 |
| A Naplóhoz és DigiTV-hez igazolt Fotó: Sanoma Archív/Steindl Gabriella |
Amikor legutóbb találkoztunk, nagyon izgatott voltál. Abban az időszakban futhattál az olimpiai lánggal. Mi a helyzet most a sporttal?
Mondhatjuk, hogy belekényelmesedtem a házasságba. (nevet) Bevallom, mostanság nagyon kevés időm jut a sportra, bár amikor tehetem, azért ma is elmegyek futni. Úgymond, agglegényként akkoriban egészen másmilyen életet éltem. Most a munka után első a család. Nem tudok jobb programot elképzelni annál, mint hogy a két és fél éves fiammal, Benivel, és a feleségemmel töltsem a szabadidőm.
Amiből most nem lehet túl sok, hiszen a DigiTV-s műsorvezetés mellé jött a Napló. Tényleg, egyáltalán hogy kezdődött a kapcsolat?
Amióta csak televíziózással foglalkozom, sportműsorokat vezetek és tudósítok. Egy ideje éreztem, hogy jót tenne már nekem egy új kihívás. Tudatosan azonban sokáig nem fogalmazódott meg bennem, mi az, ami valójában hiányzik az életemből. A naplós munkalehetőség a lehető legjobbkor talált rám, és ami a legremekebb: nem kellett szakítanom a sporttal, így próbálhatom ki magam valami egészen új dologban.
És milyenek az első tapasztalataid?
Hú, még nagyon friss az élmény, mert mindössze egyetlen anyagot forgattam. Már az elején elmondtam a főnökeimnek, hogy hozzám a vidám, érdekes témák állnak igazán közel, így az első anyagom a karácsonyi bevásárlási szokásokkal kapcsolatos.
És te készülsz már az ünnepekre?
Én az utolsó előtti pillanatos vásárlók közé tartozom, de persze, az ünnep hangulatát megalapozzuk otthon a díszítéssel, a süteménysütéssel. Öröm figyelni, Beni mennyire élvezi az előkészületeket. A karácsonyfától pedig már tavaly is el volt ájulva! Idén még nagyobb rácsodálkozás várható, hiszen most már nagyfiú, aki érti, mi történik körülötte. Bölcsibe is jár, ahol a gondozónők is próbálják a kicsiket ráhangolni az ünnepekre versekkel, dalokkal. Ő pedig persze mindenre kapható.
Akkor hasonlóan nyitott, mint az édesapja.
Így van, és nagyon örülök, hogy ezt a tulajdonságomat örökölte. Kíváncsi, és nem riad meg semmitől, de már kialakult benne egy egészséges biztonságérzet, így már nem kell attól tartanunk, hogy kiszalad az útra a zebránál. Akkor sincs kétségbeesve, mint a gyerekek általában, ha meglát a tévében. Tapsikol, örül, és nem foglalkoztatja, hogy jövök ki a dobozból. Amikor a napokban lement az első naplós anyagom, és a végén mondtam egy rövid stand upot, rám nézett és azt mondta: „itt is apa, ott is apa! Az ott a másik apa!” (nevet)
|
|
Érezhetően imádod a családod. A Naplóban gyakran vannak kőkemény anyagok nem mindennapi, szerencsétlen sorsú emberekről, gyerekekről is… családos emberként hogy érintenek majd téged ezek a témák? Nem félsz?
De, nagyon. Többek között ezért is kértem, ha van lehetőség, akkor inkább az érdekes, informatív riportfilmek készítését bízzák rám. Rendkívül érzelmes és empatikus vagyok, aki képtelen elvonatkoztatni. A tragédia az tragédia, és megérinti az embert, még akkor is, ha csak a munkából adódóan kerül hozzá közel. Minden tiszteletem a rendőröké, tűzoltóké, orvosoké, akik a hivatásukból adódóan gyakran kerülnek tragédiák közelébe. Vidám ember vagyok, ugyanakkor rendkívül érzékeny, így ha csak tehetem, kerülöm a negatív dolgokat. Szeretnék minden nap úgy hazamenni, hogy a családommal maradéktalanul tudjunk örülni egymásnak.
