Előbb eldobta, majd újra elvette feleségét Mikszáth Kálmán

Én, alulírott szavamat adom, hogy Ilonka lányomat egy éven belül Mikszáth Kálmánhoz adom feleségül

– ezt a papírt tolta egykori főnöke, Mauks Mátyás főszolgabíró orra alá a hivatalnokként dolgozó Mikszáth. A főnök, aki automatikusan írogatta alá a nagy stóc iratot, kiszúrta a papírt, és ezt válaszolta az írásról akkor még csak álmodozó Mikszáthnak:

Kálmán, öcsém! Ez az akta itt marad, ezt még majd megapelláljuk a királyi táblához”

 – idézi Mikszáth Kálmánné visszaemlékezéseit a Cultura Magazin, arról, hogyan kérte meg Mauks Ilona kezét Mikszáth Kálmán. Mauks Mátyás balassagyarmati főszolgabíró egyáltalán nem örült a lánykérésnek, Mikszáth ugyanis mindenképpen író akart lenni, és egyébként sem tűnt jó partinak. Elvégezte ugyan a jogi egyetemet, jómódú földbirtokos családba született 1847. január 16-án a Nógrád megyei Szklabonyán, a lánykérés idején viszont egyáltalán nem volt megfelelő egzisztenciája, tehát a főszolgabíró nemhogy nem adta a lánya kezét, de tiltani is kezdte a kapcsolatot.

Nyomor és kudarc

A fiatalon nagy csínytevő hírében álló Mikszáth ennek ellenére titokban mégis feleségül vette Mauks Ilonát, és mint az igazi romantikus hősök, felköltöztek a fővárosba éppen 1873-ban, amikor Buda, Pest és Óbuda Budapestté egyesült. A körülmények jónak tűntek, nagy léptékű polgárosodás indult, a fővárosnak minden esélye megvolt arra, hogy európai nagyváros legyen. Mikszáth író és újságíró akart lenni, de a kezdeti időkben nagyon ínséges körülmények között éltek, konkrétan nyomorogtak a feleségével a Mária utcai, fűtetlen lakásban. Életük első tragédiája, hogy az asszony megszülte első gyermeküket, de a csecsemő pár napon belül meghalt.

Mauks Ilona visszaemlékezéseiben azt írta a Mária utcai életükről, hogy

ekkoriban sokszor kimentünk Kálmánnal sétálni. Nem beszéltük meg, merre megyünk, hanem egyforma gondolattól áthatva, először felkerestük a Stáció-utcában a nagy sárga házat, ahol Jókai lakott. Szent áhítattal néztünk az ablakokra. Isten tudja, talán azt reménylettük, hogyha szép nemes arcát megláthatnánk, a mi sorsunk is jobbra fordulna.

Felesége a gyermek elvesztése után megbetegedett, ezért Mikszáth visszaküldte vidékre, a Mauks család birtokára.

Mauks Ilona és Mikszáth Kálmán, Mayler Ede festményén

A semmiből jött hírnév

Bár volt néhány ismerőse, akik bejuttatták a Magyar Néplaphoz szerkesztőnek, Mikszáthot lényegében senki nem ismerte budapesti irodalmi körökben. Hiába próbálta betetetni írásait a különböző lapokba, a szerkesztők általában visszadobták.

Két év nyomorgás után félrelépést hazudva elvált feleségétől, mert nem akarta, hogy az asszony tovább nélkülözzön. Pedig ahogyan egy későbbi levélben írta neki, mindennél jobban szerette Mauks Ilonát. Az asszony nem akart elválni, az író mégis ragaszkodott hozzá, így 1878-ban felbontották a házasságot.

