Az amerikai premier után néhány héttel Budapesten is látható a legújabb háromdimenziós film, az ír rockbanda, a U2 koncertfilmje. A mozi hosszabb, mint az átlagos 3D-s filmek, összesen nyolcvanöt perc, amelyet száz óra felvett anyagból válogattak. A U2 egyébként a világon az első együttes, amely hasonló filmet készített koncertturnéjából.
A U2 nyolc év után tért vissza Dél-Amerikába, nyolc koncertet adtak öt városban. A stáb Mexikó, Brazília, Chile és Argentína különböző városainak nyitott stadionbeli U2-koncertjein forgatott, összesen százórányi 3D-s digitális anyagot rögzítettek. A koncertfilm a mintegy százórányi felvett koncertanyagból készült, a vetítés során tizenöt dal hallható majd nyolcvanöt percben. A film rendezése Catherine Owens és Mark Pellington társrendező munkáját dicséri, aki dolgozott már Bruce Springsteennel, a Pearl Jammel, a Foo Fightersszel, a Nine Inch Nailsszel és Jon Bon Jovival is.
A film bemutatóján Bono, a banda frontembere kiemelte: az motiválta őket, hogy olyanok is koncertélményhez juthassanak, akiknek nincs elég pénzük a drága belépők megvásárlására. A filmet nézve Bono és a zenészek izzadságcseppjei szinte tapintható közelségbe kerülnek. A vetítésen ülve szem- és fültanúi lehetünk a zene, a film és a 3D-s technológia műfajkísérletének. Ami biztos: a koncertfilm nemcsak látványelemekben, hanem a hangzó élményekben is páratlan, nem pusztán koncertélmény, hanem rendkívüli moziutazást is jelent.
A „U2 3D”-hez nem kell Bono-napszemüveg, azt mindenki élvezi, ha végre egy kényelmes fotelből érezheti a minimum 100 ezer néző erejét. A világpremiert 2007-ben a Cannes-i Filmfesztiválon tartották, azóta csak 3D-ben lehet megnézni, nem vetítik hagyományos mozikban, DVD-n sem adják ki. (NLC, Index)