nlc.hu
Szabadidő

Kritika a Stranger Things negyedik évadáról

Sok a ballaszt a Stranger Thingsen, de még így is imádjuk

Minden idők legnézettebb Netflixes sorozata a Stranger Things negyedik évada, ami még arra is képes volt, hogy egy közel negyvenéves dalt a slágerlisták elejére lökjön. Vajon annyira jó, mint amennyire népszerű? Szerzőnk szerint nem, de a karakterek annyira szerethetők, hogy emiatt képtelenség kiszeretni belőle.

Minden streaming szolgáltatónak szüksége van ikonikus, brandszerű sorozatokra, melyek annyira hozzájuk kötődnek, hogy rájuk gondolva egyből eszünkbe jut az is, hol láthattuk őket. Ami az HBO-nak a Maffiózók, a Drót és a Trónok harca, a Disney+-nak a Marvel- és Star Wars-sorozatok, az Apple TV+-nak a Ted Lasso és a Morning Show, az Amazonnak meg a Boys, az a Netflixnek leginkább a Witcher, a Bridgerton és mindenekelőtt a Stranger Things. A 2016-ban bemutatkozó sorozat egészen csodálatos módon épített a nyolcvanas évek nosztalgiára, mégis több volt egy nosztalgiamaratonnál. Még maga Stephen King is beleszeretett, akinek a történetei nagyban befolyásolták a Duffer testvéreket, amikor megírták Eleven és barátai történetét. Éljenző kritikák és lelkes rajongók tömegei ünnepelték a sorozatot, aminek csak egyetlen hibája volt: az alkotói a végén lezárták a sztorit, mert sosem gondoltak folytatásra. Ők azt szerették volna, hogy a Stranger Things egy antológia-sorozat legyen, ami minden évadban egy másik természetfelettivel kapcsolatos sztorit mesél el. Csakhogy a siker minden képzeletüket felülmúlta, a Netflixnél pedig örömmel támogatták a folytatást… ha az a már megismert és megszeretett hawkinsi gyerekek történetét folytatja tovább. Itt kezdődött a sorozat máig tartó problémája.

Egy helyben toporgás

Valljuk be, kissé életszerűtlennek tűnt, hogy ugyanazok a biciklis hawkinsi kölykök keverednek majd teljesen másféle természetfeletti kalandokba, így a Duffer testvérek kénytelenek ugyanarra az alaphelyzetre felhúzni minden egyes évad cselekményét. Vagyis ott van a Tótágas, a mi világunkat tükröző, gonosz szörnyekkel teli árnyékvilág, amit időről időre megnyit valami gonosz kísérleteket folytató kormányügynökség (legyen az amerikai vagy épp orosz), hogy egy lény átszabaduljon onnan a mi világunkba, veszélyeztetve annak lakóit. Egyedül a Tótágassal sajátos kapcsolatot ápoló, szuperképességekkel rendelkező Eleven (bocsánat, képtelen vagyok a magyar verziót használni…) és társai menthetik meg a világunkat a gonosz szörnyektől és a szörnyű emberektől.

Ugyan évadról évadra vannak kisebb változások, de a lényeg mindig ugyanez. A harmadik évad például azzal újított, hogy a gyerekekből végre kamaszok lettek, fő helyszínnek megtettek egy nyüzsgő plázát, az amerikai rosszfiúkat pedig orosz rosszfiúkra cserélték, de ettől még továbbra is nagyjából azt kaptuk a Stranger Thingstől, amit korábban megszokhattunk. Egy dolog fejlődött igazán és látványosan: a karakterek és az őket játszó gyerekszínészek, akik a negyedik évadra gyakorlatilag már felnőttek.

 Stranger Things 4 Stranger Things kritika Netflix Millie Bobby Brown

Fotó: Netflix, Profimedia

Újítás is meg nem is

A negyedik évadot felvezető sajtókampányban gyakran kiemelték, hogy a sorozat abban fog különbözni a korábbi évadoktól, hogy jobban kinyitják a világot, és a karakterek közül sokan elhagyják Hawkinst, a Szovjetunió és Los Angeles egyik külvárosa is fontos helyszín lesz, valamint a legfontosabb hatásnak a Rémálom az Elm utcában című nyolcvanas évekbeli horrorklasszikust emelték be. Az újítás első feléről nagyon gyorsan, már az első két részben kiderül, hogy csak egy nagy blöff. A Szovjetunióból nagyjából egy börtönt és a közvetlen környékét láthatjuk, az ottani szál semmire sem szolgál, csak arra, hogy a végéhez érve gyakorlatilag visszajussunk ugyanoda, ahonnan elkezdtük, vagyis Hopper visszakeveredjen valahogy a többiek közé. Elevenék elköltözésével pedig képtelenek bármit is kezdeni, ezt a szálat nyugodtan hagyhatták volna Hawkinsban is, hiszen lényegében egy ugyanolyan hangulatú amerikai kisvárosban járunk, semmit nem ad hozzá az új helyszín a sorozathoz, és a dramaturgián sem változtat látványosan.

