Ahogy azt már egy korábbi cikkünkben is írtuk, Ferenc pápa halála óta minden lehetséges felületen (azaz korántsem csak a katolikus nyilvánosságban) vad tempóban zajlik az esélylatolgatás arról, hogy melyik bíborost választják majd egyházfővé a május 7-én kezdődő konklávén.
Azt valószínűleg mindenki tudja – még az is, akit különösebben nem érdekel az ilyesmi –, hogy a mindenkori pápát a Bíborosi Kollégium szavazza be hivatalába, és a lehetséges jelöltek ugyancsak ebből a testületből kerülnek ki: vagyis az nagyjából száz százalékos bizonyosággal kijelenthető, hogy a következő szentatya ebben a pillanatban éppen bíborosként szolgálja az egyházat (egyébként 252 katolikus bíboros van, akik mind pápává választhatóak, a nyolcvan év alattiak – vagyis a szavazásra jogosultak – száma pedig 135).
A történelem eddigi 266 pápája közül 216 – vagyis az elsöprő többség – itáliai származású volt. Kelet-Európa pedig mindeddig csupán egy pápát adott az egyháznak: a lengyel II. János Pált.
Arra, hogy magyar bíboros kerüljön a pápai trónra, a múltban csak egyszer mutatkozott valódi esély.
Bíborosok a 2013-as konklávé előtt (fotó: MAURIX/Gamma-Rapho via Getty Images)
Az 1513-as konklávé egyik favoritja az esztergomi érsek, Mátyás király egykori bizalmas tanácsadója, az utódjával, II. Ulászlóval is kiváló viszonyt ápoló Bakócz Tamás bíboros volt, akinek politikai és egyházi ambíciói messze túlmutattak a középkori Magyar Királyság határain.
A leginkább a történelmi regényeiről ismert író-újságíró Surányi Miklós szerint Bakócz – aki egyébként jobbágyi családban született, és onnan tört fel elképzelhetetlenül magasra – eszes, erőszakos, hatalmas, gazdag magyar főpap volt, igazi reneszánsz figura, pazar költekező, gőgös és fékezhetetlen temperamentumú, akárcsak a Medicik, Sforzák, Borgiák vagy Esték.
A konklávé előtt Rómában, Itáliában és szerte a világon, ahova a pápaválasztás előkészületeinek híre eljutott, senkiről sem beszéltek annyit, mint az esztergomi prímásról, a magyar Bakócz Tamásról, aki híréhez méltóan hatalmas pompával jelent meg Rómában.
Bakócz Tamás arcképe (forrás: keptar.oszk.hu)
Hogy milyen hatalmassal, arról Szerémi György kanonok, II. Lajos király, majd Szapolyay János történetírója írt hosszabban:
Tamás érsek jól felkészült a római útra, összerakatta drágaköves, aranyos ruháit és mindenféle ékességeit. Tízaranyozott, cifra, négylovas szekere volt. Udvarának apraját-nagyját négyféleképpen öltöztette fel. Háromszáz cselédnek bíboros, aranyos zöld bársonyruhát csináltatott; továbbá háromszáz fehéröltözetet; harmadszor háromszáz rendbeli piros és más színű veres ruhát, részint atlaszból, részint bársonyból; negyedszerháromszáz fekete bársonyköntöst, így indult útnak és asztali ezüstjét az asztalhoz való poharakkal egyetemben tíz nagy társzekérre rakatta.
Mikor a Tiberishez érkezett, a rómaiak felékesítették a várost, Tamás érsek pedig megparancsolta sáfárjának, hogy elsőben az aranyoszöld bársonyruhákba öltözzék az udvari cselédség. Némelyik ruha gyöngyökkel volt díszítve, a másik drágakövekkel és mind így rendszerint. Midőn az érsek megszállott palotájában, meghagyta szakácsainak, hogy bársony- vagy selyemruhát öltsenek, arany süveget és főkötőt tegyenek fejükre. Arany és ezüst edényekkel díszíttetett fel tíz asztalt meg egy olasz módi hosszú asztalt; huszonöt aranyozott tálacskán hozatta be az étkeket. Az egyik öreg bíboros igy szólt hozzá: — Mit hozod fel ellenem a gazdagságodat? Nekem annyi pénzem van, hogy Rómának minden utcáját teli tudnám vele szórni. Felele pedig Tamás: — Nekem meg annyi ezüstöm van, hogy teljes két esztendő alatt nem tudná pénzzé verni kétszáz pénzverő.
