Szex

A nem az nem. De mi van, ha nem merjük kimondani?

Mi van, ha "megteszed, amit kér", mert félsz tőle? Vagy ha nem is történik nemi aktus, hanem "csak" fogdosnak, csókolnak, szorítanak", úgy, ahogyan te nem szeretnéd, de nem mersz szólni?

Néhány nappal ezelőtt jelent meg Nem az nem. Házasságon belül is címmel egy cikk, azzal kapcsolatban, hogy a nemi erőszakot általában otthon, négy fal között követik el. A cikk olvasása után ragadott “tollat” egy olvasónk, Tímea, és írta le a történetét, amelyet évek óta magában hordoz, és tette fel a kérdést nekünk is: Mi van, ha megteszem, amit akar egy férfi a randin, hogy megelőzzem a nagyobb bajt? Mert ő nagyon akarja. És mert félek, nagyobb baj lehet, ha nemet mondok. Ami Tímeával történt, nem családon belüli erőszak, hanem egy találkozón megtörtént eset, amelynek hallatán később azok, akiknek elmondta, csupán annyit reagáltak: “Te mentél bele. Miért nem mondtál nemet?” Nem egyedi esettel állunk szemben. 

“Nagyon fontos és jó iránynak tartom, hogy végre a felszínre emelkedett a családon belüli erőszak, a női egyenjogúság problémája, és örülök, hogy egyre többen merik kinyitni a szájukat. Nagyon régóta tipródok, írjak-e vagy meséljek arról, ami velem történt, hiszen akinek eddig elmeséltem, legyintett, és azt mondta, “ugyan kérlek, ez azért nem olyan volt, végül is te is benne voltál a dologban, miért nem mondtál nemet”? 

Robi nagyon rámenős volt. Egy kávézóban dolgoztam, ő pedig rengeteget járt oda tárgyalni az ügyfeleivel. A főnököm imádta, egyrészt mert menő, öltönyös szépfiú volt, szőke loknikkal, napbarnított bőrrel, finoman kisportolt testtel, ráadásul intelligens, okos, gazdag, és mivel minden nap nálunk reggelizett/kávézott, ezért jó sok pénzt hagyott a boltban. Amikor először találkoztunk, végtelenül illedelmes volt velem. Elkezdett azonnal udvarolni, de már az első “bóknál” megkérdezte, lenne-e kedvem vele kocsikázni, mivel ő nagyon szép helyeket tud, ahonnan gyönyörű a kilátás. Ez már akkor nem tetszett – 22 éves voltam, de azért nem hülye –, és valahogy mindig elhárítottam, ugyanakkor megzavart a végtelenül nyájas, hihetetlenül udvarias, szinte már úriemberes viselkedése, ezért valahogy nem tulajdonítottam jelentőséget ennek a kocsikázós dolognak. De elhárítottam, rengeteg tanulnivalóm volt, és egyébként sem volt az én esetem, nem akartam komoly kapcsolatot, de flörtöltünk néha, és ennyi. 

Azután az ottlétei besűrűsödtek, és egyszer csak azt vettem észre, hogy minden egyes nap a munkaidőm vége felé ott van, a zárásnál mindig várt, hogy elvigyen kocsikázni.

Rámenős volt, de udvarias. Egészen addig a napig sosem bátorítottam, és ilyenkor mindig visszautasítottam, szerettem hazasétálni. Egyetemista voltam, egészen más dolgok jártak a fejemben, és nem voltam belé szerelmes, nem akartam tőle komolyan semmit, de egy idő után nyilván hízelgő volt, hogy egy ilyen menő férfi az én kegyeimet akarja. Persze hogy néha mosolyogtam, és fogadtam a bókokat. 

Egyik este már zártam be az üzletet, egyedül voltam, amikor Robi megjelent az ajtóban. Nem tudtam mit mondjak, mindenáron haza akart vinni, és én – most már tudom, rosszul – úgy döntöttem, mi baj lehet, 20 percre lakom, oké, vigyen akkor haza, végtére is ismerjük egymást hónapok óta, jó fej, nem lehet baj, dumálunk, aztán elválunk… Nem így lett…

Folytatás a Girl Power blogon!

A nem az nem. De mi van, ha nem merjük kimondani?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top