Kandász Andrea a sztárfórum vendége volt

Ti kérdeztetek, Andi válaszolt Andi nem hazudtolta meg magát, a komolyabb kérdésekre ugyanolyan szívesen válaszolt, mint a könnyedekre. Azt már elolvashattátok az Andreával készült interjúból, hogy férjével a legnagyobb harmóniában nevelik kislányukat, a kamasz Lolitát, és tucatnyi kismacska szaladgál a kertjükben. A Sztárfórumon megválaszolt kérdésekből összeállítottunk egy kis ízelítőt!

 

 

 

 

A család fontosságáról

„Szóval, férjem a másik felem, ha kell, mosogat, főz, rendszeresen mos, és kertet rendez. (remélem, most nem olvassa, amit írok) Van egy kedves nénink, aki már csaknem családtag, ő jön hetente egyszer suvickolni és vasalni. Az édesanyámra és az édesapámra rendszeresen számíthatunk, ha utazunk ők vannak Lolával. Főzni hétvégén szoktam, de akkor sokat, még a hét elejére is elég.”

Álom

„Nagyon imádnék klasszikus beszélgetős műsort készíteni, amikor érdekes emberekkel (elsősorban nem celebekkel) járhatnék végig egy-egy életutat, szeretném, ha minimum másfél órás lenne, így nem kellene kivágni a konklúziókhoz elvezető gondolatmenetet. Ahogy ez manapság megszokott. Szerinted kell ez valakinek?
A másik álmom, családokban hosszú idő óta feloldhatatlannak tűnő problémák megoldásának segítése. Arra gondolok, hogy vannak testvérek, házaspárok, barátok, akik valaha imádták egymást, de ma egy valós vagy vélt sérelem miatt nem beszélnek egymással…. Úgy szeretném látni, ahogy egymásra mosolyognak és feloldódnak!”





A születés

„Szülőszoba elindulásáig egyáltalán nem gondoltam arra, hogy szeretnék még egyszer szülni, bár szerettem volna 3-4 gyermeket is. A mi szülésünk körüli negatív tapasztalatok olyan erős fóbiát okoztak, hogy nem voltam képes legyőzni. Már az első forgatás után rájöttem, hogy maga a szülés csodálatos élmény is lehet. Jártam szakemberekhez is, hogy feloldják a félelmem, de a legjobb lecke a kismamákkal átélt születések voltak. Ma már nem félek, próbálkozunk…”

Otthon-érzés

„Otthon tudnék lenni Indiában, Mexikóban, Sevilla-ban vagy Lissabonban például, de Magyarországon is nagyon itthon vagyok, bár solar fóbiám van, azaz napsütéssel tölthető az elemem. Így november környékén kezdek lemerülni. Viszont sehol máshol nem találkoztam olyan mélyen önmagammal, mint Jordániában a Wadi Rum-i sivatagban vagy Franciaországban a Mont Blanc tetején. Azok a kultúrák fognak meg leginkább, ahol még ma is élnek az ősi kultúrában élt népek, családok leszármazottai, ahol tetten érhető a folytonosság.”

Tipp: Olvass bele a Sztárfórumba! »