nlc.hu
Sztárok

Sváby András a családjáról és a munkájáról mesélt

Sváby András: „Teljesen más idősebb fejjel apának lenni, mint huszonévesen”

A Heti Napló műsorvezetőjének már huszonéves kora óta lételeme a pörgés, és csak a gyerekei vagy a vitorlázás kedvéért hajlandó lassítani. Sváby Andrással és hű kísérőjével, Karcsikával egy belvárosi kávézóban ültünk le beszélgetni öregedésről, apaságról és arról, hogyan tudott megbarátkozni a skatulyájával.

Karcsi gyakori vendég a műsorban. Mióta vagy a gazdája?

Karcsi ötéves, és az elmúlt években a brandem részévé vált. Teljesen véletlenül alakult így. Sokszor bent volt velem adásban, de eszem ágában nem volt őt kamerák elé rakni. Csak ott volt a lábamnál és szaladgált a stúdióban. Egyszer adódott egy lehetőség egy állatvédelmi anyag formájában, és a felkonferáláskor feltettem magam mellé az asztalra. Onnantól elszabadult a pokol. Megszámlálhatatlanul sok üzenetet kaptunk a nézőktől, amiből kiderült, mennyire imádták Karcsikát, és ez azt hozta magával, hogy visszatérjen a műsorba, és egyre gyakrabban szerepeljen. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen kiskutyás ember leszek.

Karcsi előtt volt kutyád?

Mindig volt kutyám, de ilyen különleges viszonyom, mint ami Karcsival van, egyikkel sem volt. Többkötetes könyvet tudnék írni róla, és egyáltalán nem túlzok. Hihetetlen a veleszületett intelligenciája és a megérzései. Tudja például, hogy másképpen kell viselkedni kamera előtt. Sokan kérdezik, hogy nyugtatózom-e a kutyát adás előtt, mert mindig olyan higgadt és nyugodt, közben pedig a helyzet csak annyi, hogy érzi, amikor veszi őt a kamera. Amikor szerepel, tényleg úgy fest, mintha leszedálták volna, közben meg láthatod, mennyire életvidám és mozgékony. Tévés kutya.

Sváby András: „Teljesen más idősebb fejjel apának lenni, mint huszonévesen”

Sváby András és kutyája Karcsi (Fotó: Leéb Ádám)

Láthatóan nagy a bizalom benned iránta. Itt ülünk egy elég forgalmas út mellett, és ő póráz nélkül szaladgál.

Tudja a különbséget úttest és járda között. Nem fordulhat elő, hogy lelépjen a járdáról. Még akkor sem, ha az úttest túloldalán meglát egy másik kutyát. A szobatisztaságra soha nem tanítottuk. Az első naptól kezdve, hogy hazahoztuk, szobatiszta volt.

Mennyi idősen került hozzátok?

Négy hónapos korában.

Említetted, hogy részben a pozitív nézői reakciók hatására lett gyakori vendég Karcsika a Heti Naplóban. Jellemző rád, hogy ennyire pásztázod a nézők véleményét?

Értelemszerűen az ember figyeli a nézők reakcióit, és ha olyan vélemény jön szembe, amit megfontolásra érdemesnek tartok, elgondolkodom rajta. Itt azért nem volt nehéz dolguk, mert magamtól is hajlottam rá. Karcsika adta magát. Nem nézettséghúzó eszköznek használom őt, bár valószínűleg hozzájárul a Heti Napló nézettségéhez még úgy is, hogy nem szerepel minden adásban. Ha időnként nincs jelen, már jönnek is az üzenetek, hogy mi történt Karcsikával. Ő már a műsor része.

A szerkesztőség más tagjai is behozhatják a háziállatukat a stúdióba?

Az ATV-be nem lehet bevinni állatokat. Valahogy úgy alakult, hogy Karcsikából szabályt erősítő kivétel lett, mivel már az egyik műsor szerves része.

És amikor még nem volt az?

