A férfiak szexuális infantilizmusa

Dr. Gerevich József pszichiáter korábbi írásait a szakértő blogján találod!

“Bennem van a hiba? Nem tudok felizgulni a pornóra, a férjem viszont nagyon szeretné, ha együtt néznénk, leutánoznánk. Őt beindítja, engem semennyire nem, sőt undorodom az egésztől. Értem én, hogy kilenc év házasság után a szex ellaposodik, nyitottabbnak kellene lennem, de nem megy” – írja levelében Erika (39), akinek férje rendszeres pornófogyasztó. Problémájával nincs egyedül, sőt.

Az utóbbi években több olyan játékfilmet is bemutattak, melyekben a férfiak megrekedtek a szexuális érettség alacsonyabb szintjein. Ez a megrekedés abban nyilvánult meg, hogy hús-vér nők helyett élettelen tárgyak iránt éreztek szexuális vágyódást. Példa rá a Plasztik szerelem és a Műanyag szerető. Mivel e történetek hősei rokonságot mutatnak azokkal a férfiakkal, akiknek – nőpartnerük elmondása és saját bevallásuk szerint – nem az élettársuk kelti fel szexuális figyelmüket, hanem az interneten található pornójelenetek, pornószínésznők látványa, érdemes a jelenséget közelebbről is megvizsgálni.

Több levélíró nő panaszkodik arról, hogy esténként, elalvás előtt hiába várnak partnerükre, ők az interneten szörföznek, és leggyakrabban pornóoldalakat keresnek, és a látványra maszturbálnak. Mi a lényege ennek az infantilis viselkedésnek? Elsősorban az, hogy reprodukálják a kamaszkori szexuális fantáziákat. Ezek a fantáziák szabadon alakíthatók. Nem állnak egy konkrét másik személy, partner befolyása alatt, vagyis zavartalanok. Ha belép ebbe a zavartalan fantáziálásba a másik, a fantázia és a realitás összeütközésbe kerül. A partner ugyanis puszta jelenlétével provokál, kérdez, válaszol, egyszóval megbontja az autoerotika narcisztikus világát. A férfi interaktív erotikára kényszerül. Ekkor már nemcsak magára, hanem – és elsősorban – egy másik személyre kénytelen figyelni, akinek vágyai, érzései, fantáziái konfliktusba kerülhetnek az övéivel. Erre sok férfi nem elég érett, és sokszor élete végéig ezen a szinten marad.

A Plasztik szerelem című filmben az interneten rendelt guminő mintegy átmenetet képez a pubertás-fantázia és az érett férfi-nő kapcsolat között. A férfinak szüksége van erre az átmenetre, hogy zavartalanul megőrizhesse kamaszkori fantáziáit (a guminő nem beszél, nem reagál, nem tolakszik, de jelen van). A “Nő” jelenléte megszokottá válik. Barátkozni lehet a gondolattal, hogy nemcsak én vagyok, van más is rajtam kívül. De még a férfi alakíthatja a játékszabályokat. A film hőse végül deklarálja a gumipartner halálát, és ezzel kezdetét veheti az igazi, érett, kölcsönösségen alapuló szexuális kapcsolat. Az interneten megjelenő virtuális figurák a guminők előalakjai. A sóvárgó férfi zavartalanul beleképzelheti magát a jelenetbe. Minden ideális, a nő gyönyörű, érzéki, “kurvás”, a legvadabb fantáziák is konkrét alakot ölthetnek általuk.

Mit lehet tenni ilyen esetekben?

A helyzet nem könnyű, hiszen a legtöbb férfi mindezt nem problémaként éli meg. A nőnek probléma ez igazán, aki a kapcsolat nyitányakor azt hitte, érett férfival hozta össze a sors. Csalódnia kell. Frusztrációt él át. Összebújásra, simogatásra, együttlétre, szenvedélyes szexre vágyik. De ezt nem kapja meg. Sőt néha durva szavak hangoznak el a férfi szájából, ha a nő szóvá meri tenni elhanyagoltságát. Ezen a ponton fordulhat a kocka, ha…

Ha a nő nem hagyja magát, és határozott lépéseket tesz a megoldás érdekében, és meri saját és partnere érdekeit képviselni megrekedt partnere felé is, akkor van kiút. A férfinak egészen biztosan pszichoterápiára van szüksége ahhoz, hogy kikászálódjon ebből az infantilis állapotból, és elkezdjen növekedni, fejlődni az érett szexualitás felé, lezárva végleg a kamaszkort. Ha a férfi hajlandó erre, nyitva áll az út a kapcsolat megújulása felé. Ha nem, ha a férfi többszöri próbálkozás után sem hajlandó feladni infantilis pozícióit, egyetlen megoldás marad: ott kell hagyni. Amíg nem késő.