Minden filmfesztiválnak megvannak a maga megosztó darabjai – Cannes-nak meg főleg. Idén ezek közül az egyik a Club Zero című film volt, ami annak ellenére, hogy egészen végletes véleményeket generált, szerintem mégis a fesztivál egyik legjobbja volt.
Jessica Hausner ridegen abszurd, hitchcocki thriller-jegyekkel fűszerezett szatírájának kifejezetten célja a közönség elidegenítése. Hogy ennek végül a puszta elszörnyedés, kínodban nevetés, esetleg elgondolkodás lesz az eredménye, az már részéről végül is mindegy.
Felteszem, azokban, akiknek hozzám hasonlóan tetszett a Club Zero, mindhárom reakció keveredik vegyesen.
Club Zero (2023)
A film sötét humora annyira bizarr, hogy lehetetlen nem felnevetni, miközben az egész sztori egy steril, univerzálisan minimalista környezetben játszódik – azaz az események bárhol megtörténhetnek. Az időponton sem egyszerű kiigazodni: a ’70-es években vagy napjainkban járunk? Csak a modern technológia árulja el, hogy ez utóbbi lehet a megoldás. A kórházi zöld és beteg sárga színvilágban játszó iskolai egyenruhák (amik egyébként kontrasztban állnak némely diák nevetségesen élénk színű hálószobájával) pedig csak az utolsó szög az azonosulás koporsójában. A bentlakásos elit iskola sivár környezete megfejelve a nagyon statikus, távolságtartóan szimmetrikusra megkomponált képekkel – amolyan Wes Anderson-reciprokként – kilöki önmagából a nézőt, aki ezáltal kívülálló megfigyelőként szemléli az eseményeket. Amiket egy fenyegető aurájú, nyugodt, mégis parancsoló tanárnő, Ms. Novak (Mia Wasikowska zavarba ejtően meggyőző alakításában) indít el.
Ms. Novak ugyanis a Tudatos táplálkozás nevű tantárgy oktatására érkezett a gimnáziumba. Hogy tanári képzettsége van-e, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy rendkívül meggyőző személyiség a maga csendes karizmájával, és korábban már piacra dobta a saját méregtelenítő teáját, melynek csomagolásán ő maga néz vissza ránk. Minden tanár felvételét az iskola szülői testülete hagyja jóvá, akik – vitathatatlanul elitista sznobokként – igyekeznek rendkívül progresszívek lenni. Ezért a szemükben Ms. Novak tűnik a tökéletes választásnak a tantestület bővítésére: egy egészségtudatos, online kiválóan marketingelt személyiség, akinek alkalmazásával az iskola és a szülők is jobb színben tűnnek majd fel.
Tényleg jó ötlet volt felvenni Ms. Novakot?
Boldogan hagyják rá a gyerekeiket – hiszen amúgy is azért járnak suliba, hogy le legyen róluk véve a gond, en bloc a tanárokra hárítva a nevelés felelősségét. Persze ilyen nincs a valóságban. Sosem volt még egy olyan elveszett fiatal sem, mint Fred. Akit annyira elhanyagoltak a szülei, hogy a kelleténél jobban kötődni kezdett egy tanárához… Ugyan Fred anyja és apja szinte Ms. Novak karjaiba lökték a fiukat, azért a többi diákot is képes a tanárnő a bűvkörébe vonni. A Tudatos táplálkozás ugyanis mindegyikük problémájára választ jelent, legyen szó akár az év végi átlag javításáról, a bolygó védelméről vagy az ideális alak eléréséről.
Merthogy a Club Zero tanulói mind Z-generációs kamaszok, a korosztályról pedig az az általános vélekedés, hogy nagyon tudatosak: igyekeznek mindent megtenni a jövőjükért, küzdenek a túlfogyasztás ellen és kampányolnak a környezetvédelemért.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy tinédzserek révén az egyik legbefolyásolhatóbb korban vannak. Rengeteg olyan inger éri őket (a „jó szándékú” anyai beszólásoktól, mint hogy „figyeld a súlyod” a social média által közvetített szépségideálig), amik nem feltétlenül jó irányba formálja az önképüket. A filmben van, akinél ez már azelőtt károkat okozott, hogy megismertük volna (Elsa bulimiás), míg van, akinél a közösségi nyomás ér célba. Hausner így a gyerekeken keresztül a szektamentalitás működését is bemutatja: mi történik, ha egy csapat befolyásolható embert visszafordíthatatlanul megbabonázott egy tántoríthatatlan küldetéstudattal rendelkező vezérfigura.
Club Zero (2023)
A tanárnő a kamaszok külső ingerekkel vegyített ideológiai elhatározásait már az első órán feltérképezi, hogy később éppen ezeket felhasználva térítse meg őket a Club Zero hitére. Ez ugyanis egy olyan titkos (talán csak Ms. Novak fejében létező) klubot képvisel, ahol az emberek a tudatos táplálkozás legmagasabb szintjén léteznek. Túl a clean eatingen, azon, hogy lassan együnk és keveset, és túl a különböző ételcsoportok szerint elkülönített diétán, a Club Zero tagjai abban hisznek, hogy az evés valójában nem szükséglet.
Csak a társadalom kondicionálta az agyunkat arra, hogy együnk, igazság szerint kaja nélkül még boldogabb, teljesebb életet élhetünk. Magyarul: Ms. Novak hamelni patkányfogóként vakhitű anorexiásokat nevel a diákjaiból.
Trigger warning
Elsa különösen fogékony Ms. Novak tanításaira, olyannyira, hogy egy egészen gyomorforgató jelenetben a szüleinek is prezentálja a „minden fejben dől el”-elvét. Szerinte, ha az lenne a norma, hogy hányást együnk, az lenne a mindennapi betevőnk. Hogy ezt bizonyítsa, meghánytatja magát egy tányérra, majd az egészet visszalapátolja magába.
Ha ez a jelenet nem tántorít el végleg a Club Zerótól, akkor erősebb a gyomrod, mint a cannes-i filmfesztivál kritikusai felének. Vagy – mint én – eltakartad a szemed, és megkérted a melletted ülő barátnőd, hogy szóljon, ha vége. Vicces, de a People magazin cikke szerint többen választották ezt a stratégiát: állítólag a film hivatalos premierjén (ahol az alkotókkal együtt moziztok), valaki jól hallhatóan arról érdeklődött, mikor lesz már vége a hányásevésnek.
A Club Zero egyébként egy figyelmeztetéssel kezdődik, miszerint a következő két órában evészavarról és komoly kontrollról lesz szó. Nem önkényes polgárpukkasztás ez tehát, hanem egy szatirikus kép arról, milyen veszélyeket rejt a radikalizálódás. Mert bármennyire is indult (látszólag) jó szándékkal Ms. Novak karrierje – vagy ha már itt tartunk: bármilyen ideológia –, a szélsőségeknek sosem lesz jó vége. Legyen szó akár a túlzásba vitt egészségtudatosságról, akár a magát szabadelvűnek valló, de valójában elhanyagoló szülőről, bármilyen modern trendről a mindfulnesstől a meditálásig, Hausner görbe tükröt tart mindenkinek. Az utolsó vacsorát idéző záróképpel még a vallásnak is küld egy gyomrost: mint az eredeti ideológia, mely először esett áldozatául a szélsőségeknek.