Mi lehet izgatóbb egy meztelen nõnél?

Ezt látjuk a reklámokban meg a filmekben, és szegény lányok azt hiszik, akkor kergethetik őrületbe a pasijukat, ha egy vagyont költenek erotikus töltésű fehérneműre. Pedig ez tévedés.

Ki van a bugyiban?

Balázs barátom a skandináv típusú nőkért rajongott, legalábbis évekig azt hitte, miután látta a Roxette együttes egyik klipjét, és beleszeretett az énekesnőbe. Aztán találkozott az alacsony, dundi, enyhén bajszos Mónikával, és rögtön elfelejtette a svéd bombázókat. Valahogy ilyen a viszony a karcsú modelleken pompázó csipkecsodák meg a tökéletlen barátnőnkön feszülő közönséges bugyi között. Ha egyszer szeretjük a nőt, bármikor kéjes morgások közepette cibáljuk le róla fogunkkal a kopott pamutterméket, fittyet hányva arra is, hogy nem a Triumph, hanem a Vörös Október Ruhagyár privatizált jogutódjának márkajelzését viseli. Tehát a fehérnemű mellékes, az a lényeg, hogy ki van a bugyiban, és megfordítva: ha már nem érdekel a nő, akármit vesz fel vagy le, közömbös marad.





A kikotort flaneling

Egyébként sem a formatervezett bugyi, melltartó vagy harisnya indítja be igazán a férfifantáziát. A rafinált alulöltözöttség megvalósulásához akár a szekrény aljából kikotort kockás flaneling is megteszi, az a lényeg, hogy létrejöjjön a csomagolás és a beltartalom kellően izgalmas összhatása. Ez pedig kizárólag azon a két emberen múlik, aki részt vesz a játékban. Például számomra nincs vérforralóbb annál, amint reggel a lenge flanelinget viselő kedves mélyen behajol a hűtőbe a tejért. (Nálam a tej mindig a legalsó polcon van, pedig így a macska is eléri, de hát valamit valamiért.)

Szintén nyerő helyzet, ha az imádott nő egyetlen harisnyanadrágba öltözve nyit ajtót – tehát no bugyi és felül semmi – , bár ez szegény harisnyára nézve végzetes szokott lenni. Viszont egy okkal több, hogy az ember lánya ne vegyen túl drága fehérneműt, mert ha vele akarja felébreszteni a pasiban az állatot, és fel is ébred, minden alkalommal vehet másikat. Bár biztos sok olyan nő van, akinek így is bőven megérné…





A fehérnemű trónfosztása

Ősi szabály, hogy ha valami állandóan, sőt tolakodóan az ember orra előtt van, megszokottá válik, és nem kelti fel a vágyat. A divatdiktátorok talán maguk sem vették észre, de az utóbbi évek trendjei arrafelé hatnak, hogy a fehérnemű elveszíti erotikus tartalmát, és lassacskán semleges töltésű ruhadarabbá válik. A kis topok feltárják a melltartó pántjait, a Vénusz-dombig letolt nadrágocskáknak köszönhetően hátul vidáman virít a lehetőleg piros tanga meg a tetoválás, és egyébként is minden átlátszik a falatnyi ruhácskákon.

Amikor Britney először vonaglott végig ilyen cuccban a stúdió színpadán, még világbotránynak számított, de ma már minden tinilány és magát annak érző harmincas szoláriumbébi kötelezően virítja a Körúton, amije van. Elvész a titok, a sejtelmesség, helyette a puszta hús meg az esetek többségében a rossz ízlés diadalmaskodik.
Szerencsére mindez nem zavarja a jó öreg flanelinget – türelmesen várja a szekrény alján, hogy eljöjjön a reggel.