Sztárok

D. Tóth Kriszta: Földközelben

A leggyakrabban feltett kérdések között biztosan az első három hely egyikén szerepel a következő: "Mit szól a lányod ahhoz, hogy a tévében szerepelsz?" Van erre egy jól bevált rövidebb és hosszabb válaszom. Itt és most nem ezeket olvashatjátok. Hanem azt, ahogy mi ezt az egészet megéljük.

Fotó: Lábady István
Fotó: Lábady István

Lola mára teljesen tisztában van azzal, hogy amikor az anyukák és az apukák elköszönnek a gyerekektől az óvodában, akkor dolgozni mennek. Mára az is tiszta, hogy ez sok mindent jelenthet, mert a felnőttek nem mind egy helyen dolgoznak… De ez nem volt mindig így, Lolám ugyanis nagyon sokáig azt hitte, hogy mindenki anyukája a tévében dolgozik. Hiába mondtam neki, hogy nem így van. Az összes érvemet fölborította, amikor látta Luca anyukáját, (Krizsó) Szilvit, aztán Krisztián anyukáját, (Novodomszky) Évit is a dobozban. „Na ugye, mama! Az ott a Luca anyukája – elemezte a helyzetet hetykén -, látod, mondtam, hogy a mamák a tévében dolgoznak.” De aztán elmúlt a harmadik születésnapja is, és lassan fölfogta, hogy egy anyuka mást is csinálhat, mint a televíziós újságírás. Akkor viszont elkezdődött a végeláthatatlan kérdezősködés: „Mama, a grandma mit dolgozik?” „Kozmetikus.”És az Erika mit dolgozik?” „Piackutató.” „És a Goti?” „A Goti otthon dolgozik, a kisgyerekeit neveli.” Na, ezen kicsit elgondolkozott… de aztán folytatta: „És Ili néni mit dolgozik?” „Ili néni óvónő, az óvodában dolgozik.” „De az nem lehet, mama – nézett a szemembe nagyon komolyan -, Ili néni az óvodában nem dolgozik, hanem játszik velünk és énekel.” Ez már sok volt neki. Hiába magyaráztam, hogy Ili néninek az a munkája, hogy játsszon és énekeljen, ezt végképp nem volt hajlandó elfogadni. Valahol oda tette a pontot magában, hogy a mama újságíró. És kész. Biztos, ami biztos, úgy két héten keresztül minden reggel megkérdezte, hogy még mindig újságíró vagyok-e. Amikor mondtam neki, hogy igen, még mindig az vagyok, megnyugodott.

Olvassátok el Lola korábbi történeteit blogunkban!

Lenyűgöz a gyerekek tiszta logikája. Az a naivan önző szemlélet, amellyel erre a világra néznek. No meg az az egészséges értékrend. Ha tehetném, minden televíziós „személyiségnek” receptre fölírnék egy hároméves gyereket. Az biztos, hogy sokkal több két lábbal a földön álló közszereplőnk, sztárunk lenne. Itt van például ez a díj, amit nemrég kaptam egy szakmai alapítványtól. Kellemes meglepetés volt, nagyon jólesett, de nem volt időm sokat sütkérezni a fényében. (Megjegyzem, hála istennek. Ebben nagyon hasonlítunk a szintén ebben a szakmában dolgozó öcsémmel: jobban bírjuk a kritikát, mint a dicséretet.) Lolát ugyanis tökéletesen hidegen hagyja a szakma elismerése. Nem törődik sem nézettségi mutatókkal, sem példányszámokkal, és az exkluzív interjúk sem érdeklik. Lolát egy valami érdekli: hogy este nyolc és fél kilenc között az ő mamája meséljen neki elalvás előtt. Azon a bizonyos szombat estén azonban, amikor a mama csillogó fekete estélyi ruhába bújt, magas sarkú cipőt húzott és kisminkelte magát, a daddy mesélt neki. Persze, az is jó, de nem annyira. Mert, először is, a daddy angolul mesél, márpedig most éppen nem az angol a kedvenc nyelve. Másodszor, daddy valahogy nem éli bele magát a sztoriba úgy, mint a mama. Daddy inkább fejből mesél jól, a Három Kismalacot… hát, hogy is mondjam, olyan, mintha unná egy kicsit… Szóval se mamamese, se mamapuszi elalvás előtt. Ezt jelentette a lányomnak a díjátadó. Másnap reggel aztán extra korán ébredt, közvetlen közelről ellenőrizte, hogy letöröltem-e a sminkemet, és követelte azt a szobrot, amit előző délután, még indulás előtt megígértem neki. A reggeli tejeskávé közben végignéztem, ahogy Lola konyharuha-szoknyába és törülköző-fátyolba öltözteti a díjamat, az emlékplakettet meg a falnak támasztja, mint egy tükröt. Mit neki szakmai elismerés! Ültünk a nappali padlóján, frottírköpenyben, gyűrött arccal, és a kisplasztikát öltöztettük. És tudják, mit? Akkor és ott nem lehetettünk volna boldogabbak.

