Hujber Feri: “A szenvedélyem gyakran bajba sodor”

Az új MTV-s sorozat, a Hacktion miatt találkoztunk. Nem is merek mást kérdezni tőled, csak szakmai dolgokat.
Miért?

Hujber Ferenc a Hacktion sajtótájékoztatóján Fotó: Sanoma Archív/Rozmanitz Gábor

Mert tartok tőled.
Mert én vagyok a Hujber, aki agresszív, alkoholista, kamerákat tesz tönkre és újságírókat aláz? Nincs okod az aggodalomra. Néhány évvel ezelőtt, amikor sok kereskedelmi tévés műsorban szerepeltem, kicsit kiszaladt a kezemből a gyeplő, ami a rólam szóló médiamegjelenéseket illette. Szenvedélyes ember vagyok, óriási igazságérzettel, ami gyakran bajba sodor. Épp ezért van az, hogy akkortájt igen hevesen reagáltam a magánéletemet érintő kérdésekre, hiszen úgy érzem, az csakis a sajátom. Senkinek nincs joga elferdítve az emberek elé tárni, hogy aztán hamis kép alakuljon ki a fejekben rólam. Az írott szó fontos dolog, hatalmas ereje van. Látod, te is úgy jöttél ide, előítéletekkel tele, hogy a kameradobáló Hujber… De végül is a te magánéleted is csak a tiéd, nem?

Igen, de én nem élek a rivaldafényben. Te viszont számíthatsz a fokozott érdeklődésre megint, hiszen újra egy sorozatban, a Hacktionben szerepelsz. Keményfiút játszol benne?
Nem szeretem az ilyen sarkos kategorizálást. Keményfiú. Egy jellemben szerintem sokkal több van ennél. Szerencsére már kiment a divatból a forgatókönyvírásban az a szappanoperás megközelítés, hogy a gonosz, például Leoncio, csak gonosz lehet, és nincs is más vonása, mint ahogyan annak idején Bobby Ewing is csak kifogástalan jófiú volt és pont. Ezek a karakterek túlságosan kiszámíthatóak voltak, tudtuk, mit várjunk tőlük. András karakterét a Hacktionben azért szeretem, mert sosem lehet kiszámítani nála, mi lesz a következő lépés.

Ahogyan nálad sem…
Mondasz valamit. Nézd, ez van, ilyen vagyok. Lobbanékony természetem van, sziklaszilárd véleményem a dolgokról, s ebben a korban általában már alapvetően nem változnak az emberek. Nem tagadom, olykor kíméletlen vagyok azokkal, akik megbántanak, noha annyira azért nem, mint a sorozatban játszott karakterem, aki a lelkét félretéve képes akár kegyetlen kínzásoknak alávetni azokat, akik valamilyen úton-módon, de az útjában állnak.

„Olykor kíméletlen vagyok azokkal, akik megbántanak” Fotó: Gálos Samu Mihály

Ezt most olyan szenvedéllyel mondtad, hogy összerezzentem. Tartani kell Hujber Feritől?
Aki őszintén és nyitott lélekkel közeledik felém, annak nem. Azokkal az emberekkel szeretek beszélgetni, akik igazán képesek felkelteni az érdeklődésem. A monotonitást sem tűröm meg a mindennapjaimban. Nekem állandó pörgésre, változásra van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam.

Ha lételemed a változás, akkor mondd, hogy lehet az, hogy sok éve boldog házasságban élsz a feleségeddel? Ez nem ellentmondásos?
Cinthya és én képesek vagyunk időről időre megújulni ebben a szerelemben. Szabadon engedjük egymást, hogy aztán újra megölelhessük. Valami ilyesmi a titok, ennek köszönhető, hogy sok év után is szenvedélyesen szeretem, és azok között van, akikért tűzbe tenném a kezem. Ilyen a kisfiunk is, Noel, aki hároméves, és azt a fajta szeretetet hozta be az életünkbe, a kapcsolatunkba, amelyről addig nem is tudtam, hogy létezik. Semmihez sem fogható. Neked van gyereked?

Igen, van egy ötéves kisfiam.
Na, akkor tudod. Csodálatos felfedezni őt, látni, mennyire hasonlít rám, hogy bizony ő is fejjel megy a falnak, már most, és csak a saját kárán tanul. Nem nagy dolgok ezek, de csak akkor hiszi el, hogy baj lesz, ha beveri a fejét az asztal sarkába, amikor már megtörtént. Aztán többet persze nem ficánkol ott. Lehet, hogy furcsán hangzik, de amióta megszületett, a munkán kívül egyszerűen nincs kedvem eljárni otthonról. A nagy bulik korszaka végleg leáldozott az életemben, a szórakozóhelyeket pedig kifejezetten kerülöm, mert mindig akad egy ember, aki verekedni akar, csak azért, mert ismert vagyok. Így mi vagy otthon rendezünk baráti összejövetelt, vagy beülünk a haverokkal egy pubba. Nem is vágyom többre.

Azt hallottam már rólad, hogy nagyon érdekel a spirituális világ…
Érdekel? Áthatja az életem, minden percemet. Most is jelen van, miközben az ebédemet forgatom a villámon…

Azért örülök, hogy nem engem ettél meg. Túl vagyunk a beszélgetésen és még élek! Ráadásul el sem zavartál…
Na, látod!