A ma is rendkívül nagy rajongótáborral rendelkező énekes több formációnak is tagja volt az elmúlt évtizedekben: énekelt az Olympia, az Afriaca, a Generál, a Pannonia Express, illetve a Tátrai Band zenekarokban is. Pályafutása alatt rengeteg helyen járt és számos elismerést kapott a munkásságáért. Bevallása szerint már maga sem tartja számon, hány ország hány színpadán lépett fel. Több interjújában azt is elmondta, hogy igazából soha nem a közönségnek énekelt, hanem a szakmának.
„Mert ha a szakma értékel, az rossz nem lehet”
– szólt az érvelése, egy korábbi, az Indexnek adott interjújában.
1968-ban. (Fotó: Fortepan)
Talán kevesen tudják róla, hogy eredetileg balett-táncosnak tanult, és a balettintézetben ismerkedett meg legjobb barátjával, Somló Tamással is. „Somló Tomival pár évig egy padban ültünk. Aztán kaptam egy krónikus vesemedence-gyulladást, ami miatt egy évet ki kellett hagynom, és ez lényegében véget is vetett táncospályafutásomnak. Pedig ügyes voltam, különösen karaktertáncosként. Pózolni annyira nem szerettem. Más értelemben sem szeretek” – mesélte az Indexnek 2021-ben.
A táncos tervek elvesztése után, 1967-től csakis a zenélésre koncentrált.
Pontosabban a 60-as évek végén kicsit filmezéssel is foglalkozott, 1968-ban Bacsó Péter Fejlövés és 1971-es Kitörés című filmjében, Kovács Kati mellett, főszerepet, majd 1969-ben Mészáros Márta Holdudvar című filmjében mellékszerepet játszott, szerepelt a Hello Doki két részében is, de feltűnt az Extázis 10-től 7-ig c. filmben is.
Ezután egy időre külföldön próbált szerencsét, két és fél évet töltött Afrikában az Africa nevű formációval, ekkoriban fordult érdeklődése a funk és a soul felé. A 70-es évek első felében kezdett együtt dolgozni öccsével, a szaxofonon és fuvolán játszó Horváth Csabával, valamint Tátrai Tiborral. Tátraival együtt a sikeres, ám felbomlófélben levő Generál sorait erősítették, melynek új arculatot is adtak, és három lemezt készítettek az együttessel. Közben turnéztak Lengyelországban, az NDK-ban és Nyugat-Berlinben. Mire a második nagylemez, (Piros bicikli) megjelent, a formáció 1979-ben feloszlott. Közben, (1978-ban) feleségül vette Széles Katalin képzőművészt, akitől egy fia született, Ákos.
Horvth Charlie 1989-ben (Fotó: Szigetváry Zsolt)
Az egyetlen gyermeke születése után az 1982-ben alakult Pannonia Express megkeresésére igent mondott, és tíz évre gyakorlatilag ismét elhagyta Magyarországot. Az együttessel vagy külön úton járva bejárta a világot Svájctól Japánon és Spanyolországon át Norvégiáig és az Amerikai Egyesült Államokig. 1990-ben végül hazajött, állítása szerint a családja miatt tért vissza. 1994-ben pedig belevágott a szólókarrierjébe.
Hatalmas sikereket aratott
Az emblematikus Jég dupla whiskey-vel, Az légy, aki vagy, Nézz az ég felé, elhozták számára az abszolút sikert. Albumai, dalai és koncertjei rendre számos díjat gyűjtöttek be, de állami kitüntetéseket is hoztak a zenésznek, aki közben nagy koncertkörutakat tartott.
Ő képviselte Magyarországot az 1998-as Eurovíziós Dalversenyen A holnap már nem lesz szomorú című dalával.
Horváth Károly (Charlie) énekes (b) és Halász Gábor gitáros, a Republic együttes tagja a zenekar idén elhunyt dalszerzõ-énekese, Bódi László Cipõ emlékére tartandó koncert próbája közben a városligeti Petõfi Rendezvényközpontban (Fotó: Kovács Tamás /MTI)
Magánéletében tragikus év volt számára 2015, amikor felesége, Katalin meghalt, majd 2016-ban barátjától, Somló Tamástól is el kellett köszönnie. Bevallása szerint azóta sem tudta túltenni magát felesége halálán:
„Múlik az idő, de a seb nem gyógyul, sőt, egyre jobban hiányzik Katika. Bárcsak több időt vele tölthettem volna. Állandóan koncerteztem, jártam a világot. (…) Karácsonykor halt meg, s nekem még azon az estén is énekelnem kellett. (…) Délben meghalt, én néhány órával később pedig felléptem, pedig akkor csendben gyászolnom kellett volna. Az tartotta bennem az erőt, hogy azt mondtam és éreztem, hogy neki is énekelek” – vallotta be a Blikknek adott hosszú interjúban.
Charlie a mai napi aktív, a tavalyi nyarat lényegében végigkoncertezte a koronavírus miatti hosszú kihagyás után.
A számos díjjal rendelkező énekes 2020-ban átvehette az Életműdíját is. „Őszintén szólva meglepetés számomra és mindig boldogsággal tölt el, ha elismerik a munkánkat. Mi zenészek nem a díjakért dolgozunk, hanem szeretjük csinálni azt, amit csinálunk. 1964-től folyamatosan dolgozom, rengeteg dolgot csináltam, amiben volt minden, külföldi fellépések és rengeteg lemez. Ez egy nagy öröm számomra most, hiszen váratlanul érkezett. Nyáron kellett volna átvennem ezt a díjat, de ez a kegyetlen vírushelyzet, ami jött és sok mindenkit padlóra tett, elmosta a reményeket is. Szeretném azt mondani, valahogy húzzuk ki ezt a dolgot most és kezdődjön újra az élet, ehhez pedig mindenkinek jó egészséget kívánok, mert ez a legfontosabb dolog a világon!” – mondta Charlie a Blikknek, és azt is elárulta, hogy ha végiggondol az életén, akkor a legszívesebben azokra az időkre emlékszik vissza, amikor elkezdte a zenélést és még nem ismerte őt senki sem.
