Nincsenek előítéleteim, DE…

A képlet borzasztó egyszerű: a „Nem vagyok X de” mondat kimondásakor vagy leírásakor pontosan tisztában van vele az illető, hogy egy X-et megcáfoló kijelentése van, kivéve persze ha X-et arra érti, hogy ő nem fogorvos vagy autószerelő. Azonban a rasszista, szexista, homofób és társai ebbe a kategóriába esnek bele. De akkor miért van ott az a DE?

Két apró betűcske

Két apró betűcske, ami megsemmisíti a pozitívnak szánt bevezetőt, de még a gyakorta pozitív befejezésnek szánt „nem mintha bármi rossz lenne abban, hogy valaki meleg/kövér/zsidó  stb” is értelmetlenné válik, hiszen az illető ezt is inkább önmaga védelmében teszi hozzá. Mert még a végén az elítélőt is elítélik, azt pedig ő bizony nem szeretné, hiszen ő nyitott, liberális, elfogadó, sőt az esetek nagy részében még meleg/muszlim/túlsúlyos rokona, barátja és ismerőse is van, akiket viszont nagyon szeret. De ez mentesít minket az előítéleteink alól? A rokonait vagy barátait nem nemi, faji hovatartozás / súly vagy kinézet alapján választja az ember (jobb esetben) így mondhatni ez „nem ér”, ha közülük valaki egy kisebbségi csoport tagja. Mert hozzá már érzelmi szálak fűznek, vele talán elnézőbbek vagyunk és képesek vagyunk az igazán lényeges, szemmel nem látható dolgokra koncentrálni. Azonban ha egy olyan vadidegennel szemben, aki semmilyen szerepet nem tölt be az életünkben képesek vagyunk elfogadóak lenni, na ott kezdődik a mindenfajta előítéletmentesség. Amikor egy drag queen (transzvesztita előadóművész) átalakuló sminkvideóját képesek vagyunk úgy végignézni, mely céllal született: szórakozva. Önkifejezés, művészet és talán még egy kis irigység sem baj nőként, hiszen sokunknak két tusvonal párhuzamos elkészítése is kihívás.

Azonban a kommentek között garantáltan lesz olyan, aki nem érti, miért kell ezt reklámozni, ahogy azt sem, hogyan létezhet egyáltalán ilyen, hiszen ez nem normális. De mindenesetre ne is beszéljünk róla, pláne ne mutogassuk a médiában. Mintha azzal, hogy homokba dugjuk a fejünket, nem lenne több szexista kirekesztés vagy talán még a plus size modellek is végre lefogynának, ha nem folyton ők szerepelnek minden cikkben. Abba viszont kevesen gondolnak bele, ami a napnál is világosabb: amennyiben olyan ember irányában érzel dühöt, ellenszenvet, mondhatni irracionális negatív érzéseket, aki sem nem része a mindennapjaidnak, sem nem bántott vagy ártott neked, akkor viszont teljesen másról szól ez a helyzet. Nem a sminkelő srácról, de nem is Ashley Grahamről vagy épp a melegfelvonuláson bulizó fiatalokról. Sokkal inkább saját frusztrációid törnek a felszínre, melynek okait és gyökereit csak te (és adott esetben egy szakember) ismerhet. Hiszen gondolj csak bele, egy Facebook-videóban szereplő, tőled több ezer kilométerre élő meleg fiú mit ártott neked? Miért zavar az téged, hogy ő boldog és ezt még meg is mutatja egy videóban? Ilyenkor sokszor az a válasz, hogy trendet csinál a média „ebből”. Na de az ókorban nem volt Facebook, viszont saját nemükhöz vonzódó emberek igen, így ez a magyarázat sem helytálló. Ahogy arról sem hallottam még, hogy egy plus size modell képét látva valaki elkezdett kizárólag szénhidráton élni, hátha ő is elhízik majd.

Az vagy, amit állítólag megcáfolni készülsz

Így hát rossz hírem van a „DE” mögé bújó embereknek: éppen az vagy, amit állítólag megcáfolni készülsz. Hiszen ha valóban elfogadó lennél, nem zavarna, ha két férfi kézen fogva megy az utcán, ahogy az sem, hogy a lányod párja muzulmán vallású. Sokkal inkább érdemes lenne két dolgot tenni, ha felismered, hogy te is ilyen „DE” ember vagy. Egyrészt sok esetben azért hárítunk, és szinte támadunk, mert félünk az ismeretlentől, nem tudjuk, nem értjük, és a legrosszabbat feltételezzük. Egy kalap alá veszünk minden zsidót vagy kövér nőt, pedig ugyanezt ugye nem mondhatnánk el minden tanárról, minden szemüveges férfiról vagy minden magassarkút viselő nőről, nem igaz? Kategóriákba rakni embereket és beskatulyázni nem csupán veszélyes, de buta dolog is, lássuk be. Némi nyitottsággal persze leküzdhető a sztereotípiák által belénk nevelt előítélet sorozat. Mert bizony egy fehér kisbaba gond nélkül játszik egy feketével, hiszen még nem kódoltuk belé, hogy mely faj a „felsőbbrendű”. Kérdezz, olvass, ismerd meg, de talán már az is elég, ha „csak” nyitottan állsz a másik emberhez, aki egy ugyanolyan érző lény, akárcsak te s ugyanúgy a lánya, fia vagy édesapja valakinek. Akárcsak te.

A másik dolog, amit saját érdekedben tegyél meg: foglalkozz a saját félelmeiddel. Vajon miért zavar téged az az illető, aki vajmi kevés ráhatással van életedre? Miért irigyled a boldogságát, sőt tovább megyek, miért nem a saját boldogságod kialakításával vagy elfoglalva? Hidd el, ha így teszel, még időd sem lesz arra, hogy vadidegeneket ócsárolj interneten vagy az utcán. S legfőképpen igényed sem lesz erre. Élni és élni hagyni, mert véleményem szerint amíg nem árt nekem vagy másoknak, mindenki úgy boldog(ul), ahogy szeretne s ahogy azt jónak érzi.