Grosics Gyula és Dzsudzsák Balázs közös interjú – “A cél: minél nagyobb alázattal lenni a futball iránt”

Film készült Puskás életéről

Új rovatunkban az adott hónapban lévő évfordulókhoz valamilyen szinten kapcsolódó interjúkat készítünk. Ismert, vagy éppen kevésbé ismert, de érdekes emberek mesélnek. Ez a „Hét témája”. Ezen a héten Grosics Gyulával és Dzsudzsák Balázzsal beszélgettünk a régi és mai futballról Puskás Ferenc kapcsán, aki idén lenne 84 esztendős.

Puskás Ferenc minden kétséget kizáróan veleszületett tehetség volt. A tehetségén kívül ön szerint mely tulajdonsága tette őt világklasszissá?  
Grosics Gyula: Valóban, kiemelkedő képességű labdarúgó jó, ha száz évben egyszer születik egy nemzet labdarúgósportjában. Pályafutása során azonban Öcsi senkivel szemben nem érzékeltette ezeket a képességeket, sőt túl szerény volt az elért sikereihez képest. Az Aranycsapatban soha elő nem fordult, hogy a játékosok egymást kritizálták volna, vagy megjegyzéseket tettek volna egymás  teljesítményére. Ebben Öcsi különösen élen járt.

Puskás Ferenc Fotó: Sanoma Archív / Gordon Eszter

Balázs, neked lehetőséged volt még találkozni Puskással? Vagy ha személyesen nem is találkoztatok, láttad a meccseit?
Dzsudzsák Balázs: Amikor én a válogatott közelébe kerültem, ő már nagyon beteg volt. Felvételen természetesen láttam a meccseit, a góljait, a híres 6:3-at. És megnéztem az életéről készült filmet, a Puskás Hungaryt.

Grosics Gyula Fotó: Sanoma Archív / Schumy Csaba

Van legkedvesebb közös emléke Puskással?
G. Gy.: Sok emlékem van, nehéz lenne kiemelni egyet. Egészen fiatal korban ismertük meg egymást, és játszottunk egymás ellen is, elég sok alkalommal a Budapesti Honvédban, számtalan mérkőzésen. Én azon kevés szerencsések közé tartozom, akik közelről nézhették a teljesítményét.

Ma egy-egy sikeres futballcsapatnál bármilyen sportteljesítménynél pszichiáterek, pszichológusok egész hada dolgozik a sikeren. Önök abban az időben mind őnélkülük lettek az Aranycsapat…
G. Gy.: Annyiban különbözött az akkori labdarúgás a jelenlegitől, hogy – mind morálisan, mind szakmailag –, egy egészen különleges színvonalat képviselt, kiemelkedő volt nemcsak hazai, hanem világvonatkozásban is. Annak a csapatnak az egysége kivételes volt, és nemcsak a szakmai tudásával, de az emberi kvalitásaival is kitűnt. A napjainkat mindig együtt töltöttük. Úgy éltünk közösségi életet, mint egy család. Külföldi utazással, edzőtáborozással, edzéssel, mérkőzéssel töltöttük az időnket, nagyon kevés szabadidőnk maradt. Az egész életünket a focinak szenteltük, és ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartottuk. Az egyéni teljesítményen felülemelkedve a közösség teljesítménye volt mindenható.
Balázs, ti mennyiben veszitek igénybe pszichológus, pszichiáter, tanácsadók, szakértők segítségét, és miben tudnak ezek a szakemberek segíteni?
D. B.: Ma már teljesen megszokott dolog, hogy a klubok rendszeresen használnak ilyen szakembereket. Fizikoterapeuta vagy masszőr sem volt régen gyakorlatilag sehol, most pedig már mindenhol van. Ha van egy nagyobb sérülés egy játékosnál, az ezen való átlendülésen sokat segíthet egy szakember. Magához a válogatott játékosok motiválásához úgy gondolom, ma sincs szükség pszichológusra!

Dzsudzsák Balázs Fotó: Sanoma Archív / Steindl Gabriella

Néhány hete választották a nemzet sportolói közé, így a szintén Aranycsapat-tag Buzánszky Jenővel együtt 13-ra bővült a nemzet sportolóinak száma. Mit jelent az ön számára ez az elismerés?
G. Gy.: A sportban ez a legrangosabb kitüntetés egy volt játékos számára. Korábbi években két alkalommal már voltam jelölve, de mindkétszer kihúztak a névsorból, most, a harmadik nekifutásra sikerült. Soha nem késő ehhez a címhez. A pályafutásom megkoronázásának tekintem.

