Budapestre jön a Klezmatics

A Klezmatics repertoárja magába foglalja a jazzt, a komolyzenét,a  folkot,a  balkáni cigányzenét, a jiddis népdalt, a rockabillyt, a rockot, a salsát, a gospelt, bármit. Az ízekhez kicsit is értők tudják, hogy ha ennyi mindent öntünk össze, az a lehető legritkább esetben lesz élvezhető. A Klezmatics viszont az az egy a nagyon sokból, akinek ez nemcsak, hogy bejött, de már nagyon régóta egyenletes minőségben folyamatosan megy is.

A Zsidó Kulturális Fesztiválon szeptember hatodikán lépnek fel, nyolc éve is elmúlt, hogy utoljára Magyarországon jártak.

Ha egy kicsit megkapargatjuk a dolgot, a Klezmaticsnak legalább annyi köze van a tizenöt évvel ezelőtt mindenen átsöprő világzenei hullám felfutásához, mint a Buena Vista Social Clubnak vagy a Scooternek a Eurodance berobbanásához. Persze amikorra megalakultak (1986), a világ már túl volt az első nagy klezmer revivalen, és MLT (Marton László Távolodó zenekritikus – a szerk.) nagyon helyes meglátásával élve a kérdés akkorra már nem az volt, hogy lehet-e népszerűvé tenni a XX. század végén is a műfajt, sokkal inkább az, hogy mit lehet vele kezdeni még azon kívül, hogy skanzenbe szorítjuk.

Na, hát a Klezmatics azt is megmutatta, hogy nagyon sokat. Hogy lehetséges – megtartva azt a leginkább a cigányzenéhez-magyar nótához-mulatóshoz hasonlítható hangulatot totális melankóliával és világnyi fájdalommal váltogató alapot – megtölteni egy csomó, nagyon is aktuális kérdéssel. Ráadásul úgy, hogy megmarad nagyon is jellegzetesen annak, amiből kiindult, érzelmekkel nagyon teli, nagyon zsidó zenének. Merthogy ez a fajta sírva vigadunk valahol bele van kódolva a klezmerbe, a közösen, nagy csapatban csak ritkán mulató zsidóságnak az esküvői zenéje volt, itt meg ugye az egymásnak örülő és alapvetően ünnepelni meg táncolni akaró fiatalok mellett egy kicsit bazseválni kellett az öregek fájdalmának is.

Érzelmeket persze bármelyik említésre érdemes klezmer együttes ki tud váltani, ez az egész “lényege” ennek a fajta zsidóskodásnak, de gondoljunk már bele, hogy ha valaki mondjuk az LMBT mozgalomról értelmezhető és értékelhető mulatós nótát akarna csinálni, mennyire nehéz dolga lenne. Márpedig a Klezmatics simán ilyeneket is csinál. Mert lássuk: ugyanúgy és ugyanolyan okosan mellé tudott állni a világszintű megbékélésnek és ökumenizmusnak, mint a marihuána legalizálásának, a melegek ügyeinek vagy a gázai békekötésnek, mint ahogy tudott autentikus és (nagyjából) bármelyik zsidó számára is elfogadható nótát írni a megváltó eljöveteléről.

És akkor azt még el sem mondtuk, hogy az énekesnő, Lisa Gutkin még a Szex és New Yorknak is írt zenét az utolsó évadhoz, sőt a zenekar is megjelent egy epizódban.