Mikszáth sem maradt Budapesten, Szegedre költözött, ahol a Szegedi Napló munkatársa lett. Két évig maradt az alföldi városban, ahol kifejezetten szerették az írásait, sőt: a sikereit tulajdonképpen Szegednek köszönheti. A nagy árvíz után költözött Budapestre, ahol még mindig nem ismerte senki, aztán amikor 1881-ben megjelent A tót atyafiak című novelláskötete, akkor egyszer csak berobbant a köztudatba. A nagy feltűnést keltő kötetet néhány hónappal később A jó palócok követte, és a korábban éhező, nincstelen író egy év alatt a magyar irodalmi élet központi alakja, mai szóval élve, influenszere lett: tagjai közé választotta a Petőfi és a Kisfaludy Társaság is, pár évvel később az MTA levelező tagja, majd a Budapesti Újságíró Egylet elnöke lett.

A sikerhez pénz is járt, így romantikus levelezés után újra megkérte előző felesége kezét. Mauks Ilona igent mondott neki, 1882 szilveszterén újra összeházasodtak. Az ekkor 35 éves író addigra megküzdött a kudarccal és a nélkülözéssel, innentől kezdve viszont anyagi jólétben élt élete végéig, és ontotta magából a regényeket, a novellákat, majd miután országgyűlési képviselő lett, a Tisztelt Házról szóló kíméletlen karcolatokat is.

Mikszáth autogramot ad (Fotó: Wikipedia)

A csendes múzsa a legnagyobb palóc mögött

A sikeres író mögött ott állt felesége, aki megteremtette a békés családi légkört. Mauks Ilonát általában a legodaadóbb magyar írófeleségként szokták emlegetni az irodalomtörténészek. Az író családi életének részleteiről Mauks Ilona testvére, Kornélia így számolt be:

Reggel, ha felkel, ámbátor ő a legnagyobb csevegők egyike, nem szeret beszélgetni, szó nélkül jön be az ebédlő-szobába, leül az asztalhoz, és ha megitta kávéját, megfordítja a széket és kinéz a hosszú József-utcára; a jó Isten tudná, mit néz vagy mit lát benne? Őt ilyenkor senki sem háborgatja, a nővérem – a felesége – miután minden szoba ide nyílik és minden dolog ezen keresztül intéztetik, mint az árnyék ki- és besuhan a szobába, a fiai kijönnek a szobájukból, lassan az apjuk fölé hajolnak vagy megsimogatják a fejét, vagy homlokán csókolják, és szó nélkül mennek a dolguk után. Ha a személyzet közül bejön valamelyik, sógorom összerezzen, felnéz egy gyermek ijedt tekintetével, fél, hogy jó-reggelt fognak kívánni. Ezt ugyan szigorúan eltiltja a nővérem, de azért néha mégis megtörténik. Ilyenkor szomorúan sóhajt, bemegy dolgozószobájába és leül az íróasztala mellé.

Felesége Két különös házasság címmel megjelent visszaemlékezéseiből kiderül az is, hogy Mikszáth szinte csüngött a gyerekein. Három fiuk született, név szerint Kálmán, Albert és János. Mikszáth népszerűségét és ismertségét jól mutatja az a történet, hogy amikor az egyik fia beteg lett, és megtudta, hogy a gyerekorvos csak reggel tud kijönni hozzá, akkor az író elment egy, a Bástya utcai otthonukhoz közeli kávéházba, hogy orvost találjon. Felesége visszaemlékezései szerint, amikor az író belépett, egyszerre tízen is megismerték, elmondta, mit szeretne és máris talált olyan orvost, aki meg tudta vizsgálni a beteg gyerekét. Ahogy bővült a család, elköltöztek a Dohány utcába, egy nagyobb lakásba, boldogságukat azonban életük legnagyobb tragédiája árnyékolta be, amikor középső gyermekük, János négyévesen meghalt. Mikszáthot annyira megviselte a gyermeke elvesztése, hogy egy évre elhallgatott, semmit sem írt. Később A ló, a bárányka meg a nyúlban állított emléket a kisfiának.

Fekete Gizi Mauks Ilona és Király Levente Mikszáth Kálmán szerepében Görgey Gábor: Mikszáth különös házassága című darabjában (Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely)

Pénz, csillogás, amerikai elnök

Mikszáth sokáig vágyott a nagyvárosi csillogásra, meg is kapta az ismertséggel járó szinte összes elismerést, valóban ünnepelt író lett, később mégis a csendre és a nyugalomra vágyott, így Szontágh Pál képviselőtársától vásárolt egy birtokot a Nógrád megyei Horpácson. Írói működésének 40. évfordulójára a magyar államtól ajándékba kapott a meglévő birtokhoz még 643 holdat. 1910-ben az egész ország Mikszáthot ünnepelte, a pesti Vigadóban rendeztek neki hatalmas bulit, a Vasárnapi Újság akkor azt írta róla, hogy

Ő az egyetlen magyar ember, akit ma, ebben az országban, mindenütt igazán, szívből és őszintén ünnepelnek.

Ezen a tavaszon még egy hatalmas megtiszteltetés érte: amikor Theodore Roosevelt akkori amerikai elnök Budapestre látogatott, maga kezdeményezte, hogy találkozhasson Mikszáthtal. A Hungária Szállóban találkoztak, ahol az amerikai elnök nem titkolta, hogy Mikszáth írói munkásságára felesége, Edith hívta fel a figyelmét. Az akkori first lady a Szent Péter esernyőjét olvasta Mikszáthtól, és el volt tőle ragadtatva.

Mikszáth Kálmán (Fotó: OSZK)

Én azután nekifeküdtem és mondhatom, busásan meg voltam jutalmazva. Megjelent előttem az ön le- írása nyomán az egyszerű kálvinista lelkész, a pusztai korcsma és a szegény néptanító. Uram! – én ezeket az alakokat már Amerikában ismertem. Azért jöttem Magyarországra, hogy megismerjem azt az országot, melyet ön úgy írt le, hogy a szívemet örökre megfogta

– mondta Theodore Roosevelt Mikszáthnak.

Bár élete végéig képviselő volt, Mikszáth a politikáról, a politikusokról és az urambátyám országról vallott nézeteit akkor is egyértelműen megfogalmazta, mint ahogyan az A fekete városban is elhangzik.

Mindegy, azért a hatalom mégis hatalom, s úgy van vele az ember, mint a morfinista, mindig nagyobb adagot akar a morfinból. Hiszen végre is csak fölfelé volt kényelmetlen, lefelé mindig kényelmes a hatalom.

Neki külön ételt alkotott Gundel

Mikszáth szeretett enni, és ez meg is látszott rajta, amikor már anyagi jólétben élt, nagy pocakot növesztett, jellegzetes bajusza és elmaradhatatlan szivarja vagy pipája a korabeli karikatúrák célpontja lett. Mikszáth az 1894-ben megnyílt városligeti Gundel étterem törzsvendége volt, Gundel János külön neki alkotta meg a palóclevest, amikor az író azt kérte tőle, hogy egy teljesen új levessel lepje meg, amit még biztosan sehol nem evett. Gundel ürühúsból készítette a zöldbabos, tejföllel habart tartalmas fogást, amelyért rajongott az író.

Utolsó éveiben orvosai figyelmeztették, hogy a szíve nem bírja a súlyát, és inkább egyen kímélő ételeket. Arra is felhívták a figyelmét, hogy ne dohányozzon annyit, de a szivar szinte ki sem esett a szájából. Azon a csodálatos tavaszon, amikor az egész ország őt ünnepelte és még az amerikai elnökkel is találkozhatott, szívelégtelenségben és tüdőgyulladásban halt meg, 64 éves korában, imádott horpácsi birtokán.

Mikszáth Kálmán a kezdeti nehézségek ellenére végül 34 évesen lett befutott író, minden nyomorgás ellenére makacsul küzdött azért, hogy elismert és ünnepelt író legyen, és ebben hatalmas támasza volt a felesége. Mikszáth kíméletlen rendszerkritikája sokszor a mai napig megállja a helyét.

A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni

– írta.