Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szex

Keresni kell, de létezik a hasznos, csodálatos, felszabadító pornó

A lehangoló, férfiközpontú szexvideópiac lassan átalakul, a szexizmus helyét pedig átveszi az etikus pornó, amelyet tényleg élveznek azok, akik csinálják.

Ha a pornóról van szó a sajtóban, két dolog biztosan előkerül:

  • rendkívül káros, függőséget okoz, teljesen torz képet közvetít az emberi testiségről, veszélyes a kiskorúakra, főleg, ha így szembesülnek először az emberi szexualitással, illetve innen tanulnak róla, bomlasztja az erkölcsöket, szétszakítja a párokat, és különben is a Sátán találmánya az egész;
  • mindenki nézi, fogyasztja, használja.

Aki azt állítja, hogy nem, az hazudik, állítják a brit és egyéb kutatók. (Vagy nincs egy perce magára és/vagy szélessávú internet-előfizetése.)

A kettő közt mintha húzódna némi ellentmondás, nem? Elvégre, ha ennyire káros a pornó, amit amúgy mindenki néz, akkor kizárólag szexfüggő, gépiesen és érzelmek nélkül közösülő (ide most ez a rettenetes szó illik, nem használjuk többet, ígérjük), csak akrobatikus pozitúrákat és kizárólag a férfikielégülést szolgáló tempót és forgatókönyvet követő emberek élnének a (fejlett) világban. Mégsem így van, vagyis a helyzet nyilván így is elég rossz, de azért nem ennyire rossz. Arról nem is beszélve, hogy mióta létezik művészet, illetve képrögzítő eljárások (tehát a barlangrajzoktól a digitális kamerákig), azóta pornó is van, az érzelmek és a valódi intimitás mégsem halt ki teljesen – igaz, a pornó sosem volt olyan mennyiségben, minőségben és kényelmesen hozzáférhető, mint ma.

Ideje tehát, hogy feltegyük a kérdést: tényleg olyan szörnyű a pornó? És akkor már azt is, hogy létezik-e nem szörnyű, sőt egyenesen hasznos és jó pornó. Haladjunk sorjában.

Tényleg olyan szörnyű a pornó?

Ehhez nincs is szükségünk mindenféle kutatások és felmérések előrángatására: igen, az. Jó, nem mindig és nem teljesen, de maradjunk a valóságnál és maradjunk a nőknél, ha már a valósággal foglalkozó női magazin vagyunk. Ha erre keressük a választ, érdemes körbenézni a népszerű pornóoldalak, mint az Xhamster és a PornHub profipornó-szekciójában, az eredmény borítékolható és lehangoló: a kilencvenes évek VHS-robbanása óta nagyjából változatlan a koreográfia és a férfi-női szerepek (utóbbi nyilván a férfitekintet és -fantázia tárgya csupán), csak több szilikonnal és kevesebb szőrrel és persze a legmodernebb képfeljavító-retusáló technológiákkal. Sokat elmond, hogy a mai napig kiirthatatlan kategória (kereslet-kínálat, ugyebár) a MILF, azaz a „dugható anyukák”, itt ugye már maga a betűszó is a tárgyiasítás és a szexizmus maga, hát még maguk a videók. Hogy ez mit okozhat a férfiak lelkében, azt érzékletesen ábrázolja a nagyszerű – és méltatlanul ismeretlen – Don Jon című film, Joseph Gordon-Levitt főszereplésével és rendezésében.

A másodpercenként hatezer (!) látogatót fogadó, ingyenes videókat kínáló PornHub nagylelkűen felajánlja a szűrést az amatőr videókra, a nagyrészt szintén ingyenes, de exkluzív, fizetős klipeket is tartalmazó Xhamseren úgy kell vadászni ezeket. Mondanánk, hogy érdemes, hiszen mégiscsak ez a szeglet: a szó szerint életszagú, spontán, valódi intimitást tartalmazó amatőr pornó kínálja az igazi izgalmakat, ám szokás szerint nem ilyen egyszerű a helyzet.

