“Egy jó filmet meg kell beszélni”

Miért mondtál igent, amikor a T-Home megkeresett, hogy légy a Játszd újra! pályázat zsűritagja?

Nagyon érdekelnek azok a feladatok, amelyek a kreativitást mozgatják. Engem kifejezetten inspirál, ha olyan egyedi látásmóddal találkozom, amire addig én magam nem is gondoltam. Ennyiben szerintem ez a pályázat is tehetségkutató-verseny: Artúrral (Kálid Artúr, a pályázat zsűrijének másik tagja – a szerk.) mindketten számítunk rá, hogy valóban érdekes, sajátos megközelítéssel újraforgatott jelenetekkel találkozunk. Emellett persze szakmai ártalom, hogy imádom a filmeket.

Van olyan kedvenc filmjeleneted, amelyet meghatározónak tartasz?

Mindenképpen ilyen Roberto Benigni Az élet szép című filmjének tolmácsjelenete, amikor az édesapa a koncentrációs tábor szabályzatát a német tiszt után egy különös játék szabályaiként fordítja le a kisfiának. Humoros, de mélyen megrázó, tragikomikus jelenet: csodálatos. De ahányszor látom, annyiszor meghatódom Fábry Zoltán Pál utcai fiúk filmjében a vörös ingesek megbánásán is: „Nekünk ezért nem jár csokoládé.”

Ezek a kedvenc filmjeid?

Rengeteg film van, ami valamiért meghatározó az életemben. Ha sorolnom kell, akkor a már említettek mellett az Aranypolgár, Chaplin Diktátora, a Berlin fölött az ég, vagy a Ponyvaregény mindenképpen rajta van az elévülhetetlen kedvenceim listáján. De örök emlék köt a Száll a kakukk fészkére című mozihoz, mert amellett, hogy Jack Nicholson egészen zseniálisat alakít benne, amikor először láttam, Magyarországon egyáltalán nem volt hozzáférhető, de nekünk levetítették a Színművészetin, ettől pedig egészen különös élménnyé vált. A legyek urát Peter Brook rendezésében szintén a főiskolán láttam először, és a vetítésen részt vett ő maga is, mi pedig voltunk olyan szerencsések, hogy beszélgethettünk vele a mozizás után.

Egyébként is szereted megbeszélni a filmes élményeidet?

Egy jó mozi szerintem mindenképpen közösségi élmény, jó együtt nézni, jó megbeszélni. Nekem a filmnézés kifejezetten családi programként él az emlékeimben: amikor gyerek voltam, a mozizást legtöbbször a tévé jelentette. Ilyenkor az egész családunk összegyűlt a készülék előtt, hogy megnézze a heti filmet, vagy mondjuk az Onedin család soron következő részét. Jó lenne, ha valahogy én is így tudnám ezt a saját gyerekeimnek továbbadni. Így amíg kicsik, közös rajzfilmnézéssel alapozom meg a későbbi közös mozizásainkat: pár gombnyomással kölcsönzünk egy mesét a T-Home Videotéka szolgáltatásából, és indulhat is a moziprogram. Aztán ahogy nőnek, jöhetnek sorban a nagy klasszikusok is.