Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Szex

Lehet szeretni “azokat a napokat”?

Valamikor szent volt és megitták, ma inkább átoknak, a női lét kellemetlen és szükségszerű "kellékének" tekintjük. Ha újra megbarátkozunk a havi vérzéssel, teljesebben élhetjük meg a nőiségünket és a szexualitásunkat. Menstruációs rítusok az őskortól a 21. századig.

A havi vérzés az ősi időkben olyan misztérium volt, ami tiszteletet, ugyanakkor félelmet váltott ki a férfiakból. Az első hivatalos publikáció, ami összefüggésbe hozta a a menstruációt a peteéréssel, csak 1863-ban jelent meg. A jelenség évezredeken át gyakorlatilag értelmezhetetlennek számított: hogyan tud vérezni egy nő, ha nem sérült meg, és hogyan éli túl mindezt?

 Carina Ubeda alkotóművész saját vérével festett művei
Carina Ubeda alkotóművész saját vérével festett művei


A menstruáció mint szentség

A menstruációs vér számos teremtésmítoszban kapott főszerepet. A hindu mitológiában például a Nagy Anya saját megalvasztott véréből hozta létre a világmindenséget, Mezopotámiában pedig a Nagy Istennő menstruációs vérével kevert agyagból teremtette az emberiséget. Több isten nyerte innen a hatalmát: Thor (a skandináv mitológiában a vihar, a mennydörgés és a termékenység istene) óriásnők menstruációs véréből álló folyóban mártózott meg, hogy megvilágosodjon. Még Odin, a háború istene is úgy szerezte erejét, hogy a Földanya méhéből ellopta a “bölcs vért” tartalmazó üstöt és belekóstolt.

Bizarr szokások, irigy férfiak

Vanessa Tiegs festménye
Vanessa Tiegs festménye

A nők menstruációs vére sokáig szentnek számított. Varázserőt tulajdonítottak neki, és akármilyen durvának tűnik a mai higiéniai szabályok ismeretében, bizonyos misztériumokban el is fogyasztották. A maorik például úgy szentelték meg a tárgyaikat, hogy a menzesz vérével festették be. Az első menstruációnak különösen nagy erőt tulajdonítottak, Magyarországon is szokás volt, hogy véres vízzel öntözték a terméketlen gyümölcsfákat. Egy régi tibeti hiedelem szerint a menstruációs vér italba keverésével bármely férfi szerelmét meg lehet nyerni.

A menstruáció folyamata és a vér a férfiak számára nemcsak félelmetes volt, hanem irigylésre méltó is, olyannyira, hogy olyan rítusokat teremtettek, amelyekkel utánozták a nőket, hogy részesüljenek varázslatos erejükben. Dena Taylor, több menstruációval foglalkozó könyv szerzője szerint innen erednek a különféle véreztetéssel járó rítusok, mint a körülmetélés vagy az amerikai indiánok naptánca.

Szentségből tabu

A félelemmel vegyes tisztelet mellett számos tabu is kapcsolódott a havi vérzéshez. A helyzet még rosszabb lett, amikor a kereszténység a női testet az eredendő bűn forrásának kiáltotta ki. A nők méhe nem volt többé “szent templom”, így az onnan távozó vér megvetendő, tisztátalan és elrejteni való dolog lett.

A vérzésre vonatkozó leggyakoribb tabu a szex volt. A bráhminoknál például tilos volt menstruáló nővel hálni, aki ilyet tett, az a legkeményebb büntetésre számíthatott. A zoroasztriánusok úgy tartották, hogy az ilyen együttlétekből démonok fogannak. De nemcsak a nemi aktus volt tiltólistán, sok helyen rettegtek a menstruáló nők pillantásától és az érintésétől is, ami a babona szerint megsavanyíthatja a bort, tönkreteheti az évi termést, elveheti a kések élét… Nem volt szabad ilyenkor kenyeret dagasztani, kertészkedni, gyógynövényeket gyűjteni sem.

A “havikunyhóba” költözés számos törzsi kultúrában volt szokás. Ez néha önkéntes visszavonulást jelentett a nőknek, máskor kényszerű elzárást. A menstruáló nők elkülönítése az őskorban valószínűleg praktikus okokból történt: azért kellett a többiektől távol tölteniük a piros betűs napokat, hogy a vérük szaga ne vonzza a törzs közelébe a vadállatokat.

