Születésnapos sztár: Rózsa György

Születésnapja alkalmából faggattuk a legendás televízióst a múltról és a jelenről, drámáról és örömökről.

– Ezen a héten ünnepli a születésnapját, melyhez szívből gratulálok, a Nők Lapja Cafe olvasói nevében is. Fontosak önnek az ünnepek?

– Amíg a feleségem élt, egészen máshogy teltek a születésnapok. Aznap nem engedtük főzni az ünnepeltet. Az édesanyám és az anyósom is igyekezett megmutatni a konyhai tudását, de én ragaszkodtam ahhoz, hogy meghívhassam a családot egy étterembe. Mióta Évát elveszítettük, nem tudunk önfeledten örülni. Több családi ünnep esik erre az időszakra, ezért egyszerre köszöntjük fel egymást.

– Összetartó család az önöké…

– Mindig büszke voltam a családomra. Szerencsére a szüleim még élnek. Mindketten pedagógusként szereztek jó hírnevet maguknak, a testvérem is a Televízióban dolgozott, a feleségem világhírű tornász volt, a kislányom pedig egyik főszerepet játszotta a másik után balettművészként. Hét évvel ezelőttig az életem nagyon szépen, „patakzóan” zajlott. A tenyerén hordott a sors, mindent elértem, amit a tehetségem lehetővé tett. Ötvenhárom éves voltam, mikor a feleségemet elveszítettem, ezt a traumát nagyon nehezen tudom feldolgozni.

– Mikor szeretett bele a televíziózásba?

– Egy Izabella utcai bérházban éltünk, és nekünk volt ott először televíziónk. A nagyapámat valamiért megfogta ez a fura találmány, és vett egy készüléket. Oda járt minden szomszéd, és ámultan néztük a riportereket, bemondókat. Takács Marika vagy Tamási Eszter olyan csoda volt akkoriban, hogy arra nincsenek szavak. Tízévesen már tudtam, hogy tévés leszek! Akkor azt hittem, hogy aki a képernyőn szerepel, az mind színész, ezért én is az akartam lenni…
Az ELTE-n tanultam, de ezzel párhuzamosan már akkor is dolgoztam a Magyar Televízióban külsősként. Végigjártam a ranglétrát, mindent megtanultam, és nagyon élveztem azokat a munkákat. Leningrádba kaptam ösztöndíjat, ott írtam a szakdolgozatomat, természetesen a televíziózásról. Az egyetem elvégzése után kilenc évig gyermekműsorokat készítettem, majd évekig a szórakoztató osztályon dolgoztam. „A tévé Honthy Hannájának” hívtak a kollégáim, annyi műsorom futott egymás után.

– Néhány éve mégis eltűnt a képernyőről…

– Mikor meghalt a feleségem, magamat sem tudtam elszórakoztatni, nemhogy egy fél országot. Nem dolgoztam semmit, abba akartam hagyni a tévézést. A kislányom miatt folytattam. Nem akartam, hogy egy megfáradt, mindenből kiábrándult pasas legyen az édesapja. Magyar elsők címmel kezdtünk sorozatot, igyekszünk minden témában megkeresni az első magyart, és érdekes, izgalmas filmeket készítünk belőle.

– Most pedig az RTL Klub műsoraiban szórakoztatja a nézőket. Hogyan fogadta ezeket az ajánlatokat?

– Ilyen jellegű felkérésekre én azonnal nemet mondok. A Vacsoracsatát azért vállaltam el, mert régen engedtem meg magamnak, hogy blődlizzek, és tudtam, hogy ebben Jáksó remek partner lesz. A Szombat esti láz szerkesztői azzal vettek le a lábamról, hogy a lányommal, Csillával táncolhatok. Ő a düsseldorfi operaház tagja volt, de számára is teljesen új dolog a versenytánc. Meglepett, hogy igent mondott, ettől én is fellelkesültem.

– Milyen hangulatban telnek a próbák?

– Van két remek koreográfusunk, Lajtai Beatrix és Balotti Béla. Sosem tanultam táncolni, de bevallom, nagyon élvezem ezt a feladatot. A próbák végére már tudom a lépéseket, de másnapra teljesen elfelejtek mindent. Csillával néha összekapunk, nem mindenben értünk egyet, de jókat röhögünk ezen. Hatvanévesen most megadatik nekem, hogy hónapokon át együtt lehetek a lányommal. Ez nagyon nagy ajándék. Nagyszerű kapcsolat van köztünk, naponta beszélünk telefonon, de nem tudunk sűrűn találkozni. Most itt a kiváló alkalom, hogy újra ilyen intenzíven lehessek együtt vele.

– Fizikailag nem megterhelőek a próbák?

