Ez a kérdés mindenkiben ott motoszkál, de általában nem szerencsés, ha nyíltan nekiszegezzük a párunknak. Vannak dolgok, amiket jobb nem firtatni. Például azért, mert jó válasz nincs rá...
Fórum
Ha sok partnerünk volt korábban, az a baj, ha kevés, akkor meg az, és nem lehet az arany középutat megtalálni.
Kímélni akartam őt
Állítólag érvényes egy szabály: a nők hárommal elosztják a partnereik számát, ha színt kell vallaniuk, a férfiak viszont hárommal szorozzák. Ennek oka a társadalmi értékrendben keresendő. Ha egy nő szerelmi élete túlságosan változatos, akkor az emberek többsége hajlamos őt feslett erkölcsűnek tekinteni, míg a férfiak esetében fordított a helyzet: minél többet hódított egy hím, annál nagyobb megbecsülésre tarthat számot.
– Míg férjhez nem mentem, meglehetősen kalandos volt a magánéletem meséli Renáta (34). Egy kis naplót is vezettem a pasikról, mindegyiket osztályoztam is mi tagadás, elég sok oldal betelt. Ám ahogy teltek az évek, egyre erősebben éreztem, hogy lassan ideje megállapodnom, mert kihancúroztam magam. Szerencsére a sors megkönnyítette a dolgomat: rám talált a nagy szerelem, és meglepően könnyen búcsút tudtam mondani előző életemnek. Zoltánnal csak egy dolgot illetően nem voltunk teljesen szinkronban. Neki mindig hosszú, monogám kapcsolatai voltak, amiből következik, hogy a partnereinek összeszámlálásához elég volt egyik kezét igénybe vennie. Ezt részben konzervatív neveltetésének köszönhette, részben pedig annak, hogy nagyon boldog, szeretetteljes családi légkörben nőtt fel, így az volt számára a természetes, hogy két ember hosszú távra tervez egymással. Ezért aztán megkíméltem őt attól, hogy változatos múltammal traktáljam. Igen, hazudtam neki: amikor erre terelődött a szó, majdhogynem köbgyököt vontam a partnereim számából, mert nem akartam csalódást okozni, vagy szorongásra késztetni őt amiatt, hogy nekem bőségesen van alapom a férfiak összehasonlításához. Igaz, szerintem így is gyanakszik, mert az elején okoztam neki néhány meglepetést az ágyban, illetve ott, ahol éppen ránk tört a szenvedély, de soha nem kérdezett rá határozottan, ugyan mitől ilyen élénk a fantáziám
A gyors menet nem számít?!
Évekbe telt, amíg feldolgoztam, hogy Robinak szinte több nője volt, mint ahány Zsuzsa nevű előfizető a telefonkönyvben előfordul töpreng Orsi (31). Tulajdonképpen én voltam a hibás, mert ragaszkodtam ahhoz, hogy mindig brutálisan őszinték legyünk egymáshoz. Úgy gondoltam, inkább fájjon, mintsem becsapjanak korábban rengeteg rossz tapasztalatom volt. Nos, kiderült, az őszinteség legalább annyira fáj, mintha átvernék az embert. Robi jó egy évtizeddel idősebb nálam, őrülten vonzó. Ráadásul orvos, aki komoly magánpraxist is folytat, így mindig rengeteg nővel találkozik. A kapcsolatunk elején ezért hoztam fel a témát sejtettem, hogy nem folytatott szűzies életet, és biztosat akartam tudni. Kicsit elállt a szavam, amikor a hosszas unszolás után kibökte: nem számolta, de pár száz biztosan volt. Látván, mennyire szíven ütött a válasz, bizonygatni kezdte, hogy amikor kezdő orvosként éjszakai ügyeletben a műszak összes fiatal nővérkéjével megismerkedett közelebbről, az nem számít, mert ezek a kis kalandok semmit nem jelentettek. A végén oda jutott az érvelésben, hogy csak a nagy szerelmek számítanak, ebből pedig neki is olyan kevés jutott, mint nekem,
tehát voltaképpen egálban vagyunk. Nem győzött meg, éjszakákon át rágódtam azon, hogy ha megszokta a nagy változatosságot, hogyan fog megelégedni egyetlen nővel. Végül majdnem alaptalannak bizonyultak az aggodalmaim, mert csak egy nő csúszott be hat év alatt legalábbis ennyiről tudok. Majdnem elváltunk, de aztán nagy nehezen átvészeltük a vihart. Így utólag azt gondolom, ezt a kérdést nem kellett volna megbeszélnünk, mert a tüske örökre bennem marad.
Folytatás a Meglepetésben!