Fekete Dávid: “A sztárvilágban divat, hogy az ember tagadja le a barátnőjét”

– A tévéshow-ban történt lánykérés után kicsit meglepett ez az esküvő körüli titkolózás.
Dávid: – A lánykérés két dolog miatt történt a forgatáson. Egyrészt sokat találgattak akkoriban az újságok arról, hogy együtt vagyunk-e, vagy sem, és úgy éreztük a csatornával, hogy a Mr. és Mrs. jó alkalom lenne arra, hogy tisztázzuk ezt. Másrészt azt gondoltam, ha ország-világ előtt kérem meg Laus kezét, annak nagyobb súlya van, ő is érzi majd, hogy ez nem csak üres ígéret. Az esküvő viszont teljesen más volt. Életünk egyik legfontosabb napjának szerettük volna megadni a módját, ugyanakkor el akartuk kerülni, hogy a média ezt úgy kezelje, hogy hetedhét országra szóló lagzin mutogatjuk magunkat azért, hogy beszéljenek rólunk.

– Richard Gere azt mondja az Oltári nőben, hogy „ha túl nagy feneket kerítünk egy esküvőnek, elveszti az értelmét”. Meg tudtátok élni a pillanatot?
Laura: – Azért nem volt ez nagyzolós esemény. Az érzés pedig leírhatatlan. Tavaly ilyenkor esküvőszervezőnek tanultam, csodálatos esküvőket kísértem végig, és mindig elképzeltem, hogy milyen lesz majd a miénk. A videoklipes esküvőnk is szép volt (Dávid a Valami új című dalához forgatott klipben egyszer már elvette Laurát – a szerk.), de az igazi azt is felülmúlta.
Dávid: – Tényleg teljesen jelen voltunk, élveztük minden percét. Az esküvőszervezőnk azt mondta, neki ez volt az év esküvője. Olyan volt minden, mint a filmekben. A Megasztár után azt hittem, azt az érzést már nem lehet fokozni, de a menyegzőnkön megélt érzéseim túlszárnyalták azt. Bevallom férfiasan, én is könnyeztem.

– Most, hogy túl vagytok az esküvőn, mi változott?
Dávid: – Ó, hát leírhatatlan a különbség. Ez már elkötelezettség, és rengeteg dologban segít. Mindketten vallásosak vagyunk, és Isten előtti szövetségünk mind tudatilag, mind érzelmileg sokkal erősebb kötést ad a kapcsolatunknak.
Laura: – Ráadásul kifejezetten szeretjük a kötöttségeket. A vágyunk, hogy klasszikus családmodellben élhessünk, most teljesült.

– A sajtóban megjelent hírek alapján elég rögös út vezetett idáig…
Laura: – Tény, hogy elég viharos volt a kapcsolatunk, az együtt töltött három év alatt annyi mindent éltünk meg, mint mások nyolc év alatt. Előfordultak „se veled, se nélküled” időszakok, de közel sem voltak olyan komoly szakítások, mint amilyennek az újságok beállították. Maximum három nap mosolyszünetet tartottunk. Olyan leírhatatlan fizikai és lelki vonzódás van köztünk, hogy tényleg nem bírjuk ki egymás nélkül.

– Gondolom, azért jócskán akadtak olyanok, akik megpróbáltak lebeszélni titeket az esküvőről.
Dávid: – Persze, voltak ilyenek. Egy részük azt mondta, hogy túl fiatalok vagyunk még, inkább bulizzunk, és éljünk a világban. Érkeztek figyelmeztetések a szakmabeliektől is, mert a sztárvilágban divat, szinte elvárás, hogy az ember tagadja le a barátnőjét csak azért, hogy fenntartsa a tiniközönség rajongását. Én erre sosem voltam képes.

– Vesztettél is rajongókat emiatt?
Dávid: – Hál’ istennek, nem. Sőt, vannak idősebb rajongóm is, akik értékelik az őszinteségemet. A fiatalok pedig nagyon pozitívak, lépten-nyomon gratulálnak. Nagyon szeretem őket, rengeteget köszönhetek nekik. Szívem szerint meg is hívtam volna mindegyiküket, de szerencsére olyan sokan vannak, hogy akkor a meghitt esküvőről le kellett volna mondanunk.
Laura: – Én pedig örülök, hogy engem is elfogadtak Dávid rajongói, sőt közös oldalakat is készítettek már nekünk, és engem is biztatnak a Megasztárban.

– Miért nem együtt indultatok két éve a tehetségkutatón?
Laura: – Én sem szakmailag, sem lelkileg nem voltam még kész erre a megmérettetésre. Azonkívül akkor még színésznőnek készültem.

– Hogyhogy mégis az éneklés mellett döntöttél?
Laura: – Annyira nem ment simán, ha Dávid nem unszol, nem is mertem volna jelentkezni. Azt viszont tudtam, hogy szeretnék elismerést szerezni ebben a szakmában, és Dávid rávilágított arra, hogy ahhoz előbb meg kell, hogy ismerjenek. Meggyőzött, hogy ez egy olyan lehetőség az ember életében, amit nem lehet kihagyni.
Dávid: – Tényleg azt gondolom, hogy enélkül nem megy. Vagyis megy, csak nem olyan szinten. A média és a több millió ember, akit elérsz a műsorban való szerepléssel, akkora húzóerőt ad, amekkorát sajnos nem érhetsz el azzal, ha egy kis színházban megnéznek pár százan esténként.

– A zsűri hogy fogadott?
Laura: – Éreztem, hogy voltak fenntartásaik, szerintem el sem tudták képzelni, hogy kicsit is tudok énekelni. Aztán láttam, hogy tetszett nekik, de a jogos kritikák ellenére is elsírtam magam a színfalak mögött. Persze Dávid rengeteget segít, mentálisan és érzelmileg is igyekszik felkészíteni arra, hogy mi várhat rám.
Dávid: – Szerencsére sok tapasztalatot szerzett mellettem a Megasztár 4-ben, ám mindig el kell mondanom Laurának, hogy bízzon magában, és ne izguljon annyira, hiszen az a produkció rovására mehet.

– Mire számítotok?
Laura: – Egyelőre bejutottam a 100-ba, aztán meglátjuk.
Dávid: – Én hatalmas lehetőséget látok benne. Nagyon szurkolok neki, hogy bekerüljön a legjobb tíz közé.

– Ti lesztek a következő Szinetár–Bereczki-páros?
Dávid: – Nem akarunk hasonlítani senkire, de szeretnénk együtt énekelni. Ketten mindig jobb, mint egyedül, ráadásul azt mondják, passzol a hangunk egymáshoz. Jó lenne egy duettlemez, de egyelőre be kell érnünk annyival, hogy az új CD-men szeretnénk egy közös számot.

– Ha már a közös projekt szóba került, az esküvő után hamarosan babát is terveztek?
Laura: – Most úgy érezzük, hogy az esküvővel egy fontos része sínre került az életünknek, innentől kezdve a karrierre koncentrálunk, és csak utána a családalapításra. Azért szeretnénk majd két-három gyereket, ugye?
Dávid: – Persze… jah. (Nagy nevetés.) De annak még tényleg nincs itt az ideje. Felelőtlenség lenne minden szempontból. Most így is nagyon boldogok vagyunk.