Csak mert szép vagy, nem jár az elsőbbség!

Komótosan motorozom a munkahelyem felé. A hétfő reggel nem tartozik a kedvenceim közé. Úgy próbálok túllendülni a fájdalmamon, hogy más embereket figyelek: ők hogyan küszködnek a felhőtlen hétvége utáni első munkanappal. Fáradt arcokon hegesztőpajzs méretű napszemüvegek, tükörben rúzsozó nők, körmét vágó férfi, és persze az okostelefonjukat simogató emberek tömkelege.

A figyelmem mégis egy 40-es éveit megélő, konszolidált nőn ragad meg. Autója nem felső kategóriás, de makulátlan kívül-belül. Tökéletes smink, a szája mélyvörös rúzzsal van kiemelve. A frizurája hátrafogott, balerinát idéző, a napszemüvege takarja a szemét, de máris elindul a fantáziám. Világosbarna szem, tökéletesen kialakított szemöldök. Rám néz, csókot dob felém és rám kacsint. Felkínálja magát. Felvillan bennem a jól ismert és elcsépelt mondta ellentettje. “Ha egy tízessel öregebb lennék, s egyedül.” Megpróbálnám becserkészni, elbűvölni, meghódítani, megkapni. Szenvedélyes ölelést látok a szemem előtt, ahogy mint egy vadmacska, úgy karmol, harap, szorít. Csak engem akar.

De hirtelen hatalmas dudálást hallok. Elreppen az álomkép. A pirosban sávot akart váltani vágyaim központja. Erőszakosan, index nélkül tolja át az autója orrát. Nem értem. Kétsávos út, hosszú, egyenes. Csak nagyobb gázzal kellene elindulnia, s fél perccel később sávot váltani. De nem. Az én balerinám most akarja. Most, nem később! Nem tűr halasztást, neki a külső sáv kell!

A külső sávban utazó autós nem engedi be a tolakodót. Előrébb gurul, mint egy gladiátor, úgy védi a sávot. A nő lassan gurul át a fehér vonalon, mert neki most kell megtennie. Nem tűr halasztást. Hiszen ő a balerina, akit minden férfi akar, vágyik. Akire minden nő irigy, mert ő a femme fatale. S nem tétlen, lehúzza az ékszerdoboz ablakát, s átüvölt a vétlen gladiátorra: “A kurva anyádat!” És öt ujja közül a középsőt, megerősítve a mondandóját felmutatja.

Közben már zöld van, de ez nem zavarja meg a két felet. Csak én zökkentem ki őket, mert a nő mögött állva robogómmal elkezdek dudálni. Meghúzom a gázkart, elhaladok lassan a nyitott ablak mellett, és egy pillanatra benézek az autóba. Már csak egy szánalmas nőcskét látok, aki kiesve a felvett szerepéből újra önmaga lett. Leesett az álarc, hiába a smink, a trendi napszemüveg, a kiskosztüm, a gyönyörű autó. Elreppent az álmom örökre, helyét elfoglalta a megvetés.