Fenyő Iván: “Önzővé váltam, de már újra a földön vagyok”

Xantus Barbara: „Én is rosszlány voltam”

Meglepett, hogy egy keleti teaházba hívtál. Legutóbb egy pörgős, divatos, inkább pubra hajazó kávézóban találkoztunk.
Mikor is volt az?

Öt éve.
Öt éve? Ne viccelj! Ma már nem vagyok ugyanaz, aki tegnap voltam, akkor vajon milyen lehettem öt éve…? Az ember életére, és így a személyiségére is több millió tényező hat nap mint nap. Ennyi idő alatt pedig, amennyit te mondtál, az egész világ is többször megváltozik, nem csak egy ember.

És te mi mindenben változtál?
(nagy sóhaj) Ugye most nem arról fogunk végig beszélgetni, hogy Fenyő Iván megváltozott? Mert tudod ezek a dolgok legbelül történnek, és annyira nevetséges, amikor szalagcímen hozzák: Fenyő Iván megváltozott, mostantól más ember lett! Nincs ebben ennyi, ne is legyen szenzáció. Ettől sokkal fontosabb dolgok is történnek, amivel foglalkozni kellene.

A 9 és fél randi forgatásán 2007-ben Fotó: Sanoma Archív / Hortolányi Anikó

Akkor mi történt?
Nagyon fiatalon, nagyon gyors egymásutánban játszottam el több közönségsiker film főszerepét. Szabadság, szerelem, 9 és fél randi, S. O. S. szerelem – a mozik kapcsán hirtelen nagyon sokan megismertek, megszerettek, az emberek kíváncsiak voltak rám, velem pedig elszaladt a ló. Ez van, nem szégyellem bevallani: önzővé váltam, önmagamon, a hivatásomon és a fejlődésemen kívül nem sok dolog érdekelt. Aztán jött egy drasztikus történés, ami megmutatta, valami nagyon nincs jól. Ez lerántott a földre. Aztán szépen elkezdtem újra építkezni…

Még Nepálba is elutaztál egy hónapra. Mit hoztál magaddal?
Változott az életszemléletem. Sokkal nyitottabb lettem az engem körülvevő világra, az emberekre, mint azelőtt. Elkezdtem jógázni, ami ma már életformává vált nálam. Nemcsak azért, mert jó kondiban tart, hanem mert jó hatással van a lelkemre. Emellett igyekszem egészségesen élni, meditálok, és most, mint egy gyógyír, a dzsúdó mint harcművészet és mint szellemiség is visszajött az életembe.

Annak idején említetted, hogy vágysz külföldi karrierre. Ezzel most mi a helyzet?
Nem görcsölök a dolgon, de időről időre teszek azért, hogy a lehetőségek rám találjanak. Járok ki szereplőválogatásokra, emellett hetente egyszer összejárok egy amerikai sráccal, hogy a tudásomat szinten tartsam és fejlesszem. Igen, szívesen játszanék külföldi mozikban is.

„Sokkal nyitottabb lettem az engem körülvevő világra…” Fotó: Sanoma Archív / Rozmanitz Gábor

Mivé szeretnél változni?
Nem is tudom, mondjuk… Igen, talán egy ambiciózus, jóvágású ügyvéd lennék, vagy épp egy negatív karakter, abban jó lennék. Vagy egy konspirációs, vagy egy ötletes akciófilmben. Szerelmes mozikban már sokat voltam, de egy izgalmas, vagány, akciókban dús film vagy dráma eddig elkerült. Azt hiszem, most ez az, amihez igazán kedvem volna.

Színház vagy film?
Néhány hónapja egyértelműen eldőlt bennem, hogy film. Hogy miért, azt nem tudom megfogalmazni, de ez a világ az, ami vonz, amiben igazán jól érzem magam. Annyira, hogy érdekel a film készítése is, legyen szó akár producerkedésről vagy rendezésről.

Legutóbb Szurdi Miklós Casino című sorozatában forgattál. Milyen volt?
Érdekes. (mosolyog) A felkérés ugyanis délután négy körül érkezett, és én másnap hajnalban már a sminkben ültem, hogy eljátsszam Polgárdyt, a felbőszült férfit, aki balhézni megy be egy barátjához a kaszinóba, ám végül ő maga is ott marad játszani. Egyetlen napot forgattam a stábban, de nagyon élveztem.

És a jövő?
Bizonytalan, mint mindig. Kevés dolog, ami állandó vagy biztos. Ezt el kell fogadnia annak, aki a filmezésre tette fel az életét. De meg kell hogy mondjam, határozottan jók a kilátások, és ha a megérzéseimnek hihetek, azt gondolom, hamarosan ismét forgatni fogok.