2006. November 21.

Erõs nõknek nem terem pasi?!

Olyan, mintha átutazóban lennénk a régi értékek és az új trendek között. A régi korok nõtípusa eltûnõben, az új pedig még telve bizonytalansággal önértékelése és párválasztása terén is. Talán éppen azért, mert erõsnek akar látszani?

Bakos Zsuzsanna

Olvasd el szerzőnk többi írását is!

Szexstresszűző praktikák »
Lopj titkot a kapcsolatodba! »
Kiégett szerelem »
A pasik visszavágnak »
A netes társkeresés buktatói »

A nők élete jócskán átalakult az utóbbi évtizedekben. A háztartás vezetésén és a gyereknevelésen kívül ma már egyéb célok is mozgatnak minket. Egyvalami azonban nem változott: ugyanúgy a védelmező, biztonságot sugárzó férfiak karjába vágyunk, mint anyáink vagy nagyanyáink, de mindezt úgy szeretnénk véghezvinni, hogy még véletlenül se gondolja azt a jelöltünk, hogy a szerelmére, rajongására, törődésére szorulunk.

Milyen is az erős nő?

Nemrégiben a kezembe került egy könyv, amiben a következőképpen definiálták az erős nőket: bízik a saját erejében, sokat nevet, vonzónak tartja magát, sok barátja van, szereti a szexet, képes érvényesíteni az érdekeit és eltartani önmagát (vagy a gyerekeit is, ha úgy hozná a sors).
Minden egyes ilyen tipológiából csak egy dolog felejtődik ki: mégpedig a férfi szerepe. Merthogy amint az erős nő a szerelem témaköréhez érkezik, megtorpan és időt kér, hogy elgondolkozzon azon, megéri-e átadnia magát a mindent elsöprő szerelemnek. Vagyis megkockáztassa-e, hogy valaki betörjön aprólékos munkával felépített védőbástyái mögé, és esetleg újra összetörje a szívét. Így járt Gabi is:

Egyre gyakrabban támad az az érzésem, hogy nekem magánéletileg nem osztottak lapot. Ha akarnám, se tudnám magam rábízni a férfiakra, mert nem ismerek olyat, aki valódi támaszt nyújtana. Eddig mindig úgy alakult, hogy én voltam az erősebbik fél a kapcsolatban, persze nem a szó fizikai értelmében. Volt olyan pasim, akit másfél évig eltartottam, egy másiknak én szereztem munkát, a harmadik mellett pedig halálra untam magam, mert képtelen volt önálló döntéseket hozni. Egyikükre sem tudok »támaszként« visszagondolni, így aztán nem kellett nagy csoda, hogy rádöbbenjek: csak magamra számíthatok. Azóta még nehezebb párt találnom, mert amint kiderül, hogy önálló akaratom és egzisztenciám van, mintha kettőt hátralépnének. Pedig eszem ágában sincs a megamagabiztos szingli látszatát kelteni. Én családra és biztos kötelékre vágyom, de egyelőre családként be kell érnem a macskámmal, biztonságként pedig a munkámmal.

Ide nekem az igazi férfit!

Nincs azon csodálkoznivaló, hogy a férfiak is igyekeztek idomulni az új helyzethez, mert rájöttek, hogy az erős nők akkor fognak komoly prédaként tekinteni rájuk, ha megváratják és kiéheztetik őket. Ez a belső férfikép egyébként annak köszönhető, hogy a háborúk és az ipari forradalom idején a távolban lévő, harcoló férfi testesítette meg az ideált. Vagyis hiába fordult nagyot a világ, nem szakadhatunk el a férfiasság és a nőiesség régen bekódolt értékeitől sem. Ugyanakkor túl sok a külső hatás, amely az alkalmazkodást, a passzivitást és a tétlen várakozást önmagában kevésnek sejteti. A média is önállóságra és keménységre biztat minket, erre utalnak a hangzatos címek is, mint például: Hogyan dobd ki a pasidat 10 nap alatt? vagy Építs karriert öt lépcsőben!. Ki szán itt szerepet a pasiknak?

Érzelmi kettősség

Sokféleképpen lehetünk erősek, de ha a magánéletünk próbatételekben és megrázkódtatásokban gazdag, akkor kénytelen-kelletlen elkezdünk megedződni. Nem egy férfitől várjuk már, hogy boldoggá tegyen minket, hanem képessé válunk arra, hogy egyedül is megtaláljuk a boldogságunkat.
A körülmények alakítanak minket, és mi alakulunk a körülményekhez. Innentől viszont, amint belevetnénk magunkat egy új románcba, ellentmondásokba ütközünk. Hiszen féltjük azt a lelki stabilitást, amelyet nagy nehezen sikerült megszereznünk. Érzelmi szükségleteink ezzel megnövekednek, és ettől máris érdekes kettősség jelentkezik: leendő párunkban az erőt és a lágyságot is keressük. Legyen magabiztos, de sebezhető. Legyen erős, de érzékeny. Legyen kemény és mégis lágy. Csoda, ha ezektől az elvárásoktól összezavarodnak?

Ciklus és vonzalom 

Kutatások szerint a menstruációs ciklus is befolyásolja, hogy éppen mennyire preferáljuk az erőt sugárzó pasikat. Eszerint peteérés idején a markáns, férfias vonásokhoz vonzódunk, menstruáció idején inkább az ápolt külsőt és a gyengédséget preferáljuk. A ciklus közepén, amikor a legnagyobb a fogamzás esélye, könnyebben bonyolódunk futó kalandokba is, méghozzá olyan férfiakkal is, akiket peteérés előtt vagy után már túl felszínesnek és távolinak találnánk.