Mai szemmel talán kissé furcsának tűnhet, de az első okostelefonok még nem érintőképernyővel működtek. A kezdeti koncepció még az volt, hogy gyakorlatilag egy hordozható minilaptopként funkcionáljanak, ahol a képernyő mellett egy billentyűzet is segíti a számítógépes életérzést. A maga korában a Blackberry találmánya egészen forradalmi volt, óriási szeletet hasítottak ki maguknak a felsőkategóriás mobiltelefonok világából, évekig ők voltak azok, akiket a többi telefongyártó másolni próbált. Aztán jött az Apple és az első iPhone az érintőképernyőjével, és egy pillanat alatt eldöntötte az okostelefonok jövőjét. A legtöbb gyártó azonnal ráállt az utánzásra és megpróbálta megalkotni a saját iPhone-ját. Ezzel szemben a Blackberry ragaszkodott a koncepcióhoz, miszerint az ő vásárlóiknak szükségük van a billentyűzetre. A fejükbe vették, hogy az érintőképernyő egy zsákutca, és az idő majd őket fogja igazolni. Ma már mindannyian tudjuk, hogy nem így történt, most pedig egy rendkívül szórakoztató, vicces és tanulságos nagyjátékfilm mutatja be, hogyan lett egy kis kanadai garázscégből a világ egyik leginnovatívabb vállalata, ami aztán az iPhone megjelenésével alig néhány év alatt tűnt el a süllyesztőben.
Hárman a világ ellen
Matt Johnson kanadai rendező a Losing the Signal: The Untold Story Behind the Extraordinary Rise and Spectacular Fall of BlackBerry című könyvet vette alapul a nemes egyszerűséggel csak Blackberrynek elnevezett filmjéhez. A kezdésben az a legizgalmasabb, hogy úgy érezzük, mintha csak egy Judd Apatow-vígjáték karakterei közé keveredtünk volna. Aranyos, komolytalan geek-csapatot ismerhetünk meg, akiknek legalább annyira fontos a munka közbeni számítógépes játékozás és a közös filmnézések, mint maga a munka, ha nem még annál is fontosabb. Első ránézésre sosem gondolnánk róluk, hogy ilyen hozzáállással képesek egy több milliárd dolláros vállalat felépítésére: a film elején végignézhetjük egy tárgyalásukat egy lehetséges befektetővel, ahol az amúgy eladható ötletüket sem képesek normálisan prezentálni: egyszerűen hiányzik belőlük ehhez az üzleti érzék és az a fajta magabiztosság, ami a jó üzletemberek sajátja. Itt jön aztán képbe Jim Balsillie, aki cápaként csap le rájuk és vesz többségi részesedést a Research in Motion (RIM) cégben, ami a Blackberry gyártójaként válik világszerte ismertté.
Jelenet a Blackberry c. filmből
A nagyjából bő másfél évtizedet felölelő történetben láthatunk néhány nagyobb időugrást, és ez kell is ahhoz, hogy érzékeljük, hogyan változnak meg a szereplők lelkes kölyökzsenikből kapzsi, csak az üzletnek élő, megkeseredett felnőttekké, akiknek a barátság és a kezdetben vallott értékeik már nem jelentenek semmit. Három párhuzamos sorsot mutat be a Blackberry, és nagyon izgalmas, melyik karakter hová fejlődik. Ott van Mike Lazaridis (Jay Baruchel), a halkszavú, önbizalomhiányos techzseni, aki egymaga állt elő a megvalósítható okostelefon ötletével. Mellette megismerkedhetünk a legjobb haverjával, Doug Freginnel (őt a rendező, Matt Johnson alakítja egészen szenzációs ruhákban parádézva), aki a cég szíve-lelke, a morál fokozója és a legnépszerűbb, legemberibb arcú vezető, aki azt szeretné, hogy a cég növekedve is olyan legyen, mint egy nagyobb baráti társaság. Végül közéjük érkezik meg Jim Balsillie (Glenn Howerton), az üzleti világban rutinos cápa, aki a Blackberry CEO-jaként lesz felelős az üzleti sikerért, amit részben annak köszönhet, hogy számára teljesen ismeretlen az erkölcs fogalma az üzletben.
