Ilyen a modern Sherlock kalap és pipa nélkül – interjú

Benedict Cumberbatch, az idei Golden Globe-gálán

– Zavarta, hogy olyan híres elődök után ölti magára Sherlock szerepét, mint Basil Rathbone vagy Jeremy Brett?

– Néha nehéz dolog volt. Amikor azt mondtam, hogy „Watson”, vagy először a kezembe vettem egy nagyítót, akkor éreztem a 120 éves történet jelentőségét. De felszabadultnak is éreztem magam, mert teljesen a nulláról kezdhettem. Ez a karakter nem egy korábbi nemzedék Sherlockja. Ez egy teljesen friss karakter. Ez a sorozat modern köntösben értelmezi újra a történetet.

– Mit gondol, Sherlock Holmes alakja miért ennyire népszerű az egész világon?

– Ő egy ikonikus karakter. Van valami jellegzetes különcvonás benne, amitől alapvetően angol, de ugyanakkor nagyon is univerzális jelenség. Az ő karakterét filmesítették meg a leggyakrabban, ennek nem egyszerű megfelelni.

– Ha már a megfelelést említette, nem izgult, amikor megtudta, hogy ebben a sorozatban Sherlock Holmest a viktoriánus korból a modern időkbe kell áthelyezni?

– Dehogynem! Először azt gondoltam: „Muszáj ezt?” De amint elolvastam a forgatókönyvet, rájöttem, hogy tényleg szükség van erre. Túl jó ötlet ahhoz, hogy ne használjuk!

– Akkor az ön által megformált detektív a kiberkor Sherlockja?

– Abszolút. Ez a Sherlock megszabadult a vadászkalaptól és a pipától. Ez a sorozat nem az öltözékről szól, sokkal inkább arról, hogy hűek maradjunk a könyvek szelleméhez.

– Mi az, ami még modern ebben a feldolgozásban?

– Sherlock itt sem hibátlan, mindenesetre a stílusa megnyerő. Nem egy finoman kidolgozott alfahím, aki mindig megszerzi a nőt. Neki is vannak gondjai, egy kívülálló, aki csak elhajtja magától az embereket. Addiktív, megszállott személyisége a modern kori detektívek alkohol- és drogproblémáinak az ugródeszkája. De ez jó is így – ettől válik háromdimenzióssá. Szüksége van egy Achilles-sarokra, különben nem lenne benne emberiesség. Nem lehet tévedhetetlen.

Az új Sherlock és Watson

– Ebben a sorozatban Sherlock valamennyire akcióhőssé alakul. Inkább Rambo, mint Rimbeau, nem igaz?

– Teljes mértékben. Senki sincs biztonságban körülötte. Sherlockként mindenkire rálövök, motorháztetőkön ugrálok, égő olajoshordókat rugdosok, és még fel is robbantanak. Általában a sápadt, gondterhelt értelmiségi, illetve a rossz szerető szerepét osztják rám. Úgyhogy nagyon szerettem az akcióhőst játszani!

– Hogyan jellemezné a Holmes és Watson közötti barátságot a sorozatban?

– Nem tudom… Nem hiszem, hogy ez egy romantikus vígjáték. (Nevet.) De Sherlock és John egymásra vannak utalva. Holmesnak szüksége van Watsonra, aki nem hagyja, hogy elszálljon, Watsonnak pedig szüksége van Holmesra, aki a kalandokat szolgáltatja…Egy szó mindent elmond erről: a bajtársiasság. Nehezen jött és egyáltalán nem szentimentális, de egy bensőséges viszony alakul ki közöttük, és a végére igencsak szoros lesz a kapcsolat.

– Ennek a Sherlocknak egy kicsit a drogokhoz is köze van…

– Alkalmanként. De nem is érdemes elhallgatni, hogy Sherlock egy függő, megszállott személyiség. Ugyan nem iszik, de valami másra szüksége van, ami stimulálja, amikor éppen nincs körülötte semmi izgalom…

Sherlock minden szerdán 21:25-kor a VIASAT3-on.