– Évtizedek óta nem mozgok intenzíven, hiába vagyok a Magyar Torna Szövetség egyik tiszteletbeli elnöke, de semmit sem sportolok. Egészségügyi problémák miatt kezdtem hosszú sétákba, de az úszás vagy a futás nem nekem való. Közben nem lehet beszélgetni, és unom magam. A műsorban nem lesznek olyan elemek, hogy Csillát emelgessem, vagy nagyon ugráljak, inkább az ő hajlékonyságát használjuk majd ki. Attól kicsit tartok, hogy a mezőnyből többen olyan fizikai adottságokkal rendelkeznek, ami megkönnyíti majd a munkájukat, de bízom abban, hogy sokan szavaznak majd ránk. Nekem az a jó, ha minél tovább maradunk versenyben, mert annál tovább lehetek együtt a lányommal. Egy hét próba számomra felér egy év örömmel és boldogsággal.

Fotók: RTL Klub/ Bársony Bence

A Mérleg szülöttnek nagyon fontos a másik fél. Figyel partnere igényeire, véleményére és hangulatára. Rendkívül érzékeny arra, hogy a másik mit érez. Emiatt meglehetősen ki van szolgáltatva. Szüksége van a másikra, mert egyedül elveszve érzi magát. Tartást és inspirációt kap partnerétől. Egzisztenciális sikerei, érzelmi stabilitása erősen függ attól az embertől, akivel együtt él. Nagyon tud szeretni, és ragaszkodni is. Önmagáért képtelen, de a másikért bármire képes. Célja a kiegyenlítés, a kiegyensúlyozás. A mérleg elv úgy nyilvánul meg, hogy érzékenyen reagál minden kibillenésre, és azonnal tesz azért, hogy a harmónia mielőbb visszaálljon. Nem tudja elviselni a feszültséget átmenetileg sem. Ha vita, hangos szóváltás van, akkor ő „lebénul”. Nem tud koncentrálni, teljesíteni. Olyan, mint a Borsószem királykisasszony: ici-pici kellemetlenséget is megérez. Kicsit nyafog, és jó esetben tesz ellene. A béke kulcs szó az ő életében. Mindenhol mindenkivel törekszik a békés viszonyra. Szeretné, ha mindenki szeretné. Kedves, kellemes, barátságos, derűs egyéniség. Mindenkihez van egy kedves szava. Szívesen és könnyedén társalog. Bárkivel képes megtalálni a hangot. Ettől rendkívül népszerű. És ha nem is mindenki, de az emberek többsége kedveli őt. Sok meghívást kap. De olykor túl sokat beszél, fecseg azért, hogy imponáljon. Mindenáron kerüli a konfliktust. Bármire hajlandó, hogy ne legyen veszekedés: saját véleményét, érdekeit háttérbe szorítja. Ha túlságosan elnyomja a benne dúló elégedetlenséget, akkor könnyen belebetegedhet a feszültségbe. Ugyanakkor csodálatos diplomáciai képességgel van megáldva. Ezzel a legellenségesebb ellenfeleket is le tudja ültetni egy tárgyalóasztalhoz. És ha lassan is, de elindulhat az álláspontok közeledése. Ezt az adottságát saját érdekében is használnia kéne!…

Előrejelzés a most, a születésnapján induló évre:

Ebben az évben, vagyis a következő 12 hónapban arra kell a Mérleg szülöttnek vigyáznia, hogy ne foglalkozzon túl sokat a múltban történtekkel. Emlékezzen a tanításra: „A múlt már elmúlt, a jövő még nem jött el, a kincs a jelenben van.”! Emiatt érthető, hogy miért van, hogy angolul a jelen és az ajándék szó egy és ugyanaz. Szóval, ha a Mérleg folyton a múlton rágódik, akkor elmulasztja a jelen értékeit. Abban teljesen igaza van, hogy elsődleges megérteni, mi is történt. Fontos, hogy az érintetteknek legyen lehetősége megbeszélni, hogy ki hogyan élte meg. Lehet eltérés abban, hogy ki milyen tempóban dolgozza fel, és teszi magában helyére a dolgokat, de aztán mindenképpen tovább kell lépni. A most induló évben (a következő születésnapjáig) bármennyire is szeretné még húzni az időt, tovább kell lépnie. Ráadásul nem csak saját magát gátolja a fejlődésben és a fellélegzésben, de még a környezetében lévőket a végtelenségig ingerli. Nem szabad túl feszítenie a húrt, mert pont az fog történni, amitől a legjobban a fél: vita, szakítás lesz a vége.

Van egy hihetetlen kedvező állás is az éves horoszkópban: a Szerencse és a Sors összefog, és mindkettő a Mérleget támogatja. Ez egyrészt azt jelenti, hogy mindig jó helyen lesz jó időben. Vagyis semmiről nem fog lekésni. Másrészt olyan szerencsés találkozásokban lesz része, ami a jövőjét pozitívan fogja befolyásolni. Egyetlen dolga lesz csupán: nyitott szemmel kell járnia. Tartsa meg „jó szokását”, és beszélgessen az emberekkel, mert így fogja megtalálni a megoldást. Ez a megoldás a legnehezebbnek tűnő témában is kisegíti a bajból. Ha jól sáfárkodik az adódó lehetőségekkel, akkor élete egyik legjobb évének néz elébe!…