Az új szörnyeteg, Vecna azonban tényleg telitalálat. Csak éppen annyira merít Freddy Kruegerből, hogy érezzük a hasonlóságokat, de ne tűnjön koppintásnak. Azáltal, hogy a lény gyakorlatilag transzba ejti áldozatait, és az „álmukban” gyilkolja meg őket, a sorozat nemcsak egy tényleg félelmetes főgenyát kapott, hanem a választás a képi világra és a sorozat atmoszférájára is hatással volt, méghozzá jó hatással. A Vecna után nyomozós szálban ott vannak az elmúlt években divatos kísértetházas történetek (Démonok között és társai) hatásai is, és láthatóan az alkotók ezen a vonalon érezték a legjobban magukat, itt tudták leginkább kibontakoztatni a karaktereiket és a köztük lévő dinamikát.

Hawkins Rulez!

A Stranger Things már kezdetektől fogva abban utazott, hogy a karaktereit több csapatra osztotta, hogy aztán a csapatok ugyanazon ügy különböző aspektusainak járjanak utána, és a végén – vagy még kicsivel előtte – egyesüljenek, és együtt vívják meg a nagy harcot az ellenséggel szemben. Ez most sincs másképp, viszont ezúttal egyáltalán nem sikerült elérni azt, hogy a szálak egyformán izgalmasak legyenek. Ilyen látványos különbséget talán csak a második évadban láthattunk, ahol Eleven szála eléggé kilógott, és sokkal kevésbé volt izgalmas, mint a többieké. Ezúttal kizárólag a Vecna után nyomozós hawkinsi szál viszi a hátán a szériát, nem csoda, hogy a rajongóktól is ez kapja a legtöbb pozitív reakciót. A negyedik rész érzelmi csúcspontja is ehhez a szálhoz kötődik, és a legizgalmasabb új karaktert (a főgonoszt nem számítva), a metálos/szerepjátékos Eddie-t is itt láthatjuk. Itt van a horror, nyomozás és az érzelmi csúcspont, annyira telitalálat minden pillanata, hogy a hawkinsi történetszálhoz képest a többi csak halovány Stranger Things utánérzésnek hat.  

Ami sok, az sokk

Ez már a negyedik évad, és mivel évadról évadra csatlakoztak új, ráadásul sokak által megszeretett szereplők az alapcsapathoz, mostanra lett félelmetesen nagy a szereplőgárda. Ráadásul hiába van teli a Stranger Things világa veszélyes szörnyekkel és az emberi életet nem sokra tartó kormányügynökségekkel, a főbb szereplők nem nagyon akarnak fogyatkozni. Az első évadban elhunyt Barbon, és a második évadban Winona Ryder új párján, Bob-on kívül gyakorlatilag egyetlen fontosabb szereplő sem vesztette életét, vagy aki igen, arról nagyon gyorsan kiderült, hogy valójában nem, mint azt Hopper sheriff megmagyarázhatatlan esete is jól mutatja. Persze a Stranger Things sosem volt egy Trónok harca, nem is állna jól neki, ha orrba-szájba kezdene el aranyos tiniket gyilkolni, ugyanakkor nemcsak gyilkossággal lehet egy-egy szereplőt kiírni vagy háttérbe szorítani egy sorozatban, de Dufferék következetesen próbálnak ragaszkodni ahhoz, hogy minden szereplőjük megkapja a maga kis történetívét minden egyes évadban.

 Stranger Things 4 Stranger Things kritika Netflix Millie Bobby Brown

David Harbour is visszatér a Stranger Things új évadában (Fotó: Netflix, Profimedia)

Leginkább ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy a negyedik évad epizódjai ennyire hosszúra nyúltak, jellemzően mindegyik hosszabb 70 percnél, és már azt is tudjuk, hogy a július eleji évadzáró egyenesen két és félórásra nyúlik, ami még egy mozis nagyjátékfilmnek is a becsületére válna. Igen, sok a töltelék, és akadnak karakterek, akikkel az alkotók látványosan nem tudnak mit kezdeni, így idén egyetlen szál dominálja az évadot, Eleven szála csak a végére ér fel valamennyire hozzá, a többiek pedig látványosan szenvedik végig az évadot. Sok az üresjárat, de a Stranger Things még ezzel együtt is kiemelkedik a mai sorozatdömpingből. Az atmoszférája olyan sűrű, hogy szinte tapintható, a korszak megidézése továbbra is jeles, Dufferék még mindig tudnak izgalmas nyomozós szálat kanyarítani és a rémségek is borzalmasak, azonban a Stranger Things legfőbb erejét még mindig a csodásan megírt és nagyszerűen castingolt gyerekek/kamaszok adják, akik élettel töltik meg a sztorikat, és öröm nézni őket egyenként és csapatban is. A Duffer-tesók pedig szeretik őket, és ez a szeretet minden epizódban érződik. Az meg csak a bónusz, hogy az ötödik és hatodik epizódot hazánk fia, Antal Nimród rendezte.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top