan, már-már narcisztikus gesztussal – egyszerűen odaírta erre a Jézus szarkofágba helyezését ábrázoló képrészletre, még ha csak rövidítve is. Nagy kár, mert a gyászoló arcok és testtartások sokkal kifejezőbbek voltak, mint a korszak hasonló, megrendelésre készült templomi képei.

Nicolas Colomber: Hágár a pusztában

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Szegény francia festőt hamar leírta a művészettörténet; hiába volt életében nagyon sikeres (kereskedelmileg legalábbis), utódai elintézték annyival, hogy Nicolas Poussint másolta és kész. Évszázadok kellettek, mire megfejtették, hogy igenis volt saját stílusa. Akárhogy is, ezt a protofeminista bibliai hőst, akit a terméketlen Sára féltékenységből elüldöz, miután vele ellentétben képes volt gyereket szülni Ábrahámnak (pedig maga a feleség kérte erre), szóval Hágárt senki nem festette meg szebben, pedig próbálkoztak és próbálkoznak azóta is sokan. Az angyal egyébként éppen a szomjhaláltól menti meg az arab népek ősanyját.

Aelbert Cuyp: A Sam család

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Emlékeztek még a karantén előtti időkből arra, hogy bandáztok a városban éjjel, és piros a lámpa a zebránál, de nem jön semmi, tehát simán át tudnátok menni, mégsem mentek, mert nem tudjátok, ki mennyire laza a bandában és nem akarjátok, hogy szájhúzás meg szemmel verés legyen a piroson átgyaloglásból, ezért mindenki csak áll ott szerencsétlenül feszengve, és várja a zöldet? Hát ezt a jellegzetes pillanatot ragadta meg a holland aranykor sztárfestője. Vagyis ezt ragadta volna, ha Budapesten festi meg ezt a képet 2020-ban és nem Dordrechtben 1653 körül. A jellegzetes holland borkereskedő családot ábrázoló festmény ugyan korántsem Cuyp legismertebb munkája, de már ez a viszonylag korai kép is ezernyi titkos motívumot rejt, kutatják azóta is. Van mit: A Sam család majd’ két és fél méter széles.

Fra Diamante: Trónoló Mária

Festmények és kijárási tilalom

Fotó és Photoshop: Neményi Márton

Diamante zűrzavaros életű karmelita szerzetes volt az olasz reneszánsz csúcsán, másodállásban pedig megbízható freskókészítő. Ez a kép, amelynek címe (nagy levegő!) Trónoló Mária gyermekével, Szent Lőrinccel, Remete Szent Antallal és Carlo di Giovanni Casini kanonokkal, jellegzetes korabeli Mária-ábrázolás volt, amilyenekkel Pót lehetne rekeszteni. A Megváltó pesztrálásában megfáradt arc, alázatos, de azért büszke póz, ölében pedig a művészettörténet legsikeresebb mémje: A Ronda Reneszánsz Baba. Az eredeti képen szereplő két tekintélyes férfi jelenlétét értjük, de hogy szegény kanonok (aki ráadásul a kép megszületését anyagilag támogatta) miért ilyen kicsi, arra nincs magyarázat; mindenesetre nem hagyhattuk ki ebből a Madách téri, a Telep kocsma előtti kompozícióból sem. (Félreértés ne essék: az eredeti képen is ekkora.) Alighanem egyszerűen így fért rá.

Nem volt elég? Erre tessék!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése