2008. Október 08.

D. Tóth Kriszta: Együtt – jégveremben

Kettőnkön öt pár zokni volt. Közös takaró alatt ültünk egy halványan világított szobában. Odakint süvöltött a szeptemberi zimankó. A frissen bekötött radiátorokból ömlő meleg azonnal távozott az ablakok résein. Egy ütemre dideregtünk – anyós és meny soha nem volt még ilyen közel egymáshoz.

D.Tóth Kriszta

Fotó: Lábady István

A Káli-medencét azóta szerettem volna megmutatni nekik, amióta megismertem őket. Tudtam, hogy a pazar lankák, a különleges, Kárpát-medencei mediterrán hangulat, no meg a lenyűgöző panoráma a Balatonra megteszi majd a hatását. Örökre szerelembe esnek az én szép Magyarországommal ezek a jó angolok, Lolababánk (akkor még) leendő brit felmenői. Aztán idén nyáron végre összeköthettünk egy hasznosat a kellemessel. Néhány barátunkkal pár napot Köveskálon töltöttünk, Lola, Alex és én. Újra felfedezett lokálpatrióta szívem csak úgy dagadt a büszkeségtől, amikor a férjem szemében elismerő szikrákat véltem felfedezni a táj láttán. És ez csak fokozódott attól az egyáltalán nem tolakodó és kérkedő vendégszeretettől, amely a falu kedvenc éttermében fogadott minket – mindennap kétszer. Jó helyre jó visszajárni…

Szóval mertem nagyot álmodni, és sebtiben javaslatot tettem egy kora őszi káli hétvégére, immár Allan nagypapával és Lynne nagymamával együtt. A fiúk motorral jönnek, mi pedig szép kényelmesen, autóval. Barangolunk a vadonban, jókat eszünk, nagyokat alszunk, beszélgetünk, játszunk, felfedezünk, és egyáltalán: kiélvezzük a ritkán adódó közös hétvége minden percét. Lolául mondva: „együtt vadunk”. Szinte láttam magam előtt, ahogy a romantikus vidéki hétvége záróakkordjaként kevés szavú apósom vállon vereget, és azt mondja: „Ez igen, ez egy igazán gyönyörű ország. Megértem, ha itt akartok maradni örökre!”

Olvassátok el Lola korábbi történeteit blogunkban! »

Hallgatnom kellett volna az intő jelekre. A burkoltakra és a nyilvánvalókra egyaránt. Például arra, hogy Alexnek az utolsó pillanatban beesett egy fontos és elhalaszthatatlan tárgyalás, amely miatt jó fél nappal később kelhettek csak útra a motorosok. Vagy a televízióban váltig ismételgetett időjárási prognózisra a 20 fokos lehűlésről, esőről, zimankóról, éjszakai fagyról. De nem hallgattam. Csak mentem előre. Azért is jó hétvégénk lesz, szép idővel, hátba veregetéssel, meg minden! Amikor kinyitottuk a parasztház ajtaját, sejtettem, hogy nem így lesz. Hanyatt vágódtunk a hidegtől. „Ma szereltettük föl a radiátorokat, estére meleg lesz” – mondta őszinte bizakodással a házinéni. Hogy ő sem hitt ebben igazán, elárulta a tény, hogy ott hagyott nekünk egy extra villanymelegítőt is – végső esetre. Szükség volt rá. Mert nem lett meleg estére.

