Sztárok

Egy Skorpió ragyogása

Palya Bea énekesnõ, akirõl a színpadon és az utcán is úgy csillog az élet szeretete, mint harmatcseppen a kelõ nap sugara, mert „hát élünk” és ennél fontosabb dolog nem létezik. Az igézõ ragyogás ott van a hangjában és dalaiban is.





– Egy kis faluban nőttél fel, most Budapesten élsz. Nem hiányzik a természet közelsége?

– Házunk a falu végén állt, és szó szerint együtt éltünk a természettel. Itt a városban sem kell nélkülöznöm, mert csodálatos hely a Margitsziget. Természet a város szívében, ahova rendszeresen kijárok futni. Néha zsúfolt és majálishangulat van, de van víz, növények, állatok. Nagyon fontosak számomra az állatok. Mostanság cicákkal álmodom, arról, hogy kezembe veszem a kis szőrgombolyagot, és érzem a szívverését.

– Miről álmodsz még?

– Nagymamámról. Ő volt az igazi nagymama az életemben. Gyakran főzött rizst zöldséggel. A rizsre karikázta a répát, majd együtt főzte. Amikor meghalt, egy hétig én is ilyet főztem…

– A családod nem akart meggyőzni, hogy éneklés helyett valami „tisztességes munkád” legyen?

– Nagyon féltettek, mert semmi sincs az életemben, ami az ő értékrendjük szerint biztonságot adna. Nem értették, miért költöm minden pénzem könyvekre és kazettákra, de most, hogy jönnek a sikerek, és kezükbe tudják venni egy-egy lemezem, bizakodóbbak. Lassan megtalálom szüleimmel a közös nyelvet, és nagyon tudom őket szeretni olyannak, amilyenek. Anya akaratos makacsságát és apa pillekönnyű érzékenységét. Emlékszem, kislány voltam, és még sohasem láttam férfit sírni. Egy előadás után a színpad szélén ültem és lóbáltam a lábam, amikor észrevettem, hogy az apám sír, mert annyira felkavarta a zene és a tánc. Fontosak a gyökereim, tudom, honnan jövök.







Névjegy
Név: Palya Bea
Születési idő: 1976. november 11.
Foglalkozás: énekes
Honlap »
– Más felnőtteknek, mint gyerekeknek énekelni?

– Nem hiszem, hogy a gyerekeknek rózsaszínebb világot kellene mutatni, mint amilyen a valóság. A gyerekek nyíltabbak. A minap egy előadás után három gyerek úgy szorított, hogy azt hittem, összeroppantanak. A felnőtteken több a máz, és nehezebben mutatják ki az érzelmeiket. Rá kellett jönnöm, ha egy felnőtt mocorog a székén, nem azt jelenti, hogy unja az előadást, hanem éppen így fojtja el feltörő érzéseit.





– Ragyogsz. Fent a színpadon, és itt a tejeskávé mellett is.

– Egy régi bölcsesség szerint azokra, akik sokat nevetnek, gyanakodni kell. Elég szélsőséges érzelmi életet élek, képes vagyok egyik végletből a másikba esni, és ezért időnként ki is billenek. Utána rengeteg munka ismét egyensúlyt találni. Még alig tudok valamit, és szerintem életem végéig újabb és újabb tapasztalatok, új dimenziók jönnek majd. Új tapasztalat lesz az anyaság is, várom. Nemrégen született meg az unokaöcsém, és én már őt is féltő szeretettel veszem körül. Olyannal, amivel a szüleim vettek körül engem.

– A benned bujkáló szenvedélyesség rokonnak tűnik Frida Kahlóéval.

– Nem ismerem azt a testi fájdalmat, amit átélt, én beteg sem voltam még. Valóban megérintenek a festményei, és az alkotásnak számomra is gyógyító ereje van, de nem akarok önpusztító életet élni. A tánc és a zene mindig boldoggá tett, de nagyon nehezen jött meg az önbizalmam. Sokszor össze volt szorítva a fogam, és igyekeztem megfelelni. Amikor hívtak, mentem és énekeltem, de sokáig tartott, amíg teljesen magamévá tudtam tenni a zenész élet minden örömét és nehézségét. A zsúfoltságot és a nagy csendeket. Még most is nagy bennem a küzdés. Amikor dalszöveget írok, sokszor megkérdőjelezem, amit leírtam. Valóban jó? Átírom. Újraírom.





– Minden lemez egy önismereti utazás is egyben?

– Elsősorban zene és dalok, de mindig nagyon személyesek, és valamilyen módon az engem feszítő kérdésekre felelnek. Most Weöres Sándor Psychéjét dolgozzuk fel. Weöres régóta egy titkos mesterféle nekem. Verseskötetei, színművei, levelezése, a kis rózsaszín borítós kazetta, amin saját verseit mondja, közeli barátaim. Mostanában magyar siratóénekeket is olvasgatok. Felkavaró, ahogy a távozó lélek és a halál beszélget. „Ne vigyél! De viszlek! Hadd búcsúzzam el a csillagoktól, a családomtól…” Hiszem, hogy a világ jól van kitalálva, és az utat minden nehézségével és örömével végig kell járni.
A tavaszi napsugár átsüt az ablakon, hangja elmélyül, és ott, délelőtt, a tejeskávé felett egy Weöres Sándor verset mond el: „…Nem mennék/soha vissza,/nem mennék/soha vissza,/kínom olyan kerek, égi-tiszta.” 






Tipp: Weöres Sándor versei »


 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top