Balázs, jelenleg te vagy az egyik, ha nem a legsikeresebb magyar focista külföldön, a fiatal fiúknak már most a példaképe. Hogy viseled az ezzel járó felelősséget? És mi az, amit nem tennél meg, nem engednél meg magadnak soha?
D. B.: Már maga a tény, hogy egy magyar játékos lehet újra példakép, nagyszerű dolog. Számomra hatalmas megtiszteltetés és egyben felelősség, hogy példaképként emlegetnek. A cél: minél nagyobb alázattal lenni a futball iránt. Bármikor az életemben úgy éreztem, rossz irányba haladok, mindig észbe kaptam és rögtön megpróbáltam változtatni rajta. Elég forrófejű, érzelemdús játékos vagyok, és kaptam is a múltban sok sárga és piros lapot fölöslegesen, és tudatosan treníroztam magam arra, hogy ezt kiküszöböljem.

Amikor telefonon hívtam, azt mondta, éppen gyerekekkel, az önről elnevezett sportiskolában volt éppen.
G. Gy.: Évente többször veszek részt iskolai ünnepségeken különböző megemlékezések kapcsán. Sokszor járok a gyerekek közé, sőt legszívesebben naponta beülnék közéjük a padsorba. Jó érzés köztük lenni, föltölti az embert a gyerekekkel való foglalkozás. Olyan szeretetet kapok tőlük, ami egyfajta elégtételt is jelent az életemben. Évtizedek múltak el azóta, hogy befejeztem a labdarúgást, és amikor elmegyek az iskolába, a 8-10 éves gyerekek úgy örülnek a találkozásnak, mint én, pedig ők csak a nagyszüleiktől hallhattak rólam.

Balázs, egy külföldön játszó magyar focistának mennyi ideje jut a barátnőjére, a családjára? Sosem gondoltál rá, hogy a szüleidet is kiköltöztesd külföldre?
D. B.: Nincs szándékom a szüleimet külföldre költöztetni, és szerintem nem fogok örökké külföldön élni. Nem akarok a magyarországi gyökerektől elszakadni. Sűrűn látogatok haza, ha olykor csak egy napra is, de hazajövök. Ami a magánéletemet illeti, csak annyit mondhatok: nagyon jól érzem magam!

Fotó: Sanoma Archív / Balázs Czagány

Mikor járt utoljára focimeccsen?
G. Gy.: Három éve kínlódom egy betegséggel, azóta nem voltam pályán, mert az nekem már fárasztó. Viszont sok sporteseményt nézek meg a televízióban. A tavalyi foci-vb-n a braziloknak szurkoltam, de már gyerekkorom óta ők a kedvencem. Számomra a labdarúgás világviszonylatban Brazíliát jelenti.
Van, amikor nem tudok végignézni egy magyar meccset, annyira bosszankodom rajta. A magyar labdarúgás annyival többre lenne képes! Azért drukkolok, hogy a hazai labdarúgásnak legyen újra kiemelkedő időszaka!

Balázs te milyen meccsen jártál utoljára, kiknek a játékára vagy kíváncsi?
D. B.: A saját felkészülésem és mérkőzéseim miatt külföldön nem nagyon tudok meccsre járni. Ha itthon vagyok és a Debrecen éppen játszik, akkor az ő mérkőzéseire kilátogatok.

Puskáshoz hasonlóan az Ön életéről is készült dokumentumfilm, Keresztlécen címmel. Hamarosan bemutatják. Milyen érzésekkel nézte végig a filmet?  
G. Gy.: Kritikusan, egyúttal olyan belső érzelmi állapotba kerültem, amit nehéz kifejezni. A régi képkockákat nézve újraéltem azokat az éveket, és úgy éreztem, mintha csak tegnap történtek volna az események.

Balázs, te láttad az Aranycsapat-filmeket?
D. B.: A Puskás Hungaryt levetítették a csapatnak, de amikor a Keresztlécent bemutatták, épp Dubaiban játszottam. Természetesen be fogom pótolni. Az Aranycsapattól rengeteget lehet tanulni. A játékukban nincs semmi elavult. Az a válogatott olyan szellemes technikai fölényben játszott, ami azóta is kivételes.