Sztárok

D. Tóth Kriszta: Élőadás és ráadás

A Híradó stúdióját két tűzvédelmi vasajtó választja el a folyosótól. A mindenkori műsorvezető 1-2-3-4-5 perccel adás előtt megérkezik. Aztán leül, fölteszi a mikrofont, iszik egy korty vizet, kizárja a külvilágot, vesz egy mély levegőt, és a főcím vége után elkezdi...
Fotó: Lábady István
Fotó: Lábady István

Jó napot kívánok!” Így történt ez akkor is. Megérkeztem, leültem, föltettem a mikrofont, ittam egy korty vizet, vettem egy mély levegőt, aztán a főcím után beköszöntem. Csak a külvilág kizárása, az nem stimmelt aznap. Százkilós vasajtó ide, tűzvédelmi acéllemezek oda, a „jó napot kívánok” alatt a stúdió egész személyzete hallotta, amint egy elkeseredett hároméves a folyosón „Mamaaa! Itt hagyott az anyukám!” kitétel ordításával adta ama bizonyos külvilág tudtára mélységes csalódottságát. Bevallom, fogalmam sem volt, mit mondok az aznap délután ötórai Híradóban. Még jó, hogy az adás hossza csak öt perc.

Ha le akarok ásni a történet gyökereihez, akkor valahol ott kell kezdenem, hogy összeomlott az Excel-táblázatom. Mármint az, amelyik az agyamban van, és különböző rubrikáiban családunk különböző tagjainak különböző programjait tárolja. Az a fajta, amelyik minden egyes dolgozó anyuka agyában megtalálható. Az ominózus hétfő előtti péntek délutánján kiderült, hogy Alexnak fontos üzleti találkozója lesz, az én híradós beosztásom elcserélhetetlen, Bandi nagybácsi pedig szintén a munka frontján áll helyt. A helyzet Panni új munkabeosztásával súlyosbítva azt jelentette, hogy se anya, se apa, se nagybácsi, se bébiszitter, és mindenkinek egyformán fontos dolga van. Lolát viszont délután el kell hozni az óvodából, és egy lehetőleg szeretett, tisztelt, megbízható felnőtt ember gondjaira kell bízni nagyjából hatig, amikor is apa végez. Mivel nem szoktuk a gyereket kitenni a templom lépcsőjére, egy fokkal jobb megoldást ötlöttem ki. Beviszem magammal a televízióba. (Mondom, hogy csak egy fokkal jobb megoldás…) Csak egy ötórai Híradót kell átvészelni valahogy. Nagyon ritkán viszem Lolát a tévébe. Valahogy nem érzem, hogy az neki való hely lenne. Egyszer volt bent velem, akkor is majdnem leállította a vidéki stúdiókból érkező átvételeket. A kollégák azóta is rendszeresen kérdezik, mikor jön megint Lola, olyan cuki volt, amikor a gombokat nyomogatta. Na ja. Cuki. Gondoltam, ezt a cukiságot azért nem ismételnénk meg, így inkább mellőztük a látogatást. Most a szokásosnál is ütősebb túlélőcsomaggal szerelkeztem föl, a gyereket pedig kőkeményen megzsaroltam. Azt mondtam neki, ha jól viselkedik, és nem állítja le a Híradó gyártási folyamatait, kap egy túró rudit a földszinti automatából.

Olvassátok el Lola korábbi történeteit blogunkban! »

Minden szuperül ment. Becsekkoltunk, a rendész kollégák mosolyogtak ránk, a vágók kiintegettek a vágószobákból, a szerkesztőség folyosóján nagyon örült nekünk a nép. Lola meg hálásan hajtogatott olyasféléket, hogy „De jó itt lenni, mama!” „Jöjjünk máskor is!” Míg szöveget írtam, mellettem rajzolgatott, és fölvillanyozta a szerkesztőségi értekezletet. Már csak azt kellett elintézni, hogy a délutáni hírek idején valaki lefoglalja, amíg a mama a stúdióban bohóckodik. Még ezzel is szerencsém volt, aznap épp Regöly-Mérei Kriszta kolléganőm mondta a regionális híreket, aki, nem mellesleg, egy éppen Lolával egyméretű kisfiú anyukája. Váltjuk egymást a műsorvezetői székben, én meg átpasszolom neki a gyereket öt percre. Isteni volt a terv.

