Ákos: “Nem kell folyton sztárosat játszani, lehetek normális apuka”

Ákos: „Zenész sajnos nem lettem”

Azon kevés magyar előadó közé tartozol, akik folyamatosan meg tudják tölteni a BS-t? Mi a titkod?
A sikerre nincs garancia. Hosszú évek óta igyekszünk színvonalas előadásokat színpadra állítani, mégsem lehet arra hivatkozni, hogy tavaly jó koncertet adtunk, tehát gyere idén is. Idén kell jó koncertet adni. Most is ezen dolgozunk.

Május 14-én újabb – várhatóan telt házas – Aréna-koncert. Mivel készülsz, mire számíthat a közönség?
Rengeteg energia sűrűsödik ebben az előadásban. Magáért beszél, hogy egy évvel a koncert előtt kezdtük el a műszaki előkészítést. Hét éve nem tartottunk önálló lemezbemutatót a fővárosban: negyvenhárom évesen úgy készülök rá, mint életem eddigi legfontosabb koncertjére. Mert az is. Sokszor hallja az ember nagyobb koncertek után, hogy sajnos lemaradtam, miért nem kaptam észbe előbb… Remélem, most időben szólok: mindenki jöjjön, mert ebből egyetlen előadás lesz. Durván odacsördítünk!

Fotó: www.akos.hu

Hogyan teremted meg az egyensúlyt? A maximálist nyújtod a színpadon, és mint családapa is mindig a tökéletességre törekszel.
Nehéz a kettős élet, nem tagadom, mert a színpad és a család egymásnak ellentétes szabályok szerint működik. A szerzői lét önreflektív, önközpontú dolog, a család viszont a kompromisszumok, az állandó önfeladás terepe. Egyrészt családban élve nehezebb koncentrált szellemi munkát végezni, másrészt ha az egész napi interjúzást követő próba után hullafáradtan érek haza, tuti nem én fogom kivinni a szemetet.

Külföldön az úgynevezett celebgyerekek élete nem könnyű. Noha te nem szereted, ha annak tartanak, de tagadhatatlanul ismert ember vagy. Ez a gyerekeidet hogy érinti, mit éreznek ők abból, amit téged körülvesz?
Remélem, semmit. Normális óvodába, iskolába járnak, egy szeretetteli családban nőnek fel. Tiszták, gyönyörűek és szellemesek, nekem meg nem kell folyton sztárosat játszani, lehetek normális apuka, aki reggel elviszi a gyerekit iskolába-óvodába, lefekvéskor meg mesét olvas, esti puszit ad. Persze egy lemez felvételi munkái vagy a koncertfelkészülés során sokkal kevesebbet vagyok velük.

Fotó: www.akos.hu

Milyen apa Kovács Ákos?
Ezt a gyerekeim jobban el tudnák mondani. Mind a négyükért az életemet adnám, tulajdonképpen már oda is adtam, de ugyanakkor meg is tudnak őrjíteni. Ez a kettősség mindenkiben benne van. Az apasággal, a családdal lett teljes az életem, sok mindent megértettem, amit előtte nem. Ugyanakkor kell a szabadság is, hogy legyen egy hely, ahol egyedül lehetek és írhatok. Nehéz feladat helytállni mindkét vonalon, de egyik a másik nélkül nem lenne teljes.

Ennyi idő után van még lámpalázad a nagykoncertek előtt?
Alapvetően izgulós vagyok. Annyi mindennek kell jól működni egy előadás során, hogy van miért drukkolni.

Mennyit változott mára a dalszerzési mechanikád?
Lényegét tekintve ugyanúgy írok, mint kezdetben, amikor a stúdióm első kezdeménye kialakult néhány hangszerrel és egy keverővel. Otthon komponálok, az elkészült zenei ötleteimet kiírom kazettára, cédére, ezeket pedig minden létező élethelyzetben hallgatom, autóban, futás közben, a konyhában. A dalok zenei vázlatai a házi stúdiómban születnek, ez egy elég jól felszerelt műhely, teljes mértékben izolált, hangtechnikailag le van választva a házunk többi részétől. Itt rengeteg felvételt készítettünk az elmúlt tíz évben, de sokkal mostohább körülmények között is csináltam már lemezt. Például anno az Ikon című albumot a régi lakásom gardróbszekrényében énekeltem fel, mert a télikabátok miatt ott volt a legkevesebb hangvisszaverődés.