Eleve kérdés, hogy 2019-ben mennyi értelme van az amatőr szónak: a webcammodellek promóciós videói vagy a saját házi videóikat mint szolgáltatást reklámozó párok kisfilmjei azok? Arról nem is beszélve, hogy az amatőr pornónak megvan a maga sötét oldala: a rotációba nagy sűrűséggel kerülnek be egyszeri felhasználók által feltöltött bosszúpornó-videók és titokban rögzített felvételek öltözőkből, vécékből, naturista strandokról. Ezeket a videókat gyakran törlik is, végképp azonban, ahogy az interneten lenni szokott, kiirthatatlanok. Egyszóval: legyen bármilyen lehangoló a professzionális kínálat, ott legalább nagyjából biztosak lehetünk benne, hogy a résztvevők beleegyeztek a forgatásba, és jó esetben még ki is fizették őket, beleértve a nyilvánvalóan és nevetségesen kamu „feleség maszturbáláson kapja új mostohafiát”-típusú sztorikat, a folytatást mindenki el tudja képzelni.

A szexfilmfogyasztás életünk része, mindig is az volt és mindig is az marad, amíg világ a világ és – főleg – amíg internet az internet. Az internetes pornóoldalak pedig, akárcsak a YouTube és a Facebook, a felhasználó egyéni igényeit figyelik, és ezekhez mérten ajánlanak újabb és újabb tartalmakat: ahogy az előző oldalakon, úgy itt is mindenki a saját kis buborékvilágában él, szinte teljesen elvágva az övétől eltérő valóságoktól. A PornHub és a hasonló oldalak konzerválják az ízlést és a preferenciákat, hiszen így képesek kiszámítani, mire van igényük a felhasználóknak, és szolgáltatni a megfelelő videókat: ha valaki (több tízmillió embertársához hasonlóan) a biszexuális szadomazo videókra gerjed, az algoritmus nem tágít, és csak ilyen videókat ajánl neki a jövőben. A profi pornóiparban nincs helye kísérletezésnek: amit a felhasználók látni akarnak, azt kell legyártani, azt azonban, hogy a felhasználók mit akarnak látni, nagyrészt az algoritmusok döntik el. Ez a mai pornó jövedelmező ördögi köre.

Ezzel azonban – szerencsére – egyre több felhasználó elégedetlen, csak éppen megoldást nem találnak. Éppen ezért a pornóoldalakon töltött idő csak kisebb részben áll abból, hogy a közönség nézi, és izé, használja a videókat. Javarészt keresi azokat.

Egy felhasználó egy „menetben” átlagosan kilenc percig néz pornót, de akár órákat is keresgél előtte.

Marty Klein szexterapeuta erre egy kliensét idézi: „Néha két óráig is nézem a pornót. Nem vagyok függő, egyszerűen csak keresem azt, amelyik valódinak tűnik.”

Létezik egyébként: tényleg keresni kell, de létezik. Úgy hívják:

etikus pornó.

Az etikus pornó egyre elterjedtebb, és egyre könnyebb megtalálni. Részben azért – és ez is sokat elmond –, mert a kifejezés félig-meddig szinonim a „női pornóval”, azaz a nőknek szánt pornóval. A férfiak és nők közti különbségek ugyanis – bármilyen ingoványos terep is hangsúlyozni őket, vagy akár csak beszélni róluk – talán sehol nem mutatkoznak meg annyira, mint a pornófogyasztási szokásainkban. Eleve sokkal kevesebb nőnek van szüksége a pornóra: a legtöbb felmérés szerint harmadannyi nő fogyaszt rendszeresen, mint férfi, igaz, ezek önbevallásos kutatások, amelyeken rendre az az eredmény születik, hogy a férfiak háromnegyede még sosem nézett – ami, tudjuk jól, nevetséges.

Képkocka a Hysterical Literature egyik videójából

A pornóvideót néző nő a mai napig hatalmas tabu, nyilván épp a sztereotípiák miatt:

a nő, aki szexvideót néz, nyilván nimfomán, pont úgy, ahogy a partnereit gyakran váltó nő „büdös kurva”, szemben a minden nőre ráhajtó férfival, aki „csődör”, de legalábbis „tud élni”.

Maradjunk abban, hogy majdnem az összes férfi rendszeresen néz pornót, és a nők nagy része is. Egészen mást keresnek azonban, és ezt a pornóoldal-adminisztrátorok tudják a legjobban: lassabb, érzékibb, érzelmesebb, életszerűbb, beszélgetős előjátékkal felvezetett, minél több érzékszervre ható videókat, ahol az őszinte élvezet sokkal fontosabb, mint a szabályos testalkat és azok a külső jegyek, amelyek alapján egy pornósztár kívánatosnak minősül. A nőknek gyártott pornóvideók nagy része két (vagy több) nőt szerepeltet, nem azért, mert a készítők feltételezik, hogy a közönség leszbikus akcióra vágyik, hanem azért, mert két (amatőr vagy félamatőr) nő jó eséllyel sokkal jobban tudja, mivel lehet (érzelmileg és intellektuálisan) felizgatni a nőket, mint egy hagyományos férfi-nő páros.