Ez úgy történt, hogy amikor az ATV-hez szerződtem, már az első nap bevittem őt magammal. Nem szólt senki, hogy nem lehet, és mint utólag megtudtam, összeült a vezetőség, hogy mi legyen Sváby kutyájával. Arra jutottak, hogy nem akarnak rögtön az után konfliktusba kerülni velem, hogy hozzájuk szerződtem. (nevet)

Sváby András: „Teljesen más idősebb fejjel apának lenni, mint huszonévesen”

Ha időnként nincs jelen, már jönnek is az üzenetek, hogy mi történt Karcsikával. Ő már a műsor része (Fotó: Leéb Ádám)

A Heti Napló már a 2017-es indulása óta töretlen sikernek örvend. Számítottál rá, hogy ez ennyire zökkenőmentes lesz?

Halálosan biztos voltam abban, hogy ha egyszer visszatérek ugyanazzal a műfajjal, amivel elkezdtem, akkor az működni fog. Az persze nyilvánvaló volt, hogy ma már nincs olyan nézettség, mint húsz évvel ezelőtt, és ez nem ugyanaz a csatorna. Fantasztikus dolog, hogy minden héten jól tudunk teljesíteni a nézettségi versenyben. Kicsit olyan a helyzetünk a piacon, mintha valaki egy utcai autóval indulna el egy Forma 1-es versenyen. Kis költségvetésből, kis csatornán küzdünk olyan műsorokkal, amik a sokszorosába kerülnek annak, mint amennyiből mi dolgozunk. Összehasonlíthatatlan a kettő.

A TV2 Naplója annak idején sokkal több pénzből készült?

A töredékéből dolgozunk. Elég, ha csak azt mondom, hogy ott minden anyagra jutott két-három forgatási nap. Ma minden anyag egyetlen forgatási nappal készül, a minőség gyakorlatilag mégis ugyanaz. Rohangálunk, és úgy szervezünk mindent, hogy beférjünk egy napba. Ebben persze segítségünkre van, hogy időközben nagyot változott a világ. Akkoriban minden forgatásra kellett operatőr meg professzionális technika: ma már a kétéves telefonommal sokkal jobb minőségű képet veszek fel, mint húsz éve a sokmilliós kamerával. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükségünk operatőrre vagy kamerára, mert van, de ha a helyzet úgy hozza, a riporter egymaga is tud forgatni a telefonjával, és kiegészítjük az anyagainkat azzal, amit így veszünk fel. Ma már telefonon vagy tableten is meg tudunk vágni egy anyagot. Van például egy drónom, amivel bármikor tudunk gyönyörű vágóképeket felvenni. Régen ehhez helikoptert kellett volna bérelni.

A régi, nagy tévések egyikeként mit szólsz ahhoz a trendhez, hogy egyre többen teszik át a székhelyüket a tévéből a YouTube-ra? Már Friderikusz Sándor is ezzel próbálkozik.

Ezen szerintem minden tévésnek el kell gondolkodnia, így teszek én is. Előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz. Én nem vagyok erős a közösségi médiában, a saját Facebook- és Instagram-profilom is púp a hátamon. Nem szeretem az életem részleteit óránként megosztani másokkal. Ezért is jó a Karcsika, mert róla mindig ki tudok tenni egy-egy fotót.

Sváby András: „Teljesen más idősebb fejjel apának lenni, mint huszonévesen”

Nekem fontos a nézettség, és számomra egy örömforrás, ha hétfőn azt látom, hogy jól szerepeltünk a nézettségi adatokban (Fotó: Leéb Ádám)

Alibizés?

Igen. Abszolút alibi. De gondolkodom azon, hogy mit lehetne az online világban csinálni, és vannak ötleteim. Ha egyszer majd erre az útra lépek, biztosan valami unikális tartalommal szeretnék kijönni.

Nézel YouTube-műsorokat?

Belenézek. Nagyon sokat telefonozok. Annyira, hogy az már a párkapcsolatomban is feszültségforrást jelent, mivel állandóan a telefont vizslatom. Hála istennek azért nem drámai a helyzet, és ő is tudja, hogy nem szórakozom, hanem információt szedek a telefonomról. Információéhségben szenvedek. Gyakorlatilag nincs olyan jelentősebb oldal, amit ne néznék meg naponta legalább nyolcszor-tízszer. Itt ne csak a híroldalakra gondolj, nézem a TikTokot és az Instát is. Nagybani fogyasztó vagyok.

