2007. November 29.

Dr. Csernus Imre a Sztárfórum vendége volt

A doktor úr elfoglalt ember, tényleg sok a munkája. Viszont örömmel vállalta, hogy a Sztárfórum vendége legyen, és bár nem tudott minden kérdésre válaszolni, azzal búcsúzott el, hogy szívesen jön máskor is.

Kibelbeck Mara

Csernus Imre és a Fórumozók

Csernus doktor új könyvvel rukkolt elő. Érdemes elolvasni. Miért? Csak. A Doki szerint, ez a könyv azoknak mutat igazán sokat, akik már megtanultak profi módon tagadni. Igen, azt meg kell hagyni, hogy a kötet tartalma voltaképpen egyfajta terjengős kritikája a női létnek. És a Doki olykor keményen fogalmaz. De, ahogy azt a szerző írja az egyik fejezet legelején: “A megfelelő kritikával lehet mit kezdeni, a legtöbben azonban felkapják a vizet, amikor meghallják azt, amit úgyis tudnak.”

A Sztárfórum» vendége volt dr. Csernus Imre, akire igazán kíváncsiak voltatok, s aki rátok volt kíváncsi. Még visszajön!

A Dokiról

Csak a tv-ben láttam néhány adást, amikor a betegekkel beszélget. Eleinte rémisztő volt számomra a módszere. Miért kell ilyen drasztikusan a “lelkükre beszélni” ? Nem sérülnek ezáltal, hatásos a gyógyulásuk szempontjából?…

Kedves baba! Nagyon érdekes az, hogy manapság a módszeremet illetően azt mondják az emberek, hogy én drasztikusan őszinte vagyok. Véleményem szerint az őszinteség az csak egyféle lehet. Mégpedig tiszta. A tisztaság kimondása adott helyzetben nagyon fáj

Tisztelt Doktor Úr! Honnan tudhatja egy ember, hogy pszichiáterre van szüksége? Melyik az a pont, amikor már nem tudja maga megoldani a problémáit? El tudom ezt én dönteni vagy inkább csak a külső szemlélő?…

Onnan tudhatja, ha érzi, hogy a belső elégedetlensége egyre inkább fokozódik, egyre kevesebbet tud oldottan mosolyogni, folyamatosan károg, keresi a kifogásokat, ő soha nem hibás és a környezete elkezdi rosszul érezni magát a társaságában

Kérdezz-felelek – segített

Tisztelt Doktor Úr! Kérem szépen írjon véleményt! Gyászolok, néhány hónapja elvesztettem az anyukámat. Rohadtul fáj. Ott voltam amikor meghalt, éreztem, hogy elmegy. Soha még ilyen érzelmeket nem éreztem.

Kedves Iringa!
A szülők meghalásával nagyon sokszor sanszot kapunk arra, hogy felnőjünk, vagyis elkezdjünk felelősséget vállalni a tetteinkért és az érzéseinkért egyaránt.
Azok a gyerekek szülei, akik sokkal többet tettek meg, mint amennyit kellett volna, elfelejtik azt, hogy milyen teher fog így hirtelen a gyerekeikre szakadni, amikor ők már nem lesznek?
A pokolba vezető út a jóindulattal van kikövezve. Továbbá, amit a szülő megold, az soha nem lesz a gyerek sikerélménye.
A szülő halála esetén a legfontosabb a búcsú bekövetkezte.
Ezt ajánlanám Önnek. Ha már szóban nem tette meg, akkor miért nem ír neki egy olyan búcsúlevelet, amiben minden olyat leírna, ami nem hangzott el?

Hogyan tanuljanak meg az emberek kompromisszumot kötni, ha a csapból is az folyik, hogy “nekem ez jár”?…

A kompromisszum és a megalkuvás között nagyon nagy különbség van. A kompromisszum vagy alkalmazkodás az két ember között zajló kölcsönös viszony, amikor mindkét ember enged önmaga makacsságából. A megalkuvás, az mindig egyoldalú, amikor az egyik behódol a másiknak. Ha behódolok, akkor a feszültség növekszik bennem. Különösen, ha gyáva vagyok azt kimondani, hogy ezért én vagyok a hunyó, majd ezt igyekszem megbosszulni a másikon. Majd ő ezt visszacsavarja rám, és elindul a háború