Zsófi vagyok, de férfiként születtem

Hogyan szólíthatlak?

Zsófia, Zsófi, Sofia/Sophia, Sofie/Sophie. Választhatsz. A magyar ismerőseim leggyakrabban Zsófiként neveznek.

De nem midig hívtak Zsófinak?

Valóban, mint transznemű, eredetileg nem a női nemben anyakönyveztek, és ennek megfelelő nevem volt.

Nézzünk picit vissza a múltba, és mesélj nekem a tizenéves Zsófiról.

A tizenéves Zsófi gyakorlatilag nem is létezett. Illetve legfeljebb csak egy magként, mélyen, valahol az akkori tudatom mélyén. Kicsit tudathasadásos dolog azokra az időkre visszagondolni. Olyan, mintha én láthatatlanul, valami szűrőn keresztül lettem volna csak jelen, és az emberek az ikertestvéremmel álltak volna kapcsolatban. Akivel azóta szerepet cseréltünk, és én vagyok jelen, ő meg nincs.

Mikor kezdett el kopogtatni Zsófi a tudatodban?

Tulajdonképpen már a tizenéves korom előtt is volt egy-két apró megnyilvánulás. Amikor édesanyámat megkérdeztem, hogy milyen nevet kaptam volna, ha lánynak születek. Ő pedig megmondta. Zsófi… Akkor elképzeltem magam korombeli kislánynak (8-9 éves) hosszú, copfos hajjal. Ez volt az első dolog.

Mikor találkoztál először a szexualitással? Még ha csak elméletben is. Kiket néztél meg, kik tetszettek?

A  lányokat néztem. De nem csak a vonzódásom volt ebben. Valahol mélyen az is, hogy hasonulni szerettem volna hozzájuk. Ilyen kettős vonzalom volt, arra emlékszem, hogy amikor elalvás előtt az aktuálisan leginkább tetsző lányon jártak a gondolataim, nem csak azt éreztem, hogy mennyire szeretnék vele lenni. Hanem némi irigységet és vágyódást is a szépségük után. Mindig ezek az elalvás előtti idők… A teljes interjút a Leszbikus vagyok blogon találod!