A szénhidrát megmérgezi a párkapcsolatod

Baktay Zelka és Baktay Miklós párkapcsolati terapeuták | 2013. Augusztus 21.
A furcsa és problémás viselkedés hátterében nem mindig lelki okok húzódnak, a megoldás gyakran egy gombnyomás. Párkapcsolati szakértőink, Baktay Zelka és Baktay Miklós egy nagyon gyakori fiziológiai problémára hívja fel a figyelmet.

„Komolyan nem tudom, mi lehet vele. Feri kedves és szeret. Tudom. Áldozatokat hozott a párkapcsolatunkért. Épphogy visszatalált a két gyerekhez, akiket miattam hagyott el. Néha mégis elmenekülnék tőle. Sőt, talán csak az tart mellette, hogy áldozatokat hozott a párkapcsolatunkért. Egy példa. Indulunk vacsorázni. Jó étterembe megyünk. Cicomázkodom, örül, milyen csini vagyok. Elindul kiállni a garázsból, temperálni az autót, nehogy megizzadjak. Mire két perc múlva kiérek, olyan, mintha kicserélték volna. Ha lenne szeretőm, azt hinném, lebuktam. Elfordul tőlem, foghegyről válaszol, megvetően. Ez az este is kész. Bámulok kifelé az ablakomon, minden pirosnál arra gondolok, ki kéne ugranom” – írja Ildi.

Kedves Ildi!

Ha nagyon akarnánk pszichózni a dolgot, azt mondanánk, van egy autós játszmátok, amit észre sem vesztek. Például piszkálod vezetés közben, mert Feri szokott alkoholt fogyasztani, vagy gyorshajtani, vagy macskákat elütni. Esetleg elmulasztottad értékelni, hogy Feri profi sofőrként áll rendelkezésre, vagy éppen ironikusnak vette a köszöneted. Az is lehetne, hogy Ferinek valami gyermekkori traumája fűződik az autózáshoz, esetleg sokat autózik kötelességből, ezért állt át undok üzemmódba. Például mert végrehajtó. Csakhogy ilyen esetekben te azzal kezdenéd a leírást, hogy Feri kicserélődik az autóban. A lényeg azonban sokkal inkább abban állhat, hogy Feri egészen váratlanul megy át vaddisznóba. Te úgy érzed, véletlenszerűen. Nem látsz olyan mintázatot, ami megmagyarázná.

Ha nincs paradigma, akkor találjunk! Ha nincs pszichológiai, keressünk fiziológiait!

Ha nem akarjuk agyonpszichózni a dolgot, figyeljünk fel arra a körülményre, hogy Feri elkezdte lehűteni a kocsit. A hűlés önmagában megbontja a homeosztázist, a belső egyensúlyt, ehhez jön még, hogy a légkondi szárítja a levegőt. Feri valószínűleg készülődés közben alig ivott, enni is régen evett, a szomjúság hatására még könnyebben esik le a vércukorszint. Mindezek olyan nyugtalanná, ingerültté tesznek bárkit, ami elégséges magyarázatul szolgálhat.

Ha mégis akarnánk pszichózni a dolgon, hozzátehetjük, hogy a közelgő vacsora amúgy is elfókuszálta Ferit a jelenbéli evés-ivástól. Találjuk ki, hogyan lehet Ferit az adott helyzetben egy kicsit etetni, itatni. Mert azt ugye el tudjuk képzelni, hogyan vágná ki a vizesflaskát vagy a kekszet, ha te azt mondanád neki: „az a bajod, hogy kiszáradtál, leesett a vércukrod, egyél, igyál, akkor majd megint normális leszel”. Lehet, hogy a következő pirosnál Feri lenne az, aki kilöki önt a kocsiból.

