A 18. századi paraszti világban nem volt olyan nehéz depresszióba esni. Elég volt, ha az ember alaposabban körbenézett maga körül. A depressziós emberekkel a közeg egyáltalán nem volt megértő, szakemberi segítségre esély sem mutatkozott. Ugyan léteztek különféle népi praktikák a „kezelésére”, de ezek leginkább kimerültek abban, hogy a melankóliát, a rossz gondolatokat vagy épp az ördög vélt hatását valamilyen trükkel kiűzzék a testből, vagyis valódi segítséget egyáltalán nem nyújtottak. A depressziós ember pedig szégyent hozott a családjára, de még annál is nagyobb volt a szégyen, ha öngyilkosságot követett el.
Agnes szerepében Anja Plaschg (Forrás: Berlinale)
Még temetést sem érdemel
Az osztrák Az ördög fürdője (The Devil’s Bath) című film egyik jelenetében egy férfira felakasztva találnak rá a házában, önkezével vetett véget az életének. Miután a szomszédságban lakó népek levágják onnan, egy kocsira helyezik, letakarják, majd elviszik. Nem a templomba, nem a temetőbe, hanem bedobják egy környékbéli dögkútba, a rothadó állattetemek közé.
Mert annak, aki eldobta magától az életet, 1750-ben nem járt koporsó és nem járt tisztes temetés. Csak megszabadultak tőle, mint egy döglött állattól.
Viszont a döglött állathoz képest a férfiról másnap a pap beszélt a misén. Nem azt kérte az egybegyűltektől, hogy imádkozzanak a halott lelki üdvéért, hanem azt magyarázta el, hogy miért nem imádkozhatnak érte. Mert szerinte az öngyilkos megtagadta magától az életet, és ezzel magát Istent tagadta meg, és ezért a lelkének a másvilágon bűnhődnie kell.
Az öngyilkosságra tehát nem volt bocsánat, viszont a gyilkosságra igen. Ha a gyilkost elfogták és tömlöcbe vetették, közvetlenül a kivégzése előtt meglátogatta egy pap, hogy meggyónhassa a bűneit. Márpedig az egyház akkori tanítása szerint a gyónás után akár még egy gyilkos előtt is megnyílhatott a lehetőség, hogy a nyomorúságos földi létet maga mögött hagyva a lelke boldogan élhessen tovább a mennyek országában.
Depressziókezelés 1750-ben (Forrás: Berlinale)
Út a gyilkossághoz
Ahogy belefáradtam az élet gondjaiba, felmerült bennem, hogy elkövessek egy gyilkosságot.
Az osztrák rendezőpáros, Severin Fiala és Veronika Franz filmje nem árul zsákbamacskát, és rögtön ezzel az idézettel indít, finoman felfestve, hogy milyen irányba terelődik majd Az ördög fürdője főhősének sorsa. Az alkotók amúgy is híresek arról, hogy nem bánnak kesztyűs kézzel a főhősnőikkel: mind a Goodnight Mommy, mind a Téli menedék című filmjeik hősnőit alaposan megkínozták a történetben, és itt sem vár jobb sors szegény Agnesre.
A lányt az esküvője napján ismerjük meg, hozzámegy egy módosabb paraszthoz. Nagyon bízik a gyors gyermekáldásban, csakhogy az újdonsült ura nem igazán érdeklődik a szex lehetősége iránt, márpedig anélkül nehéz gyereket csinálni. Agnest ráadásul az anyósa is folyton piszkálja, semmi nem jó neki, az álmodozó, elmélkedő természete miatt pedig rendszeresen kapja a beszólásokat.
Elszakadva az édesanyjától és a testvérétől egyedül érzi magát, és a szexmentes életet látva egy idő után arra is rájön, hogy abban sem bízhat, hogy gyermeke születik. Megpróbál visszaszökni a családjához, de a férje – mint egy zsákot – visszahurcolja, ő pedig rájön, hogy ebben az életben már egyedül marad és magányos lesz, és ezzel a jövőképpel az elméje nem tud megbirkózni: összeomlik.
Boszorkányság?
Az ördög fürdője rendkívüli kegyetlenséggel és részletességgel mutatja be a korabeli parasztok életének minden búját, baját és örömét, nem akarja megszépíteni őket, elénk tárva a pogány élet maradványait és a babonaságokat is. A film elején lefejezett gyerekgyilkos nő holttestét például kiültetik, mellé téve a rothadó fejét, és mivel a babona szerint a levágott ujjai gyerekáldást hoznak, az emberek sorra járnak a tetemhez, hogy megcsonkítsák, a kamera pedig nem fordul el diszkréten, hanem közelről mutatja meg a megcsonkított testet. Agnes is kap belőle egy ujjat nászajándékba, amit a matrac alá rejt, sőt egy ponton ki is vesz onnan, hogy megcsókolja, mert azt reméli, aznap este összejöhet a teherbe esés.
A film hangulata és mocskos, fakó színű képi világa és a szereplők valláshoz, hithez való viszonyulása erősen emlékeztet Robert Eggers A boszorkány című filmjére. Ahogy az is, úgy a Devil’s Bath is sokáig sejteti, hogy itt akár valami természetfeletti boszorkányság állhat az egyre negatívabb történések mögött, de Severin Fiala és Veronika Franz filmje végül egészen más irányba indul el.
A Devil’s Bath forgatása (Forrás: Imdb)
Bár a sztori horrorisztikusan hangzik, és tényleg teli van sokkoló képekkel, a film sosem válik igazi horrorrá. Ez inkább egy történelmi korba helyezett kegyetlen lélektani dráma egy nőről, aki végső kétségbeesésében egy szörnyűséget készül elkövetni, mert azt gondolja, Isten úgyis megbocsát neki. A horrorisztikus elemek pedig kizárólag annak köszönhetők, hogy mai szemmel nézve a közel 300 éves szokások és az akkori életforma sokszor rendkívül barbárnak és kegyetlennek hat.
A végső pofont pedig az jelenti, amikor megtudjuk, hogy az alkotók valójában történelmi dokumentumok alapján egy igaz történetet meséltek el nekünk. Egy történetet, ami sok-sok nővel megtörtént, aki öngyilkos akart lenni, ezért gyilkosságot követett el.
Az ördög fürdője (The Devil’s Bath) című filmet a Berlinale Filmfesztivál versenyprogramjában láttuk. Magyarországi forgalmazásáról még nincs információnk.
Van segítség!
Ha te vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot!
