Az elérhető az unalmas?

Akkor kellünk majd, amikor a köd oszladozni kezd, amikor a napfény utat tör a felhők között, s az élet újra pezsegni kezd körülöttünk.

Akkor kellünk majd, amikor ismét tündöklünk, és már eszünkbe se jutnak az olyan botrányos alakok, akiknek a szerelem csak játék az esőben, és sáros cipővel sétáltak végig mellkasunkon.

Akkor kellünk majd, amikor ismét két tűsarokkal állunk a földön. Üresen és szenvtelenül tekintve rá.

Akkor kellünk majd, amikor egy sármos mosolyra már szemünk se rebben, amikor már nem hiszünk a mesékben, amikor egy sziánál többet kell mondania, hogy őt nézzük, és ne az esti műsort a tévében…

Akkor kellünk majd, amikor magunkra találtunk. Amikor elengedtük a meg akarlak szerezni-görcsöt, és már csak azzal foglalkozunk, aki minket akar megszerezni.

Akkor kellünk majd, amikor már minden idea ledőlt előttünk. Amikor ő, akit egyszer mindennél jobban akartunk, már ha utánunk dobnák, se kellene nekünk.

Akkor kellünk majd neki… De akkor mocskosul.

Hogy miért? Válasz az Ébredés blogon!