Minő véletlen, hogy éppen ez a fajta pornó az etikus pornó. A műfaj (formátum, kritériumrendszer vagy hívjuk, ahogy akarjuk) nem jelent mást, mint hogy legális, a szereplők igényeit, vágyait és jogait tiszteletben tartó (és őket kifizető) rendszerben készül. Fontos még, hogy hozza a (szó tág és hagyományos értelmében) liberális értékeket: be- és elfogadás, a sokszínűség ünneplése, azaz teret ad mindenkinek, aki részt szeretne venni, nemtől, orientációtól, származástól, testalkattól és a szőrzet mennyiségétől függetlenül. Ez pedig nem erőltetett politikai korrektség, hanem racionális és gyakorlatias döntés: a nőket sokkal jobban bevonják azok a szexvideók, amelyeket látva érzik, hogy a szereplőkben nincs semmi különös, pont olyanok, mint ők. És reméljük, a férfiakat is sokkal jobban bevonják – vagyis bevonnák, ha kipróbálnák, vagy be mernék vallani, hogy kipróbálták, és bejön nekik.

Képkocka a Beautiful Agony egyik videójából

Persze nem csak a fent vázolt finom, érzéki, tapintatos stílusból áll az etikus pornó: a kőkemény akciótól az egészen egyedi perverziókig mindent lefedhet, azaz tényleg az a cél, hogy mindenki megtalálja a saját kattanását anélkül, hogy szégyenkeznie kellene. A lényeg, hogy a szereplők biztonságban és jól érezzék magukat közben.

Ha ez megvan, jöhet az etikus pornó legmagasabb szintje: az etikus fogyasztás. Azaz az, hogy ha már pornót nézünk (amivel, ezek után ugye nem meglepő, nincs semmi baj), akkor keressük tudatosan azokat a szolgáltatókat és videókat, amelyek így készülnek. Ez azonban csak az egyik fele az etikus fogyasztásnak. A másik az, hogy

ha van partnerünk, megbeszéljük vele, hogy mennyi és milyen pornót nézünk, és ami a legfontosabb: hogy miért.

Nem kell, hogy bűnbánat vagy szégyenteljes vallomás legyen ez – ha mégis az, akkor a kapcsolatban nincs rendben valami –, inkább egy izgalmas beszélgetés kezdete, aminek a vége akár a közös szexvideónézés is lehet. Ez ugyanis – kérdezzétek meg bármelyik szexológust vagy terapeutát – a pornófogyasztás legjobb módja.

Nyilván nem akarjuk megúszni konkrét példák nélkül. Íme pár oldal – linkek nélkül, mert izé, mégiscsak túlzás lenne. Aki akarja, megtalálja.

  • Hysterical Literature: Clayton Cubitt New York-i aktfotós hatalmas sikerű szerelemprojektje, pofonegyszerű, de annál jobban működő alapötlettel: nőket ültet asztalhoz, és szépirodalmat olvastat velük, azzal az apró csavarral, hogy közben egy vibrátor rezeg a megfelelő helyen. A néző teljesen normális, átlagos, szépen felöltözött nőket lát, amint küzdenek a szöveggel, míg végül feladják, és hagyják, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Cubitt szerint minden videó egy-egy „csata test és elme közt”, a hatalmas sikerű sorozat pedig bizonyíték arra, hogy létezik okos, vicces, izgató szexvideó mellek és puncik nélkül.
  • Beautiful Agony: maszturbáló nők és (itt-ott) férfiak, akiket felülről vesz a kamera, közeliben. Csak éppen nem arra közelít, amire a szexvideók szoktak, hanem a résztvevők arcára. Inkább művészeti projekt, mint pornó, hipnotikus nézni a „szenvedő” arcokat, de közben izgató is belegondolni, mi történik éppen a kamera képkivágásán kívül.
  • Girls Out West: feminista pornó, abban az értelemben, hogy nők forgatják nőkkel és – saját bevallásuk szerint – nőknek. Itt már mindent mutatnak, tehát a direkt izgatás a cél, mégis van az egészben valami nemes. Pedig nem történik más, mint hogy teljesen amatőr ausztrál lányok fedezik fel magukat és egymást. Olyan őszintén és átéléssel, hogy nemcsak sima pornó ez, hanem adott esetben oktatóanyag azoknak a férfiaknak, akik nem tudják, hogy működik a női test.

Vagy csak azt hiszik, hogy tudják.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top