Happy end garantálva?

Ki hinné, hogy Jane Austen praktikái ma is beválhatnak, ha szeretnénk párra lelni a rengetegben? Pedig így van…

1. A nyitottság megnyerő!

Az (ál)visszakozás modern formája a „nem hívom azonnal vissza, nehogy már azt higgye, hogy nyeregben van”, vagy „flörtölgetek egy kicsit mással is, ettől fog igazán beindulni”. Jane Austen szerelmi játékszabálya viszont egyértelműen így hangzik: ha valakit kedvelsz vagy szimpatikusnak találsz, akkor mutasd is ki neki! Így tett Marianne is az Értelem és érzelemben (vagy Kate Winslet a regény filmváltozatában), hiszen egyértelművé tette rokonszenvét a fess Willoughby előtt.

Ha hihetünk az írónőnek, akkor arra kell alapoznunk, hogy az elmúlt 200 évben a férfiak nem sokat változtak. Vagyis ma is jobban szeretik, ha meghagyják nekik a kezdeményezést, ám ehhez legtöbbjüknek némi bátorításra van szüksége. Egy mosolyra, nyitott tekintetre, lelkesedésre. Ha pedig már vette a lapot, hagyjuk magunkat körülrajongani, ám ne feledjük: nem kell eljátszanunk, hogy mások vagyunk, nem kell megváltoznunk azért, hogy szeressenek. Ez már az a szakasz, amikor el kell felejteni az összes randevúszabályt, és kizárólag a bennünk tekergő érzelmekre koncentrálni.








2. A türelmetlenség rossz tanácsadó

Örök téma, hogy mégis mikor engedjünk a kísértésnek, hogy az túl elhamarkodottnak se tűnjön, de azt se higgye szegény férfiú, hogy valamiféle szigorú önmegtartóztatási fogadalomhoz tartjuk magunkat. Ne gondoljuk, hogy Jane Austen regényeiben még nem volt szerepe az erotikának, csak éppen nem a 21. századi gyakorlat szerint zajlott, vagyis akkoriban még a férfiak és a nők egyaránt hagyták, hogy a vágyak jó sok ideig érlelődjenek és növekedjenek bennük. Manapság mindent azonnal akarunk, nincs ez másként a szexszel sem. Szinte divatos úgy ágyba bújni, hogy a másik érzései teljesen mellékesek az „ügy” szempontjából. Pedig mennyivel izgalmasabb apró lépésekkel haladni…

Csak egy példa: Austen egyik kevésbé ismert regényének, a Meggyőző érveknek a főhősnője, Anne Elliot 27 (!) éves korára már beletörődött, hogy vénlány marad. Aztán 8 év után találkozik egykori szerelmével (belegondolni is szörnyű, hogy ez milyen hosszú idő), és amikor a filmváltozat végén csókban forrnak össze, a vágyuk már olyan erős, hogy szinte halljuk heves szívverésüket.








3. Az első benyomás nem mindig nyer!

A csábító férfialak, aki nemcsak karakterét tekintve, de már pusztán külső adottságai jóvoltából is ebbe a szerepbe kerül, Jane Austen számára sem volt idegen. Ilyen férfiak ma is járnak köztünk, hiszen ki ne ismerne olyan pasit, akinek a felbukkanásakor az erre érzékeny nőneműek pipiskedő (még rosszabb esetben affektáló) némberré alakulnak, és mindent elkövetnek, hogy Mr. Tökély csak egyetlenegy pillantással megajándékozza őket. Az írónő ifjú hősnője, Emma, vagy a Büszkeség és balítélet Elisabethje is beleesik ebbe a csapdába, utóbbi például a jó kiállású Wickhamért rajong. Ettől máris rokonságot érzünk e regények hősnőivel, hiszen ők is ugyanúgy elgyengülnek, mint a manapság romantika után ácsingózó szinglik.

Hogy ennek mi az oka? A könyvekben és a filmekben legtöbbször roppant vonzóak az egyébként romantikára is igen fogékony férfi főhősök, így valahogy a mi agyunkban is összekapcsolódnak ezek a tulajdonságok. Csakhogy attól, hogy valaki első pillantásra megbizsergeti a fantáziánkat, még nem feltétlenül illik hozzánk. Végül aztán Emma is észreveszi, hogy udvarlója csak az orránál fogva vezeti, pedig végig ott volt a közelben az a másik, akik ráadásul sokkal „elragadóbb” is. Csak ki kellett nyitnia végre a szemét!

