Kiderült, a csinos színésznő a szinglit csak játssza

Sapkában, sálban toppan be a kávézóba, pedig csak a szemközti Örkény István Színházból ugrott át az interjúra. És innen majd megy is vissza. Köszönök neki, visszaköszön, de nem ül le hozzám, nem is közeledik. Én meg azon tanakodom, most mi legyen… „Ne haragudj, de egy vaskos próbáról jövök, és még az van a fejemben…” – mondja.

– Jobban szereted, ha forgatásról érkezel?

– Nem, igazából jobban szeretem a tartalmasabb szórakoztatást, szeretem, ha valami jobban igénybe vesz. Persze a szórakoztató filmes műfajt nem becsülöm le, drukkolok, hogy minél jobbak készüljenek itthon is. A Szinglik éjszakájában egyébként nem én vagyok a központban, a film elején és végén van pár jelenetem a csajokkal, sajnos az akciódús részekben nem vettem részt. A lányok mindhárman szuper csajok, Gallusz Nikit még a főiskoláról ismerem, Szávai Vikivel a Radnótiban játszottam együtt, Nagy Ilona pedig közeli barátom. A partnerem a filmben Matt Devere, egy angol, pontosabban walesi színész. Ő egészen más iskolából érkezett, színházi ember, de nagyon finoman dolgozik filmben. Jó volt megtapasztalni, mennyire másképp játszanak ők. Konstruktívak, pontosan építik fel a legkisebb szerepet is. A magyar színészeknél több az improvizáció, több a pillanatnyi benyomásra bízott rögtönzés.

– A filmben te is kész helyzet elé állítod a barátnőidet…

– Az életben is ilyen típus vagyok. Makacs a természetem, de közben érzékeny is vagyok, és tudok figyelmes is lenni állítólag. (Nevet.) Ugyanakkor konokul a fejembe veszek dolgokat: sokszor van egy terv, amit szem előtt tartok, amit nehezen engedek el. Az édesapámmal való viszonyomat egész életemben ez határozta meg, ő emiatt a mai napig Csikónak hív, mert hatalmas lendület és akaratosság van bennem. Nem buldogtermészet ez, inkább szabadságvágynak nevezném, mert soha nem akarok megalkudni egy kapcsolatban.

– Vannak olyan emberek az életedben, akikről tudod, elmennének a kedvedért a világ végére is?

– Nem lököm el magamtól azokat, akik résen vannak, és figyelmeztetnek, ha valami változik körülöttem, mert tudom, egy jófajta változásnak is lehet rossznak tűnő részeredménye. Ilyenkor megpróbálom meggyőzni a barátaimat arról, hogy a folyamat jó, csak még nem látják a végét. Őszinte kapcsolataim vannak, nem ijedek meg, ha valaki szembeszegül velem, ugyanakkor olyan embereket szeretek magam mellett tudni, akik hozzám hasonlóan úgy törekszenek a szabadságra, hogy amit gondolnak, azt ki is merik nyilvánítani. Más emberek nem érdekelnek, nem tudok velük mélyebb kapcsolatba kerülni.

A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában, melyet most szemhéjfestékkel is megvásárolhatsz a legújabb trend színeiben. Keresd az újságárusoknál!