Amikor erről függőségként beszélnek, olyankor magadra ismersz?

Azzal védekezem, hogy nekem ez a szakmám, és nem tudok meglenni az információk nélkül, mert abból áll össze a műsor. Nem presztízs-, hanem egzisztenciális kérdés, hogy a műsorunk nézett legyen, ahhoz pedig az is kell, hogy tisztában legyünk az aktuális történésekkel. Nekem fontos a nézettség, és számomra egy örömforrás, ha hétfőn azt látom, hogy jól szerepeltünk a nézettségi adatokban.

A gyereknevelésben nem okoz konfliktust az állandó telefonnyomkodás? Nem félsz attól, hogy ezzel esetleg rossz példát mutatsz, és nem fogod tudni azt mondani a gyereknek, hogy tegye le a telefont az ebédnél?

Én nem vagyok ilyen szabályozós típus. Két nagy fiam van meg egy kicsi. A legnagyobb már felnőtt, Angliában él és hajómérnökként dolgozik, a középső fiam meg egyetemista. Ők kiismertek már. Tudják azt is, hogy én akkor vagyok jó fej, ha minden rendben van körülöttem. Nem vagyok nyaralós típus, mert nyaralás közben is sokat dolgozom, egyfolytában pörög az agyam. Ma már talán kicsit jobban ki tudok kapcsolni, de az életem első 45-50 évét úgy éltem le, hogy ez nem ment. A kocsimban egy éve elromlott a rádió. Azóta se javíttattam meg, mert annyira elvagyok a saját gondolataimmal, hogy nem hiányzik. A gyerekeim tudják rólam, hogy időnként borzasztóan nem figyelek oda dolgokra. A tekintetemen látni lehet, ha valami nem jut el az agyamig. A testem ott van, de gondolatban valahol máshol járok. Ők ezt már megszokták. Ez a személyiségem része, miközben meg tisztában vagyok azzal, hogy egy kicsit kevesebbet kellene a hírekkel foglalkoznom.

Sváby András: „Teljesen más idősebb fejjel apának lenni, mint huszonévesen”

A gyerekeim tudják rólam, hogy időnként borzasztóan nem figyelek oda dolgokra (Fotó: Leéb Ádám)

És az elkalandozásból könnyen váltasz át teljes figyelemre?

Ha olyan a helyzet, hogy oda kell figyelnem, egy pillanat alatt képes vagyok maximálisan összpontosítani a feladatra.

Mi tesz egy témát számodra Heti Napló-kompatibilissé?

Bár elképesztően jó kollégákkal vagyok körülvéve, és nálunk mindenkinek megvan a maga szakterülete, mégis úgy érzem, hogy a műsor szerkesztése alapvetően az én dolgom. Mindig én állítom össze, hogy mi legyen a műsorban. Az aktualitás döntő szempont témaválasztáskor, mert az mindent ver. Kutatásokból is tudjuk, hogy az embereket a legjobban mindig az aktualitások érdeklik. Ha valami aktuális és fontos, annak a nézettsége is jó lesz, ezért az ilyen témáknak ott kell lennie a Napló elején. Arra is figyelek, hogy a műsor végén feloldozzam az embereket, így általában a végére kerülnek a könnyedebb témák, hogy a nézőket jó érzéssel engedjem el. Nem azt tudom neked megmondani, mi való a Heti Naplóba, inkább azt, hogy mi nem. Például az igazi bulvárt kerüljük, nincsenek celebes anyagaink. Mindig van egy kis politika, van egy kis szocio, vannak egyéni sorsok és a végén valami lazább téma feloldozásként, mondjuk egy kis retró.

A műsor újraindulásakor több helyről támadtak azzal – ha nem is pont ezzel a szóval illették a műsort, de lényegében ezt üzenték –, hogy szerintük a Napló nyomorpornó. Erről mit gondolsz?