Szeretném, ha még sokáig tartana földközelben ez a mi kis emberünk. És ha még sokáig fönnmaradna az ő naivan őszinte világa. Abban viszont csak reménykedni tudok, hogy néhány év múlva, amikor majd már szívesebben játszik a barátnőivel a szobájában, mint a szüleivel a nappaliban, azért még lesznek olyan pillanatok, amikor átölel, ellenőrzi, hogy lemostam-e a sminkemet, és megkérdezi: mama, mesélsz arról, milyen volt, amikor még kicsi voltam és azt hittem, minden anyuka a tévében dolgozik? Ki tudja, talán fölolvasom majd neki ezt a cikket. És jól beleélem magam.

További kiemelt témáink a Nők Lapja február 11-én megjelenő, 7. számából:

Lady Diana
A huszonegyedik század asszonya lehetett volna, de sajnos már több mint tíz éve nincs közöttünk. Diana hercegnő élete modern tündérmese, tragikus véggel. Akár mozifilm is készülhetne róla (sőt, a hírek szerint készül), de vajon ki játssza majd a főszerepet? Többek között ezen is elgondolkodtunk

Kisfüzet: Kivirágoztunk
Bár tudjuk, hogy rendesen beszélgetsz kedvenc növényeiddel, mindent azért mégsem tudhatsz róluk. A kiegészítő információkat kisfüzetünkben találod

Az első találkozás
Amikor Szigeti Hajni először meglátta Barnabást, csak annyit tudott mondani, de pici! Dobray Saci elnézést kért kisfiától, Szekeres P. Mónika pedig rögtön beleszeretett a babájába

Ott voltunk…
Schneider Bánfalvi Klára és Bánfalvi Schneider Tamás esküvőjén, akik a Nők Lapja Párkeresője révén találtak egymásra. A fenti két név nem elírás, mindketten felvették egymás vezetéknevét

A heti szerkesztő, Papp Diána ajánlásával:
Meghatározta az életem

Szinte mindenki életében akad valaki, aki ideig-óráig inspirálja, akár a leghétköznapibb dolgokban is. Hatására kezdi el vasárnaponként házi süteménnyel kényeztetni a családját, latinul tanulni, uram bocsá’ verseket farigcsálni. Bizonyára sokat ismerik Frances Mayes Napsütötte Toszkána című művét. Én például ezt a könyvet elolvasva kezdtem el többet foglalkozni Olaszország ezen részével, sőt, nem átallottam odautazni és egészen addig menni és menni, amíg meg nem találtam az amerikai írónő legendássá vált házát. Jövő heti számunkban beszámolunk még hasonló, könyv ihlette utazásról, de olyasvalakiket is bemutatunk, akiknek életét, pályáját meghatározta egy bizonyos személy.

Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más!         

Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

 

Még több az e heti Nők lapjából:

Lady Diana: A szerelem egy hercegnőnek is fáj »
D. Tóth Kriszta: Földközelben »
Úgy szeretlek, majd’ megeszlek… »
Milyen a jó apa? »
Détár Enikő: Egy kicsit zűrös vagyok! »
Anyák lettünk! »
Valentin-napi vörösök »

 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top