Még több az e heti Nők Lapjából:
– Ne udvaroljon nekünk, mert ide is biztos legalább annyira visszavágyik.
– A Mamma Miát forgatni nem munka volt, hanem vakáció.
– A meseszép táj vagy az ABBA miatt?
– Szeptemberben leszek negyvennyolc, ebből kiszámíthatja, hogy a hetvenes években éppen kamaszodtam, és abban az időben, főleg a hetero fiúk körében kimondottan ciki volt rajongani az ABBÁ-ért. Aki mégis szerette, titkolta.
– Saját magára céloz?
– Persze, magamra is, de minden kamasznak csurgott a nyála a formás ABBA-lányokért. A Dancing Queen azért maradt meg bennem, mert ezt a nótát játszották, amikor életemben először lementem egy diszkóba, és akkorát kaptam, hogy betört az orrom, a Winner Takes It All meg azért, mert miközben érettségire készültem, ez bömbölt a szomszéd konyhájából. Nincs olyan a Földön, akinek ne kötődne valamilyen emléke az ABBÁ-hoz. Ezért maradt fönn az együttes. És ezért andalodnak el a mai negyvenesek-ötvenesek, mert a dalokból építkező musical és a mi filmünk elsősorban nekik és róluk szól. A szerelemről, ami csöppet sem olyan egyszerű, amilyennek látszik, és az életről, ami nem mindig habos torta.
– Kik voltak a zenei kedvencei annak idején, ha nem az ABBA?
– A Little Feat, a Soft Machine, Robert Wyatt és nagyon szerettem a Cajun muzsikát. Lenéztem a cukorhabos popmuzsikát. Aki meg az ABBÁ-ért rajongott, engem tartott sznobnak.
– Mennyit kérette magát, amikor felajánlották a szerepet? Vagy gondolkodás nélkül rávágta az igent?
– Több oka is volt, hogy azonnal igent mondtam. Elsősorban azért, mert a szerepem, Harry Bright nem kívánta tőlem, hogy újra felfedezzem az északi sarkot. De inkább az bosszantott már egy ideje, hogy az emberek mennyire lenézik a könnyűműfajt. Én ugyanis John Barrymore–ral értek egyet, aki élete végén azt mondta, meghalni könnyű, csak komédiázni nehéz. Tisztelet-becsület a musical katonáinak, azoknak meg aztán pláne, akik minden műfajban kitűnőek. Ki akartam magam próbálni. Ebben a filmben csupa olyan kollégával hozott össze a sors, aki drámában már sokszorosan bizonyított, s emellett kitűnően komédiázik, remekül énekel és táncol. De attól fáztam, hogy esetleg csalódást okozok Benny–nek és Björnnek, hiszen ez a musical mégiscsak az ő dalaikról szól.
 |
| A Mamma Mia!-ban állítólagos lányával (Amanda Seyfried alakítja) |
– Megúszta?
– Úgy vágtam neki, biztos azért hívtak, hogy legyen a sok profi énekes és táncos között egy becsületes kétkezi amatőr is, aki csak elkaraokézik. Mielőtt még átgondoltam volna a szerepemet, háromszor ültem le a zenei rendezővel, hogy átbeszéljük, mit kezdjek a dalommal. Megskáláztatott, és tenort csinált belőlem, pedig esküdtem volna, hogy bariton vagyok. De azzal nyugtatgatott, hogy így sokkal jobban fog szólni a nóta. Aztán bementünk a stúdióba, megláttam Benny-t és Björnt az üvegfalon túl, és fölrémlett a híres dokumentumfilm Bernsteinről, Carrerasról és a West Side Storyról. Bernstein elemében volt, Carreras meg romjaiban. Keveset mondok, ha azt állítom, a híres zeneszerző cafatokra tépte Carrerast. Rettegve vártam a jövőmet. Benny leült a zongorához, Björn megállt mellette, én meg elkezdtem énekelni. Legnagyobb megdöbbenésemre már az első felvételre csettintettek, tehát a dalomat fél óra alatt letudtuk. Akkor jött Pierce meg Stellan, és mint három remegő térdű kóristalány, bekaptuk a mikrofont a Super Trooperral meg a Dancing Queennel. Közben az járt a fejemben, istenem, ha ’75-ben lett volna egy kristálygömböm! Hogy én harminckét év múlva Pierce Brosnannal lelkesen nyomom a Waterloot, Benny Andersonnak meg fülig ér a szája és a végén megrázza a mancsunkat, hogy Mr. Darcy és James Bond ABBÁ-t énekel, ez aztán tényleg szürreális!