Nagyon ritkán foglalkozunk ilyesmivel, és amikor mégis a szegénységgel foglalkozunk, akkor annak valamilyen nagyon fontos társadalmi vetületét szeretnénk bemutatni. Engem az ilyen támadások nem érdekelnek, gyorsan leperegnek rólam. El szoktam engedni őket a fülem mellett. Az a célom, hogy olyan műsort csináljunk, amiről az emberek beszélnek másnap a munkahelyen. Legyen az emberekben egy olyan érzés a Naplóval kapcsolatban, hogy ha nem nézték, úgy érezzék, hogy kimaradtak valami fontosból. Szeretnénk orientálni is a nézőinket azzal, hogy megmutatjuk: szerintünk mi volt fontos ezen a héten. Ha szegénységgel foglalkozunk, nem azért csináljuk, hogy azzal nézettséget produkáljunk, mert ugyanazt a nézettséget más témával is el tudnánk érni. Azért foglalkozunk vele, mert éppen valamiért fontosnak gondoljuk. Az sem mellékes, hogy az ilyen témák feldolgozásával iszonyatosan sok segítséget tudtunk nyújtani az arra rászorulóknak. Adakozások indultak általuk.

Látszik rajtad, hogy imádod a tévézést. Ez az életed. Nehéz elképzelni rólad, hogy képes voltál ezt a világot tíz évre magad mögött hagyni.

Csináltam én ezt akkor is, csak magamban. Abban a tíz évben sem unatkoztam, voltak vállalkozásaim, de bármibe is fogtam bele, azt éreztem, hogy nem elégít ki igazán. Én tényleg televíziósként tekintek magamra, és ugyan volt egy olyan elhatározásom, hogy teljesen mást akarok csinálni, de rá kellett jönnöm, hogy hiányzik. Sokszor hallom egykori tévések szájából, hogy „Nekem nem hiányzik a tévé”, de még sosem tudtam elhinni. Én is mondtam ilyet, de rájöttem, hogy marhaság volt. Iszonyatos hiányérzet volt bennem. Éreztem, hogy nekem meg kell még csinálnom újra azt a műsort, amivel a nézők megszerettek. Hálistennek az ATV-vel megtaláltam a lehető legjobb közeget egy ilyen magazinműsorhoz. Nagyon nagy szabadságot kapunk.

Sváby András: „Teljesen más idősebb fejjel apának lenni, mint huszonévesen”

Fotó: Leéb Ádám

A Heti Napló jelenti számodra a csúcsot, de vannak még rajta kívül olyan tevékenységek, amiket nagyon szeretsz csinálni?

Sok van. Nagyon szeretek főzni, nagyon szeretem a gasztronómiát, van is ilyen irányú vállalkozásom. Imádok vitorlázni. Ez az egyetlen dolog, ami teljesen kikapcsol. Amikor vitorlázok, akkor nem pörög a munkán az agyam, csak ez képes teljesen kikapcsolni a tévés énemet. Csak nézem a vitorlát a csendben, vagy épp küzdök az elemekkel. Nekem mindegy. A vitorlázás számomra a csodák csodája. A gombázás is kikapcsol. A csomagtartómban mindig ott lapul egy bakancs meg egy kosár, mert ez nagyon sokszor spontán jön. Ha valahol akad egy szabad órám, akkor kiugrom az erdőbe. Gyerekkoromban szerettem meg, akkor még a szüleimmel jártam. Ilyenkor én is átélem azt, amit a vadászok átélnek, csak nem kell hozzá bántanom az állatokat. Arra soha nem lennék képes. Nagyon szeretek a gyerekeimmel lenni. A nagyfiaimat és a négyéves Milán fiamat a legjobb társaságnak tartom. Jól élem meg a velük töltött időt, akár amikor kettesben vagyok valamelyikükkel, akár amikor mind együtt vagyunk. Velük lenni egy csoda.

A két nagyfiad után el tudtad képzelni, hogy ilyen hosszú idő után majd születik még egy?