Mielőtt túlpszichóznánk a dolgot, tegyünk próbát. Feri legközelebbi kiakadásánál fejtsük fel, mikor evett-ivott utoljára. Ha valami édes vagy szénhidrátdús volt másfél órája, akkor nyakon is csíptük a dolgot. Megelőzésként a legjobb valami szokást bevezetni, mondjuk, indulás előtt mindig igyunk néhány kortyot, kapjunk be valamit, vagy éppen a kocsiba készítsünk bele egy nyugikészletet. Együtt. Összehangoltan.

Egyébként is érdemes hirtelen hangulatváltozásoknál megnézni, volt-e szénhidrátfogyasztás a megelőző másfél órában. Az inzulinhinta ugyanis attól indul be, hogy hirtelen felviszi a vércukorszintet egy nagy adag cukor, a hasnyálmirigy pedig csak lassan kezd el inzulint termelni, miközben a receptorok nógatják, sürgetik, hajtják. Aztán meg jön a túltermelési válság, ami miatt lezuhan a vércukorszint. Amikor pedig alacsony a vércukorszint, agyunk hiányolni kezdi az energiát, megszólal a vészcsengő. Ettől még Feri is könnyedén lehet kiállhatatlan.

Ha kicsit mégis pszichózni akarjuk a dolgot: sokszor a szomjúság miatt eszünk édességet. Az égő, kiszáradt szájra jólesik egy fagyi, krémes, édes gyümölcslé. És ezzel ott is vagyunk a jól ismert nevelési problémánál. Mert bizony, ez a hordozórakéta első fokozata. Egy kis nasi, iszike. Másfél óra után következik a vércukorszint-zuhanás, a virtuális kiszáradás, vele a generálhiszti. Nagyobb vásárlásoknál épp ilyenkor szoktunk a pénztári gondolákhoz érni, ahol a gyerek szépen látványosan földhöz veri magát. „Pszichológushoz vele” – mormolja a mögöttünk álló anyuka.

Szóval, kedves Ildi, azért jó, ha most egy kicsit tutujgatja, ápolgatja, geggyüli ezt a Feri gyerekeket, mert így felkészülhet arra, hogy a saját gyerekükkel megússzák az első pszichológust. Sőt, addigra már készségszinten fel majd teszi a kérdést konfliktus esetében: „mit evett, ivott az ingerült ember az utóbbi két órában?”. Annyi pszichózás pedig belefér, hogy a vércukorhinta megszüntetése érdekében bedobjon valami ügyes sugallatot: „Mi lenne, ha innánk egy kapucsínót?”

Baktay Zelka sváb malmos családból származik, születésekor már csak egyvalamijük maradt: a tudás. Woodstock ötletével együtt fogant, a holdra szállás mámorában teltek első hónapjai, édesanyja igazi ’68-as tiniként szülte. Kitűnő érettségije utáni lázadó éveiben csínytevésként előbb szabás-varrást tanult egy ruhagyárban, aztán mégis belekezdett álma megvalósításába, mégpedig egészen alul: három éven át volt pszichiátriai nővér, mielőtt elkezdte pszichológusi tanulmányait az ELTE-n. Elsőként kezdte kutatni a haj pszichológiai szerepét, eredményeivel berobbant a tudományos életbe. Az ELTE-n és a KGRE-en oktatott.

Baktay Miklós a forradalom mámorában fogant 1956-ban. ’82-ben végzett az ELTE-n, doktori disszertációját a játékról írta, fő tézise szerint a játék módosult tudatállapot. Ez akkoriban nóvum volt, bejáratossá tette agykutató laborokba is. Vándorlegényként a pszichológia fellegváraiban kapott képzést: Bécs, München, Zürich, Santa Cruz. Magánpraxist folytat feleségével és munkatársával, dr. Baktay Zelkával. Párterápiás specialitásuk a rendkívül hatékony négyüléses dinamikus rövidterápia. 

Válaszaikból hetente válogatunk. Kérdezni tőlük ITT tudtok!

 

Exit mobile version