Mi emberünk, Makray Katalin: “Mindig jó érzéssel gondolok az egykori tévétornára”

A Mi Emberünk egy interjúsorozat, fórumozó olvasóink segítségével készül: ők döntenek arról, hogy ki legyen az interjúalany, és mi legyen hozzá az első kérdésünk. A nyolcadik Mi Emberünk a szavazatok alapján Makray Katalin lett, következzen tehát olvasóinkkal közös interjúnk.

Fotó: Sanoma Archív/Máté Tamás

Nők Lapja Café fóruma: Honnan jött és hová tart a köztársasági elnök felesége?
Hidegkútról jöttem a Sándor-palotába. Valójában és képletesen is, hiszen én sosem készültem arra, hogy egyszer nekem itt a Sándor-palotában munkahelyem vagy feladatom lesz.

Önnek ez a munkahelye?
Hozzám is érkeznek felkérések, kollégáimmal megbeszéljük, hogy milyen rendezvényekre tudok elmenni, utána pedig összeállítjuk a programot. Ezekre persze fel kell készülni, úgyhogy ebből a szempontból ez a munkahelyem.

Hogyan néz ki egy napja, mióta ön az „elnökné asszony”?
Néhány hónapja még amikor reggel felkeltem, végiggondoltam, mik az aznapi teendőim. Megnéztem, hogy aznap melyik gyerekemmel, unokámmal, vagy éppen az egész családdal foglalkozom. Elintéztem a háztartási ügyeket, a vásárlást, a postát, a tennivalókat. Délután elmentem valamelyik unokáért az oviba, esetleg edzésre. Ezek a programok ma már megoszlanak az új feladataimmal. Időnként itt vagyok a Sándor-palotában, illetve számtalan meghívásnak teszek eleget. Nemrégiben például egy fogyatékos gyerekeknek tartott rendezvényen voltam az Állatkertben. Megrendítő volt a fiatalokat, a gyerekek szüleit, gondozóit így együtt látni, ahogy boldogan játszanak, ismerkednek az állatkerttel, és műsorokat hallgatnak.

Egy ilyen rendezvényen konkrétan mit csinál?
Köszöntöttem őket személyesen, mondtam egy kis beszédet, aztán megismerkedtem a gyerekekkel, illetve találkoztam ismerősökkel. Később végigcsináltam néhány játékos tesztet, ami a vendégeknek volt előkészítve. Kis zacskókban különböző magok, liszt, homok stb. voltak elhelyezve. Ki kellett tapintani, és kitalálni, hogy mi lehet bennük. Komoly erőpróba volt, de sikerült teljesíteni a feladatot, és kaptam egy origamit ajándékba. Nagyon örültem neki.

A köztársasági elnök államilag védett személy. Önt is fekete öltönyös emberek figyelik, kísérik, ha megy valahová?
Nem, én nem vagyok védett, tudomásom szerint. Ugyanakkor kapok segítséget a munkámhoz, hogy a meghívásoknak és a felkéréseknek eleget tudjak tenni.

A férjét motorozás közben is követik a testőrei?
Igen, akkor is. Én mostanában elég ritkán tartok vele. Amióta hivatalban van, még nem mentünk együtt motorozni. Én persze csak mögötte ülök, nekem nincs nagymotorra jogosítványom. De tavaly nagy öröm ért: mielőtt elindultunk volna, felpróbáltam a tíz éve vett motorosruhámat, és tökéletesen passzolt rám. Ez azért egy nő számára nagy boldogság.

Férjével, Schmitt Pállal Fotó: Sanoma Archív/Csibi Szilvia

Nyilván sportol, tesz az alakjáért.
Igyekszem.

Csinálna még tévétornát?
Manapság vannak dinamikusabb és érdekesebb sportok, mint a régi tévétorna volt. A mai fiatalokat ez a lassú, monoton, kötött mozgás már nem érdekli. Ha nem is magyar csatornákon, de nemzetközi adókon bárki találhat olyan műsort, ami megmozgatja. Mindig jó érzéssel gondolok az egykori tévétornára, bár ma már csak teniszezni járok.

Nemzeti színű karkötőt visel…
Igen.

Mióta hordja?
Elég régóta. Egyszerű darab, nekem boldogságot jelent. Szerintem esztétikus is, jól megy a ruhámhoz, például ehhez a zöldhöz. Egyébként most voltunk Olaszországban, ahol azt gondolták, azért viselem, mert én is olasz vagyok. De nekem ez a karkötő a hazát jelenti, hogy ide tartozom, hogy magyar vagyok. Nekem boldogságot jelent, mert látom, és mert szép.

Mindig hordja?
Otthon nem, otthon leveszem. De ha lemegyek az utcára, biztosan rajtam van. És nagyestélyihez is volt már rajtam.

Tényleg?
Igen. És nem szólt érte senki.

Feketéhez minden megy.
Lila volt a nagyestélyim, amihez annyira nem illett, mégis viseltem. Azt hiszem, ez részletkérdés. Ez az én boldogságom. Sokan hordanak karkötőt. Önön mi van? Sárga?

Meg fekete… és egyéb színek…
Biztosan van valami kötődése hozzájuk.

Van. Szokott sütni az unokáinak?
Igen, előfordul, hogy sütök. De nálunk nem az a program, hogy jönnek a gyerekek, én sütök, ők pedig megeszik. Ha ott vannak, és készítek valamit, akkor örülnek, de nem gondolom, hogy az emlékeikben majd a „meggyes pitém” miatt fogok élni.

Brahms vagy Beatles?
Mindkettő.

Sertéspörkölt vagy lazac?
Csirke.

Nem eszik halat?
Lazacot ritkán eszik az ember, a lazac nem szerves része az életemnek. Sertéshúst is csak darálva eszem, amikor keverem valamivel, például egy töltelékbe.

Fotó: Sanoma Archív/Story–Best archívum

Kávé vagy tea?
Tejeskávé.

Sör vagy bor?
Szégyen, mert inkább sör.

Miért szégyen?
Mert annyira nem nőies a sörivás, azt mondják.

Pedig manapság olyan poharakban szolgálják fel – különösen a belga söröket –, hogy az inkább áll jól egy nő, mint egy férfi kezében. Brüsszelben nyilván sűrűn járt…
Persze. Sört egyébként akkor iszom, ha szomjas vagyok, a bort inkább vacsora után innám, este. De én nem nagyon szoktam otthon vacsorázni, úgyhogy nekem a bor kimarad. Maximum akkor iszom, ha vendégségben vagyunk.

Meri vagy nem meri rovatunkban az előző Mi Emberünk kér valamit az aktuális interjúalanytól. Levente Péter kérdése Makray Katalinhoz: Az ország első számú nagymamájától kérdezi az ország egyik legboldogabb nagypapája, hogy mit adjon át az unokáinak lelki, szellemi és testi szempontból?