A patriarchális kultúrákban inkább a nők ilyenkor jelentkező fékezhetetlen libidója állhatott a havikunyhóba telepítés mögött – sok nőnél ugyanis nemcsak az ovuláció időszakában, hanem menstruáció előtt és alatt is tombol a vágy. (A havikunyhóban töltött száműzetés egyébként nem feltétlenül volt rossz: a nőknek ilyenkor nem kellett dolgozni, mivel nem érinthettek meg szinte semmit, a többiek ellátták őket élelemmel.)

“Sírtam, amikor megjött”

Bár a tabuk nagy részét már egyre kevesebben veszik komolyan, a havi vérzésre a női lét egyik kellemetlen, szükségszerű velejárójaként tekintünk. Így nem csoda, ha a 21. századi nők inkább nyűgnek élik meg a menstruációt. Kevesen emlékszünk vissza örömmel az első vérzésünkre, és a nővé érés misztériumát inkább átoknak, mint csodának tekintjük.

“Még 13 éves sem voltam, és sírtam, amikor megjött. Álltam a fürdőszobában, és szinte sokkos állapotba kerültem. A bugyim és a nadrágom tiszta vér volt. Tudtam, hogy lezárult egy korszak az életemben, és nem voltam biztos abban, hogy fel vagyok készülve a következőre – idézi fel az első menzeszét Brigi (30). – A menstruáció pokollá tett az életemből minden hónapban legalább négy napot, és erre senki nem volt tekintettel, ugyanúgy kellett teljesíteni. Egyszerűen utáltam és gusztustalannak találtam a menstruációs vérem, és az egészet, ami a vérzéssel jár.”

Modern rítusok

A reklámokban azt halljuk, hogy a menstruációs tüneteket enyhíteni kell, hogy “azokon a napokon” is aktívak kell lennünk, és ugyanolyan teljesítményt kell nyújtanunk, mint a hónap más időszakában. A munkahelyeken értékelik és el is várják, hogy a kolléganőknek ne legyenek “nehéz” napjaik.

Menstruációs rituálékA női misztériumokat újraélesztő spirituális női tanítók szerint azonban ez káros hatással van a nőiségünkre, többek között ez az oka a kellemetlen premenstruációs szindrómának (PMS) is. A menstruáció felszínen való kiiktatásával nem éljük meg, hanem elrejtjük a női ciklust, és nem ismerjük meg a testünkben rejlő erőt. Igenis fontos, hogyan viszonyulunk a vérzésünkhöz, mert ez meghatározó a nőiségünk és a szexualitásunk megélésében is.

Elizabeth Davis okleveles bába és gyógyító megfogalmazása szerint fontos, hogy “újrateremtsük a  vérrítusainkat”, mert a menstruációs vérünk kapcsolatot teremt a természetben elfoglalt helyünkkel, és ezáltal az egész női léttel. Davis Életkör – A női lét tizenhárom archetípusa című könyvében beszámol olyan nőkről, akik megteremtették és felvállalják saját misztériumaikat. Bizarrnak hathat, de van, aki összegyűjti a menstruációs vérét és azzal fest, mások az életterük megszentelésére használják. Kevesen tudják például, hogy a menstruációs vér rendkívül tápláló, bioenergiával rendelkező anyag, ami vízzel keverve a szobanövények öntözésére is használható.

Barátkozás a vérrel

Egyre több spirituális központ tart különféle beavató, megszentelő szertartásokat, ahol az eddigitől eltérő kapcsolatba kerülhetünk a menstruációval és a ciklusunkkal. A vérzéssel való “barátkozás” első lépése lehet, ha egyszerűen megengedjük magunknak, hogy azokon a napokon ne legyünk tökéletesek. Ha van rá lehetőség, érdemes beiktatni egy-egy lazulós napot, és ünnepként tekinteni erre az időszakra, ahogy Eszter (35) teszi: “Ilyenkor egy napig pihenek, mert ha egyedül vagyok és itthon, akkor nem kell gyógyszert bevennem. Amit csak bírok, narancsba, pirosba öltöztetek kendőkkel és gyertyákkal. Romantikus filmeket nézek és romantikus regényeket olvasok, néha táncolok, lágyan hullámozva. De leginkább pihenek, nem csinálok semmit és figyelek az érzéseimre, ilyenkor jobban látom az összefüggéseket az életemben, ilyenkor álmodom az új utakat.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top