A pénz mindent megront
Johnson tökéletesen ragadja meg a változásban rejlő komikumot. Látjuk, hogy a geekek mennyire rácsodálkoznak, amikor a befektetőjüknek köszönhetően hirtelen üzleti szemlélettel találkoznak, és felvesznek egy titkárnőt egy olyan céghez, ahol addig kizárólag huszonéves, felnőtt testben élő gyerekek dolgoztak. Vicces helyzeteket szül, amikor hirtelen szigorú határidőre kell teljesíteniük feladatokat, vagy mondjuk öltönyt kell felvenniük egy találkozóra, miközben az egész korábbi életükben nem volt szükségük ilyen ruhadarabra. Ekkor még a Blackberry egy könnyed és lendületes vígjátéknak tűnik, Mike Lazaridisék pedig olyan fickók, mint Seth Rogen haveri köre a Felkoppintva című Judd Apatow klasszikusból. Azonban a film nem elégszik meg ennyivel. Johnson a Blackberryben nem kisebb dolgot vállal, minthogy megmutassa nekünk, hogy a nagy pénz érkezése hogyan fertőz meg mindent, és hogyan válnak a kezdeti értékek enyészetté a pénzügyi nyomás súlya alatt. Az emberi embertelen lesz, a barátságnak pedig nincs helye egy olyan struktúrában, ahol több milliárd dollár sorsa forog kockán.
Jelenet a Blackberry c. filmből
Míg Mike Lazaridist fokozatosan hálózza be a Jim Balsillie-től érkező üzleties szemlélet, addig az üzletember egyre inkább csak a fejőstehenet látja a cégben ahhoz, hogy az innen érkező vagyonából valósíthassa meg a régi nagy álmát, és befektetőként és csapattulajdonosként szálljon be az NHL-be. Eközben Douglas Fregin az egyetlen, aki még a nagyvállalati körülmények között is próbál megőrizni valamit a cég kezdeti, barátságos légköréből, mivel azt szeretné, hogy az emberek ne csak amiatt túlórázzanak folyton, mert magas a fizetésük, hanem azért is, mert bent olyan légkör és csapat várja őket, amit nem szívesen hagynak ott. Ahogy azonban a cég halad előre, úgy válik Doug szemlélete egyre avíttabbá és szükségtelenebbé, vele együtt pedig az emberség is távozik a Blackberrytől.
Felemelkedés és bukás
A Blackberry egy klasszikus felemelkedés és bukás története, ami ragyogóan illusztrálja, mi lesz a nagy ötletekkel induló startupokból, miután hirtelen már sok pénz forog kockán. Felnőtt testben élő kölyköket ismerünk meg, akik bár vagyonokat keresnek, de valójában fel sem fogják a bankszámlájukra érkező pénz és az ezzel együtt járó felelősség mértékét, és nem is igazán tudnak mit kezdeni vele. Mike Lazaridis például a cég társvezetőjeként sincs tisztában alapvető pénzügyi szabályokkal és fogalmakkal, és bár egy igazi zseni, a ragaszkodása a kezdeti ötleteihez és a rugalmatlansága egyenes úton vezet el a Blackberry bukásáig. A sors iróniája, hogy pont Douglas Fregin volt az egyetlen, aki igazán meggazdagodott a Blackberryből. Míg a többiek vagyona elsősorban részvényekben volt, és a cég értékének lenullázódásával ez is köddé vált, őt még pont időben utálták ki onnan a társai. Pont a csúcson adta el a Blackberry részvényeit, és ezzel a vállalat talán legkomolytalanabb, leggyermekibb lelkű vezetője iszonyatosan meggazdagodott. Ha hihetünk a film végén megjelent feliratoknak, akkor ma titokban ott van a világ leggazdagabb emberei között.
A Blackberryt a 73. Berlinale Nemzetközi Filmfesztivál programjában láttuk. Magyarországi bemutatóról egyelőre nem érkezett információnk.