Bakócz keményen lobbizott: még azt is megígérte, hogy megválasztása esetén hatalmas vagyonát a török elleni keresztes hadjárat megszervezésére fordítja.
A pápaválasztáson 25 bíboros, ebből 18 olasz nemzetiségű, három spanyol és egy-egy angol, francia, svájci és egy magyar nemzetiségű vett részt. Március 10-én kezdődtek a szavazások, de az első körben egyik jelölt sem szerezte meg a szükséges kétharmadot. Végül a fiatal olasz bíborosok döntötték el a kérdést: Giovanni de’ Medici személyében egy olyan művészetek iránti mecénást is láttak, aki a békés fejlődés esélyét hordozza magában. Bakócz veresége állítólag csupán egy szavazaton múlott.
Bakócz Tamás címere (fotó: Wikimedia Commons)
Ám most talán ismét van némi remény arra, hogy magyar pápát válasszanak a bíborosok.
A 72 éves Erdő Pétert már a 2013-as konklávé idején is a nagy esélyesek között emlegették, idén pedig talán még többet forog a neve. A kánonjogászként is elismert, számos nyelven beszélő bíborost a Tagesschau szerint az az új evangelizáció úttörőjének tartják, akinek célja a katolikus hit újjáélesztése a szekularizált, iparosodott országokban, és aki bár alapvetően az egyház konzervatívabb ágát erősíti, jó kapcsolatokat ápol a liberálisabb szárny képviselőivel is.
Erdő Péter Budapesten született, 1975-ben szentelték pappá, egy évvel később a teológia doktora lett. 1977 és 1980 között Rómában a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként a Lateráni Pápai Egyetemen kánonjogot tanult, itteni tanulmányai befejezéseként kánonjogi doktorátust szerzett. 1999 novemberében székesfehérvári segédpüspökké nevezték ki, majd a pápa az Esztergom–Budapesti főegyházmegye főpásztori székébe helyezte át. 2003-ban bíborossá szentelték, és a Bíborosi Kollégium tagja lett.
A Catholic Herald idei portréja szerint Erdő a legtöbb kérdésben óvatos és konzervatív álláspontot képvisel: a 2015-ös európai menekültválság csúcspontján, amikor Ferenc pápa felszólította a katolikus intézményeket, hogy adjanak menedéket a migránsoknak, Erdő arra figyelmeztetett, hogy a válogatás nélküli vendéglátás azzal a kockázattal járhat, hogy az egyház bűnrészessé válik az emberkereskedelemben.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek (fotó: Franco Origlia/Getty Images)
A cikk szerzője úgy véli, hogy a magyar bíborost alapvetően ideális jelöltnek tartják azok, akik hagyományosabb irányba szeretnék terelni az egyházat anélkül, hogy nyíltan elutasítanák Ferenc pápa örökségét. A diplomatikus és konfliktuskerülő Erdő az egyik olasz újság szerint „barátságos tradicionalista”.
Ezen kívül kánonjogi szakértelme segítene eligazodni a Ferenc pontifikátusa alatt bevezetett bonyolult jogi reformok között, az európai ügyekben szerzett komoly tapasztalata pedig szintén jól szolgálhatná az egyházat egy olyan időszakban, amikor Európa geopolitikai szerepe átalakulóban van.
A lap szerint ugyanakkor Erdő megválasztása a Ferenc-korszak elutasításaként értelmezhető, amit a 135 bíborosjelölt közül sokan alighanem vonakodnának megtenni. A kritikusok azzal is érvelnek, hogy bár Erdő kétségkívül köztiszteletben álló bíboros, hiányzik belőle a karizma, ami ahhoz szükséges, hogy a világ figyelmét úgy magára vonja, mint a közelmúlt pápái. Ráadásul egyesek attól is tartanak, hogy a dél-amerikai Ferenc pápa után egy európai pápa megválasztása stratégiai hiba lenne, hisz a világ 1,3 milliárd katolikusának közel háromnegyede nem a globális nyugaton él.