Reménytelenül romantikus Jane Austen a Hampshire megyei Steventon faluban született 1775. december 16-án hetedik gyerekként. Ifjú hölgyként kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatokkal rendelkezett, innen merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáit. Az érdekesség, hogy ő maga nem akart kompromisszumot kötni, és bár hatalmas szerelmek tarkították életét, végül soha nem ment férjhez. Negyvenegy évesen halt meg. Fontosabb művei: Értelem és érzelem, Büszkeség és balítélet, Mansfield Park, Emma, A klastrom titka, Meggyőző érvek. Jövőre nálunk is látható lesz az a film, amely az írónő korai éveit mutatja be Anne Hathaway főszereplésével. Tipp: Jane Austen-regények vadiúj köntösben! »

4. Az ellentétek boldoggá tesznek

A regényekben egészen különleges találkozások jönnek létre, hiszen olyan karakterek bonyolódnak egymásba, akiknek a való életben nem sok esélyt adnánk a közös boldogságra. Hiszen a komor férfiú és a szeleburdi lány párosa olyan, mint a tűz és a víz találkozása. Egy biztos: akkor találhatjuk meg egy másik ember mellett a boldogságot, ha az a valaki képes arra, hogy a legjobbat hozza ki belőlünk. Attól, hogy két ember jelleme nagyon különböző, még szerethetik rajongva egymást, sőt arra is nagy az esély, hogy egyhamar nem fogják elunni egymást. Különbözőségük izgalmat lophat a kapcsolatba, fenntartja a szikrázást, viharos nézeteltéréseik pedig heves békülésekbe torkollhatnak. Úgyhogy nem érdemes megijedni attól, ha az udvarlókra nem illik az a jellemrajz, amelyet előzetesen alkottunk álmaink hercegéről.


5. A megfelelő társ bizonyosan megérkezik

Lássuk be: Jane Austen idejében sokkal kevesebb sansza volt egy nőnek arra, hogy a nagy Ő mellett élhesse le az életét. A futó kaland tiltott gyümölcs volt, annál gyakoribbak voltak viszont a kényszerházasságok. Az írónő mégis arra buzdította nőtársait, hogy csak akkor menjenek férjhez, ha valóban heves érzelmek tombolnak bennük jövendőbelijük iránt. Abban, hogy ezt sokan nem fogadták meg, nagy szerepet játszott a vénlányságtól való félelem is. Austen időt adott a hőseinek arra, hogy megtalálják azt a férfit, aki mellett el tudják képzelni a hátralévő életüket. Manapság is a női lét egyik legszebb és egyben legnehezebb kihívása a megfelelő férfi melletti elköteleződés. De mivel ma már a bőség és az egyhangúságtól való félelem tart távol sokakat a házasság intézményétől, döntse el mindenki maga, hogy könnyebb-e ma férjhez menni, mint a 19. században volt.

Ne higgy el mindent a regényeknek! 1. Viszonylag kicsi az esélye az alábbi jelenet előfordulásának: te és a lovagod futtok egymással szemben a tengerparton, hogy aztán egy végeláthatatlan ölelésben forrjatok össze. 2. Nem minden egyéjszakás kaland sikeredik felejthetetlenre, bár az efféle kalandokat a regényhősnők általában nehezen verik ki a fejükből. 3. Attól, hogy nincs párductested, nem éri el a 150-et az IQ-d, nincs pompázatos leánylakásod, és nem nyomozónőként, kutatóként, gyerekorvosként vagy egyéb izgalmas és tiszteletre méltó pályákon tevékenykedsz, ne érezd úgy, hogy te már a kutyának sem fogsz kelleni. A regényhősnő-karakterek – lássuk be – elég gyakran el vannak túlozva. 4. A szerelmes regényekbe mindig kell valami konfliktus a nagy összeborulás előtt (amit általában egy félreértés eredményez), ami egy időre eltántorítja egymástól a feleket. Az életben ennek nem feltétlenül kell így alakulnia! 5. Gyakori és népszerű karakter a plátói szerelmes fiú barát, aki mindig meghallgatja a más férfiak miatt kesergő főhősnőt, ennek ellenére nem lanyhul a szerelme. Néhány utolsó mohikánt leszámítva a zord valóságban jobb bekalkulálni, hogy az epekedő lovagok előbb-utóbb továbblépnek, ha nem kapnak reménykeltő visszajelzést szerelmük tárgyától.