Teljesen más idősebb fejjel apának lenni, mint huszonévesen. Az első fiam születésekor még bőven harminc alatt voltam, Milán születésekor pedig már elmúltam ötven.

Jobb apa vagy most, vagy csak más?

Tök más. Azt nem tudom, hogy jobb apa vagyok-e, de jó apának tartom magam. Az biztos, hogy sokkal több időt töltök Milánnal, mint a két nagyfiammal töltöttem. Most is pörgős életet élek, de ehhez képest akkoriban jobban pörögtem. Nem egy műsort felügyeltem, hanem többet, és maga volt a csoda részt venni egy kereskedelmi televízió indulásában és felfutásában. Tényleg éjjel-nappal bent voltam. Más volt a világ, és én is más voltam még akkor. Különben a Covidnak is sokat köszönhetek, mert emiatt nagyon sokat tudtam együtt lenni Milánnal. A párom orvos, és járványhelyzetben berendelték őt a Covid-osztályra dolgozni – gyerekorvosként kellett felnőtteket intenzív osztályon kezelnie –, nekem pedig megadatott a lehetőség, hogy sokat legyek kettesben a gyerekkel. Ennek utólag inkább az előnyét látom, mint a hátrányát. Rengeteget sétáltunk, kirándultunk, sok időt töltöttünk együtt, és biztos, hogy neki is emlékezetes volt. Milán csak négyéves, de már rám szólt, hogy tegyem le a telefont. Nem én szólok rá, hanem ő rám. (nevet)

Sváby András: „Teljesen más idősebb fejjel apának lenni, mint huszonévesen”

Fotó: Leéb Ádám

Az újságírói énedet sosem zavarta, hogy a nagyobb gyerekeid egyike sem követett a pályádon?

Dehogyis. Lebeszélni és rábeszélni sem akartam őket. Ha nyitottak lettek volna rá, nyilván segítettem volna őket, de nem így alakult. Én sem a szüleim útját követtem. Apám festő volt, nekem pedig nincs kézügyességem, édesanyám meg pedagógus, és én kifejezetten nem tartom magam jó pedagógusnak. Nem terelgettem őket, inkább csak aggódtam értük. Szerettem volna, hogy olyan emberekké váljanak, akik jól érzik magukat a bőrükben.

Borúsan látod a tévézés jövőjét idehaza vagy derűlátó vagy?

Szerintem a tévé tartalomszolgáltatásként soha nem fog kihalni, viszont változni fog, és ehhez a változáshoz alkalmazkodnunk kell. Az embereket ma már jobban zavarja a reklám, ezért ezeket egyre ügyesebben kell integrálni a műsorokba, hiszen ebből élünk. Ez egy nehéz feladat, de szerencsére arról egyelőre még szó sincsen, hogy véget érjen a kereskedelmi televíziózás. A nézettség persze csökken, illetve részben átterelődik a YouTube-ra, a Facebookra és más online csatornákra, de a televíziózás továbbra is nagyon fontos marad. A jó tartalomra lesz igény. Általában azt tapasztaljuk, hogy amelyik riportunkat a tévében sokan nézték, az YouTube-on is kiemelkedő számokat produkál. Sokszor hozott már millió feletti nézettséget egy-egy anyagunk online.

Szeretnél még más műsorba belevágni a Napló mellett?

Sokáig fontos volt számomra, hogy a Napló mellett még megmutathassam más oldalamat, de a nézők nem fogadtak el más szerepben. Egy ideig küzdöttem ez ellen, aztán rájöttem, hogy ha ez az én skatulyám, akkor ebben a skatulyában kell jól éreznem magam. Eszem ágában sincs új műsorba belevágni. Nem szeretnék híradózni és nem szeretnék a szórakoztató műfajba se belevágni. Az ATV-nél lenne lehetőségem beugrásra, de nem szoktam ilyeneket elvállalni. Szerintem a Heti Napló egyik erőssége, hogy én csak ebben a műsorban vagyok. Elégedett vagyok azzal, ami most van.

A Heti Napló vasárnap esténként látható az ATV műsorán.

Olvasnál még Sváby Andrásról?

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése