A férfiaknak mindössze 3 percük van…

Eddig azt hittük, a másodperc törtrésze alatt kiderül, teszik-e nekünk egy férfi vagy sem, egy kutatás ellenben azt mutatja, hogy a pasiknak „sokkal több” idejük van. Száznyolcvan másodperc kell ahhoz, hogy a nő felmérje a férfit: a küllemét, a testfelépítését, az illatát, de még az is belefér, hogy meglesse, hogyan kommunikál másokkal – írja az angol nyelvű hírportál, a Daily Mail. A háromezer főt számláló kutatásból kiderül, hogy az első benyomásokat az ösztön, a megérzés szüli, ennek ellenére a nők nagy százaléka már a harmadik perc után tudja: ő-e a nagy Ő.

Neked hány percre van szükséged?

„Hát, ha ez a 3 perc az irányadó, akkor velem valami nem stimmel, én a férjembe ugyanis úgy a hatodik hónap környékén zúgtam bele nagyon. Lassan közeledtünk egymáshoz, rengeteget randiztunk, a harmadik perc után pedig határozottan nem fogalmazódott meg bennem, hogy Ő az igazi” – meséli Réka (33). 

„Szerintem ez részben igaz. Az első 3 percben el tudom dönteni, hogy bejön-e a pasi, vonz-e szexuálisan, és elképzelhetőnek tartok-e egy ágyjelenetet – mondja Zsuzsi (35). – A hirtelen támadt testi vonzalom azonban törékeny, egy kiábrándító beszólás, egy kellemetlen illat vagy akármilyen apróság azonnal lerombolhatja. Ugyanez fordítva is igaz: egy elsőre nem feltétlenül vonzó pasira is rá tudok kattanni, ha jó a humora, van stílusa és megismerem a belső értékeit.
A hosszabb kapcsolataimban ez általában így működött: elsőre is bejött valamennyire a pasi, de csak hónapok múlva kezdtem el azon gondolkozni, hogy ne csak haverként tekintsek az illetőre. A hirtelen fellángolásokról sokszor kiderült, hogy illúziók, de arra is volt példa, hogy hónapokig tartó szeretői viszony lett belőle. Azt, hogy a nagy Ő-vel állok-e szemben, nem tudom felmérni ennyi idő alatt. Eleve nem hiszek abban, hogy csak egyetlen »nagy Ő« van az életünkben…”

Kinga (31) szintén nem hisz a három percben, Rékához hasonlóan, neki is időre volt szüksége: „Volt egy időszakom, amikor éveken keresztül kerestem vadul az igazit. Akárhová léptem be, egyből végigpásztáztam a termet, és pillanatok alatt kiértékeltem, kik lehetnek hozzám illők. Mivel majdnem 180 centi magas vagyok, és nálam nem kisebb férfit kerestem, aki civilizált, férfias és szimpatikus, elég hamar kiesett szinte mindenki. Aztán egyszer a vőlegényem fennakadt a rostán. Igaz, onnantól még sokáig kerülgettük egymást, mire elszántuk magunkat. Még hónapokkal később is voltak kétségek bennem, de mostanra kiderült, hogy jól választottunk.”

“Én kábé első ránézésre eldöntöm, hogy pálya vagy nem pálya, ugyanakkor ahhoz, hogy kiderüljön  stimmelt-e az első benyomás, elég két mondat, szóval nagyjából 30 másodperc alatt megvagyok – mondja Eszter (32). – De mondjuk én hülye vagyok, mert például valakit jó pasinak tartok, és mondjuk megszólal és nem tetszik a hangja, akkor már nem is látom jó pasinak. Az, hogy mit mond, már másik tészta.”