Ákos négy gyermekével és feleségével

Mit gondolsz, meddig tudsz újat mondani még a közönségnek?
Nem kell mindig újat mondani, mert nem is lehet. Az antik szerzők már mindent megírtak, ráadásul sokkal jobban. Az emberi probléma érdekel: születés, szerelem, halál, meg az a néhány apróság, ami közben van. Lehet másról is írni, csak nem érdemes. Számomra dal szakrális közeg, bár tudom, hogy ma más a divat.

Ki az utazó? Te magad, vagy valaki másról szól a dal?
Az Utazó egy ballada, benne a kötelező balladai homállyal, amelyből képek villannak elő, kirajzolva egy vélhetően tragikus történetet. Akinek van kedve részt venni ebben a játékban, az össze tudja fűzni a szálakat. Az utazó bárki lehet, aki mindent jóvá tudna tenni, ha képes lenne kimondani egy szót.

Rengeteg mindent elértél, amiről énekes álmodhat. Van mégis valamiben hiányérzeted
Nem annyit alszom, amennyit szeretnék, amennyit kéne. (Nevet.) Nem további „eredményekre” hajtok, hanem olyan feladatokra, amelyek érdekelnének, például szívesen rendeznék kisjátékfilmet. Meg nagyot is.

Számos új feltörekvő „énekes” van, olyanok, akik most nagyon sikeresek, bár a felől van kétségünk, hogy 20 év múlva is sikeresek lesznek. Például SP, Fluor és így tovább. Mi gondolsz róluk? Lehetnek 20-30 évig sikeresek?
Nemrég síelni voltunk, és útközben Marci fiam többször is végighallgattatta velem a Fluor-lemezt. Helyenként kifejezetten vicces, szellemes, van benne tehetség. Hallani, hogy egy szál laptopon készült az egész, ez adja a báját, a szerethetőségét. Néhol kifejezetten tetszik, de persze tele van gyerekes bénázással is: az ilyesmi normális, húszévesen én is másképp csináltam lemezt, mint ma. Látszik, hogy külföldi mintákat követnek, a zenei alap általában rendben van, a megjelenés, a klip oké. A szöveg viszont borzalmas, a nyolcéveseknek szóló kamuszleng maga a rettenet, ez a leggyengébb pontja ezeknek a produkcióknak. Hogyaszongya, napfényízű lány. Évtizedeken át nem lehet egynyári slágerekből megélni. Ha sokáig sikeresek akarnak maradni, el kell kezdeniük gondolkozni, mert a mizuzás már jövőre is kevés lesz.

Fotó: www.akos.hu

Te milyen zenét hallgatsz?
Sokkal kevésbé követem a trendeket, mint az elvárható lenne. Nem érdekel a popzene. Egy-két előadó van, akiket figyelek, ezek elsősorban külföldiek. Suzanne Vega vagy Peter Gabriel régi kedvenceim, a relatíve újak közül a Kings of Leon, a White Lies és a Hurts a favorit nálam. Régebben egy album megjelenése esemény, ünnepnap volt, ma igazából ez nem jelent semmit a közönség túlnyomó részének. Az album mint konstrukció elavult, mondják sokan. Nem albumokat, csak egyes számokat hallgatnak az emberek, jobbára azt se tudják, ki az előadó vagy mi a szám címe.

Érdekes a kérdés, hogy míg az utóbbi években a politikai kérdések barátságokat, családokat tesznek adott esetben tönkre, addig noha a politikai nézeteid ismertek, mégsem osztod meg a rajongókat. A koncertjeiden bármilyen politikai nézetű ember boldogan vesz részt, senkit nem érdekel a politika, ha a lemezed hallgatásáról van szó. Mit gondolsz, miért van ez így?
Szerintem nem ilyen idilli a helyzet – sajnos. Egy ilyen megosztott országban mindenki kockázatot vállal, aki a meggyőződéséről beszél. Pedig nem is beszélhetek másról, hiszen dalszerző vagyok, nem musicalt írok, hanem az életemet. A politikától egyébként nem kell beijedni, ez egy régi reflex az átkosból, ahol közügyekkel csak az okos politikus bácsiknak volt szabad foglalkozni. Tapasztalat, hogy a velem szemben megfogalmazott ellenvélemények túlnyomó része általában világnézeti különbségekre vezethető vissza. Ez nem olyan nagy baj. Senki nem maradhat középen, a közép dimenzió nélküli hely. Előbb-utóbb mindenkinek felelnie kell a legfontosabb kérdésre: van-e Isten? A válaszban az egész sorsunk benne van.