Élőadás és ráadás

A kivitelezés már kevésbé. A beköszönésnél Lola éktelen sivalkodása zengett a fülemben. A parlamenti tudósítás alatt már nem hallottam a sírást, ellenben rémképek gyötörtek: örökké tartó traumát okoztam a gyereknek! Mert az rendben van, hogy anyával kaszinózunk a szerkesztőségben, de az micsoda átverés már, hogy anya ezután odaad egy mégoly kedves, de mégiscsak idegen néninek, ő meg eltűnik egy vasajtó mögött. Nagy nehezen letelt az öt perc, és én a „Várom önöket a fél nyolcas Híradóban is!” elköszönést szinte már állva mondtam. Remegő kézzel téptem le magamról a mikrofont, fölborítottam a vizespoharat, föltéptem a százkilós vasajtót, és akkor meghallottam. A gyerekem, ez a kétségbeesett, elhagyatott, átvert hároméves készségesen magyaráz Krisztának. Arcán nyoma sincs az elhagyatottságnak, hát még a kétségbeesésnek. Fölnéztek, ők ketten. „Megnéztünk a kontrollmonitoron, azonnal elhallgatott, minden rendben” – nyugtatott az alkalmi bébiszitter. „Nem szép a ruhád, mami, bordó” – summázta a helyzetet az én hűtlen Lolám. Nos, kedves Lola, az lehet, hogy a ruhám nem a legszebb, de hogy Te nem jössz velem egyhamar újra dolgozni, az is biztos. Még akkor sem, ha a stylistok örömmel bevennének a csapatukba!

Gyerek.lap.hu »
Nevelés.lap.hu »
Gyermekkultúra.lap.hu »

További kiemelt témáink a Nők Lapja október 15-én megjelenő, 42. számából:

Bombera Krisztina
Mi történik akkor, ha két Krisztina találkozik New Yorkban? Következő lapszámunkban kiderül: Falus Kriszta fotóriportját láthatják Bombera Krisztináról, munkájáról, családjáról.

Tamással…
Igazi különlegességeket készített nekünk Tamás. A finomságok bármely ünnepi ebéd fogásaként megállják a helyüket.

Nosztalgia
Emlékeznek még Vicára és Gergőre? Persze ezt csak azoktól kérdeztem, akik már benne járnak a korban, hiszen 40 éve mutatták be az Egri csillagokat.

Oszkói szőlőhegyen
Hegyi pásztoroknál járt Schäffer Erzsébet, ahonnan sokféle tudást hozott. Jövő héten elmeséli nekünk…

A heti szerkesztő, Lazarovits Szilvia ajánlásával:
Kiskamaszok a szabadidőről

Nyáron már körülnéztünk, mivel töltik a tinik a szabadidejüket. A kép nem volt kifejezetten pozitív. Mostani körkérdésünk arról szólt, mit csinálnak a tinik akkor, amikor épp nincsenek a suliban. Bár első ránézésre kevésbé veszélyes életet élnek iskolaidőben, mint a vakáció alatt, az eredménytől mégsem lettünk maradéktalanul boldogok. A srácok idejük nagy részét képernyő előtt töltik, a változatosságot legfeljebb az adja, hogy tévé vagy számítógép monitorját bámulják. Se mozi, se színház, se könyv, se mozgás, se család, se társaság. Jó ez így?

Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más!

Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

 

Még több az e heti Nők Lapjából:

Család és karrier képekben – Bombera Krisztina New Yorkból »
Húsok rántva és töltve – receptek Tamástól »
A női gyönyör titka – Egy gyógyító örömlány tanácsai 2. »
A kiskamaszok igazi barátja: a számítógép »
Nagy budapesti hídtúra – két keréken »
A Presszóban »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top