Létezik olyan pasi, aki nem kívánja a szexet?!

Tisztelt Doktornő!

A párom és én három éve vagyunk együtt. Ő hét évvel idősebb nálam, harmincnégy éves. A problémám az, hogy ő nem szereti vagy nem igényli a szexet. Nagyon szeretjük egymást, és minden más téren tökéletes közöttünk az összhang. Sokat beszélgetünk, tervezgetünk, és le is tudnám vele élni az életem, ha a szexuális életünk jó lenne.

Igaz, soha nem vittük túlzásba, de most már csak havonta-kéthavonta egy alkalommal vagyunk együtt. Amikor kérdezem, azt mondja, hogy szeret, kíván, de fáradt, vagy a lába fáj, vagy valamije. Azt elhiszem, hogy fáradt, mert (főleg most) reggeltől estig fizikai munkát végez, sokszor hétvégén is, de én még nem találkoztam olyan férfival, aki nem akarja a szexet.

Abban szinte biztos vagyok, hogy nem csal meg (bár soha nem lehet tudni), tudom, hogy szeret, mindent megtesz értem. Néha én kezdeményezek a szexben, de nekem kell, hogy érezzem: kíván. Nem tartom magam csúnyának, hisz mindig is sok pasinak tetszettem, mindig kapom a bókokat. Az biztos, hogy a nemi szervével nincs baja, és orgazmusa is van. Az is eszembe jutott már, hogy nem engem nem kíván, hanem magát a szexet. Létezik ilyen? Számára eléggé tabutéma a szex, bár én próbálom ezt oldani, de a kérdéseimre mindig azt feleli, hogy „nem tudom”. Nem tudja, hogy mitől van ez. Pedig sokszor próbáltam vele erről beszélni, meg arról, hogy nekem ez mennyire fáj, de ő erre mindig annyit mond, hogy ő nagyon szeret, és hogy megváltozik. Csak ez nem nagyon valósul meg. Bár általában én vagyok a dominánsabb kapcsolatunkban, lehet, hogy ez okozza? Egyszerűen nem tudom, mit lehetne tenni, vagy én mit tudnék tenni. Emiatt nem szeretném elhagyni, mert vele szeretném az életemet megosztani!

Lehet, hogy szexuálpszichológushoz kellene fordulnunk? Ott vajon megnyílhat egy férfi? Vagy lehet, hogy mi nem illünk össze?

Várom válaszát!
Köszönettel:
Kata

Tisztelt Kata!

Anyukám mindig azt mondta, hogy a hét év korkülönbség a legideálisabb férfi és nő között. Anyám és apám között pontosan ennyi volt. Párja harmincnégy éves, apám ennyi volt, amikor megnősült, és micsoda férfi volt! Ezt hallottam a „suttogó híradóban” szüleim házaséletéről, nyíltan persze soha nem beszéltek erről.

Azt írja, barátja állandóan fáradtságára hivatkozva hárítja a szexet. Egy jó szexusú férfi soha nem fáradt és soha nem beteg, ha szexről van szó. Azt írja: „Még nem találkoztam olyan férfival, aki nem akarja a szexet…” Akkor vajon miért pont egy ilyet talált partnerként, mint ő? Nem furcsa?

Én is úgy gondolom, hogy nem Ön ellen van kifogása, hanem ilyen a „természete”. A nők hajlamosak arra, hogy ha azt tapasztalják: partnerük nem elég „lelkes”, arra gondolnak, más nő kellene nekik. Ez illúzió, és talán jó lenne, ha igaz lenne (mármint a partner szempontjából lenne jó). Sajnos azonban ez nincs így. Valami gátolja őt, hiszen azt írja, hogy képes a merevedésre, szexre, csak ritkán jut eszébe a kezdeményezés. Ez baj, főleg hosszú távon. Ha vele szeretne maradni, valóban szexuálpszichológus segítségét kellene kérnie, de nem Önnek, hanem neki.
Hogy ott megnyílhat-e egy férfi? Hát persze. Negyven éve foglalkozom a témával, és a pácienseimnek több mint a fele férfi volt. Van, aki könnyebben, van, aki nehezebben, de igenis megnyílnak, hiszen az ilyen állapot nekik sem jó. A partnerének sem, ezt elhiheti nekem. Talán a gátlások oka a neveltetésében keresendő, de ott meg is található. Abban támogassa, hogy akarja rendezni a dolgot.

Tisztelettel:
dr. Lux Elvira
szakpszichológus