Tatár Csilla: Nem vagyok botrányhősnőalkat

Fotó: Sanoma archív/Rozmanitz Gábor

Ábrándos, nagy kék szemei tisztán csillognak, arca valamiféle hűvös visszafogottságot, megközelíthetetlenséget sugároz. Szép, de hideg – mondják róla, akik nem ismerik. Pedig Tatár Csilla közvetlen, bájos személyiség, akiben legbelül perzselő tűz lobog.

– Biztosan mondták már neked, hogy látszólag nagyon hidegnek, magabiztosnak és szoborszerűnek látszol.

– Igen, már többen megjegyezték. Ha megismer valaki, vagy látnak a Mokkában, akkor már egészen más kép alakul ki rólam. Gyakran mondogatják, hogy milyen kedves voltam a műsorban, vagy hogy milyen közvetlen, emberi vagyok, ha – mondjuk – beszélgetnek velem. Semmi megjátszás vagy lekezelés nincs bennem. Persze vannak szituációk, amikor kicsit visszafogottabban kell viselkednem, de alapjaiban véve nagyon is tűzrőlpattant, szenvedélyes nő vagyok.

– Szoktál ordítani?

– Hogyne szoktam volna! Sőt, néha dobálózom is a tányérokkal egy-egy kiadós veszekedés alkalmával. Ikrek a csillagjegyem, emiatt állandó kettősség él bennem. Nem jellemző rám a harsányság, de társaságban például szeretek a középpontban lenni.

– Azt gondolom, nagyon jó imázsod van. Fiatal, szép, sikeres nő vagy, egy híres férjjel az oldaladon. Tudatosan figyelsz arra, hogy milyennek láttasd magad?

– Nézd, én alapból nem vagyok botrányhősnőalkat, nem is állna jól nekem. Én mindig végiggondolom, hogy minek mi a következménye. Számomra nagyon fontos, hogy a szüleim, a testvérem és a férjem mit szólnak. Soha nem akarnám, hogy – mondjuk – szégyenkezniük kelljen miattam. Egyébként nem szoktam játszani, nem kell egy hazug szerepnek megfelelnem, önmagamat adom. Ha erre azt mondják, hogy ez egy kellemes, szerethető, úgymond: jó imázs, akkor annak nagyon örülök.

– Ebbe nyilván az sem férne bele, hogy levetkőzz a Playboynak, pedig tudvalevő, hogy megkerestek.

– Szerintem alig van olyan nő, akit Radnai (a Playboy főszerkesztője – a szerkesztő) nem keres meg. (Nevet.) Azt gondolom, most nagy öngól lenne levetkőznöm. Szakmailag még nem tartok azon a szinten, ezért ha most levetkőznék, mindenki csak a pucérkodással azonosítaná a nevemet. Én lennék a vetkőzős csaj. Ezt semmiképpen sem akarom. Ugyanakkor ha már letettem volna az asztalra annyit, amennyit szeretnék, akkor sem hiszem, hogy vállalnám. Nem gondolom, hogy fel tudnám dolgozni azt az érzést, hogy szembejönnek velem a kollégáim és az emberek az utcán, és pontosan tudják, hogy mim hol van, és hogy néz ki a ruhám alatt. Nagyon furcsa lenne.

– Hogyan tudod feldolgozni azt, hogy tulajdonképpen Liptai Claudia helyettese, a Mokka beugró műsorvezetője vagy?

– Miért kellene nekem ezt bárhogyan is feldolgoznom?

– Az emberek rosszindulatúak, és adnak valamiféle negatív felhangot annak, hogy beugró műsorvezető.

– Büszke vagyok arra, hogy a Mokka műsorvezetője és riporter lehetek, még ha csak alkalmanként is, és arra is, hogy Liptai Claudiát helyettesíthetem. Huszonhat éves vagyok, nagy dolognak számít, hogy ilyen lehetőséget kaptam. Emellett vezethettem már az Aktívot is, és most itt a Macsólabor, amelyet Illés Gabival együtt vezetünk. Szintén nagy kihívásnak tartom, és nagyon szeretjük. Szó nincs arról, hogy bármiféle negatív érzésem lenne a beugró műsorvezetéssel kapcsolatban, inkább csak hálát érzek.

Fotó: press.tv2.hu

– Liptai Claudiával milyen a viszonyod?

– Kizárólag szakmai. Ha úgy hozza az élet, kedvesen megbeszéljük a munkával kapcsolatos kérdéseket, de nem szoktunk együtt kávézgatni és pletykálni, nem hívjuk meg a másikat – mondjuk – vacsorázni. Kizárólag szakmai kapcsolat van közöttünk.

– A példaképednek tekinted őt?

– Érdemes odafigyelni Claudia tévés munkájára, hiszen sokat lehet tőle tanulni. Nagyon jól old meg bizonyos helyzeteket, és képes csípőből reagálni, amit kevesen tudnak. Sokakat tisztelek, elsősorban olyan emberek ők, akik végigjárták a szamárlétrát, és közben sokat dolgoztak, tanultak. Akik elsősorban nem a külsejük, hanem a tudásuk, a tehetségük okán érvényesültek, akik tartalmat szolgáltattak. Nem tudok mindenkit felsorolni, de szakmailag nagyon sokra tartom például Azurák Csabát, Német Ádámot, Demcsák Zsuzsát vagy Illés Gabit, a műsorvezetőtársamat.

– A TV2 nagy reménységének tartanak. Milyen műsorokban tudnád elképzelni magad?

– Tényleg annak tartanak? Bárki is mondta ezt, köszönöm neki. Bár én magamról soha nem állítanék ilyet… Rengeteg álmom van, de nem tudok egy konkrét műsorfajtát mondani. Hiszem, hogy az igazi nagy lehetőség, a nagy áttörés még jönni fog. Lassan érő típus vagyok, az én dolgaim mindig lassan értek be. Hat éve vagyok riporter, és tudom, érzem, hogy az eddig befektetett és a jövőben elvégzendő munka meghozza majd a gyümölcsét. Egyébként már csak azért sem tudok egy konkrét műsort kiemelni, mert az eddigi munkáimban is mindig mást és mást szerettem. Az élő műsorokat a kihívás miatt, a Macsólabort meg a téma miatt. A Macsólabor alapötlete, hogy olyan férfiak keresnek meg bennünket, akik nincsenek megelégedve magukkal, de van egy álmuk, amelyet valóra váltanának. Nemcsak új külsőt kapnak, hanem belülről is változnak.

– Szerinted mitől macsó egy pasi?

– Ha van önbizalma és határozott, férfias fellépése. Emellett pedig alapfeltétel, hogy legyen ápolt.

– A férjed, Gönczi Gábor ilyen?

– Teljes mértékben!

– Akkor hazugság, hogy váltok, vagy hogy problémák vannak a házasságotokban?

– Szeretjük egymást, és eszünk ágában sincs elválni! Az igaz, hogy decemberben keveset találkozunk, hiszen év végén nagy a hajtás, de ez nem okoz problémát. Minket nagyon különleges kapcsolat fűz össze, és ez így is marad!