– És akkor még egy szót se szóltunk Meryl Streepről…
– Amikor először beszélgettem Phyllida Lloyddal, a rendezővel, említette, hogy neki is, Merylnek is egyetlen kikötése van: csak olyan színész jöhet, akinek nincsenek sztárallűrjei. Így aztán nagyon alapos megfontolás után válogatták össze a szereplőket, hogy kiszűrjék a neurózist meg az egót. És le a kalapot! Pierce csupaszív, jó humorú, kedves kolléga, jobbat nem is kívánhattam volna. Nem lettünk közeli barátok, de amilyen családszerető ember, a jóindulat és a jó érzés minden mozdulatában látszik. Stellan pedig… azt kell, mondjam, szinte szégyelltem, hogy pénzt kapok ezért a munkáért! Nekem kellett volna fizetnem, olyan eszméletlenül jól éreztem magam! Mi hárman rettentően összekovácsolódtunk. És hát Meryl… akin áll vagy bukik ez a film, abszolút csapatjátékosnak bizonyult. Úgy ment minden, mint a karikacsapás.
– A Mamma Mia rendezője, producere, írója és főszereplője nő. Nem zavarta, hogy csupa nő dirigál?
– Viccként fölmerült, de nem volt téma. Mert nem az volt fontos, hogy nők csinálják, hanem az, hogy ezek a nők. Máskor is dolgoztam már olyan stábban, ahol nők domináltak, de sosem zavart, sőt, kifejezetten jól éreztem magam, mert a nők sokkal bensőségesebbek, sokkal kevésbé engedik el az egójukat, és sokkal kevésbé játsszák meg magukat, mint a férfiak. Az istenért sem akarok szexistának tűnni, de nekem eddig ez volt a tapasztalatom.
 |
| A három apajelölt – Colin Firth, Stellan Skarsgard és Pierce Brosnan. |
– A film vége főcímében Donna mindhárom szerelme bebújik a lastex nadrágba, a hasig kigombolt ingbe és a magas talpú cipőbe. Nem feszengett ebben a szerelésben?
– Ha az ember egyszer belemegy, hogy bohócot csinál magából, nincs visszaút. Az a jelenet olyan volt, mintha fejest ugrottunk volna a tengerbe a szikláról. Teljesen elengedtem magam és fickándoztam benne, ugyanis végre szabadjára ereszthettem a humoromat. Örülök, hogy ilyen szerepekkel is megtalálnak, nem mindig azokat a zárkózott, nagyképűsködő, unalmas frátereket kell játszanom. Ilyesfajta bohóckodás nélkül nemcsak én lennék szegényebb, a világ is. Nemcsak Bergman kell a palettára, hanem Mamma Mia is, hogy legalább arra az órácskára minden nyavalyánkat elfelejtsük.
– Egyszer azt nyilatkozta, minden szerepéből tanult valamit. Most mivel tért haza Rómába, ahol olasz feleségével él?
– Eltöprenghettem volna, hogy ez a Harry hova jut az életével, de kicsit abszurdnak látszott a következtetés. Viszont rájöttem, nem is akkora dráma, hogy öregszem. Ez a film ugyanis annak köszönheti a kirobbanó energiáját, hogy a negyvenes-ötvenes generáció tud és akar is élni. Stellan motorozik, vitorlázik, Merylt senki nem anyázza, hogy szült egy gyereket bele a világba, vagyis a Mamma Mia fityiszt mutat az összes betokosodott, konzervatív tradíciónak. Azt mondja, amíg szusz van benned, nyugodtan habzsold az életet nagykanállal!
Lagonissi, 2008 július
Gyászol Schobert Norbi, elhunyt 350 kilós pártfogoltja
Gyereket vár Gönczi Gábor felesége, Ildikó – ezúttal kislányuk lesz
„Vagy kikötöd, vagy agyonlőlek!” – Puskával fenyegette a kutyasétáltatót a vadász, majd a levegőbe lőtt (videó)