Mielőtt megértenék a helyzet tragikomikumát, el kell áruljak valamit. Az általam ismert két népcsoport, úgy is, mint angolok és magyarok, hőérzékelése és melegigénye között ég és föld a különbség. Én folyamatosan didergek náluk, ők egyfolytában izzadnak nálam. Az éppen aktuális vendéglátó nagyjából két nappal a másik érkezése előtt elkezdi temperálni a lakását, hogy a vendég ne kapjon gutaütést/agyfagyást a hőmérséklettől. Hát ezért van óriási jelentősége annak, hogy közös történelmünkben először Lynne és én ugyanúgy reagáltunk egy adott helyiség hőjére. Gyors öltözéssel. A fiúk egyelőre sehol, odakint üvöltenek a szelek, a „csakakkorhasználjákhamindenkötélszakad” villanyradiátor ötpercenként kivágja a biztosítékot, a viharban még úgy-ahogy fogható egyetlen csatornán pedig valami németre szinkronizált amerikai illemtanóra-valóságshow megy. Ha eddig nem lettünk volna közös nevezőn az anyósommal, akkor biztosan megtaláltuk volna… No, azért volt mellettünk valaki, akit egyáltalán nem zavart a hűs szoba. Lola, ez az angol–magyar hibrid baba viselkedésén semmiféle elváltozást nem okozott a 13 fok. Testét négy kabát takarta, vígan gyurmázott. Néha föl-fölkuncogott azon, hogy látszik a lehelete, majd újra elmélyült az alkotásban. Aztán lefektettük, a hordozható melegítővel befűtött, vagyis egyetlen, emberek tartózkodására alkalmas hőmérsékletű szobában. Reggelig aludt, semmi baja nem volt.

Alexet és Allant, a két motorra fagyott angolt viszont a bevezetőben említett látvány fogadta. Akkor már tudtuk, hogy a Káli-medencéből most csak ennyi adatik meg nekünk. Egy éjszaka a jégveremben. Másnap hazaindultunk, a vállveregetés elmaradt. Lola viszont továbbra sem zavartatta magát. Itthon lehámozta magáról a rétegeket, és miközben az angol rokonoknak lassan, de biztosan elkezdett gyöngyözni a homloka a 24 fokos lakásban, a fülembe súgta kedvenc kérdését: „mami, azért együtt vadunk, ugye?”

További kiemelt témáink a Nők Lapja október 8-án megjelenő, 41. számából:

Eszenyi Enikő
„Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy minden jelentkező mögött egy sors van, egy élet, és bármiként is vélekedem, ítélek, ezt a sorsot alakítja…” – mesélte új szerepéről Eszenyi Enikő. A színésznő most másfajta játékot játszik. Zsűriset.

+16 oldal ajándékba
Internetkisokos, nem csak kezdőknek!
Internetkisokosunk nem technikakönyv! A fogyókúrától a magányig. Csupa élet. Azt mutatjuk meg, hogy használja az internetet egy belevaló ember. Szuper tanácsok és praktikák.

Szávay Ágnes
Szegő András szubjektív jegyzete egy fiatal lányt mutat be, aki egy alföldi kisvárosból a ragyogásba és a menedzserek óvó kezébe került.

Divat Tamással
Egy igazi mulatsággal készülünk! Lesznek őszi divatcsodák és pompás bográcsos ételek. Divatos gasztronómia…

Nosztalgia
El sem tudjátok képzelni, mi mindent hagynak az olvasók a könyvtári könyvekben. Régi buszjegytől a leszokási naplóig nagy csudákat láttak már a szentendrei könyvtárosok.

A heti szerkesztő, Grecsó Krisztián ajánlásával:
Eldobható világ?
Eldobható a múlt, pótolható a barát, lecserélhető a dolgozó, megváltoztatható a test – instant, könnyen oldódó korszak ez, és ez így van, ha jó, ha rossz. Jövő héten egy tematikus számmal készülünk, körbejárjuk, mi maradandó és mi illanó árnykép csak. A bécsi bolhapiacra azért mentünk, hogy meglássuk, tényleg ciki-e régi dolgainkat eladni inkább, mint hogy kidobnánk. A munkahelyi stressz legfőbb okát, a labilitást is körbejártuk. Milyen jelei vannak, ha meg akarnak válni tőlünk a munkahelyen? Tartsanak velünk, ha nem akarnak eldobni máról holnapra mindent!

Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más!

Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!